Alább ABC sorrendben közöljük a Spangár András Irodalmi Kör tagjainak rövid bemutatkozásait, illetve a hozzá kapcsolt bemutatkozó műveket. Az adattár folyamatosan bővül, hiszen nem mindenki készitette el "arc poeticáját", illetve mód van új tagok felvételére is, akiket taggá avatásuk után ugyancsak bemutatunk.

Fedor Norbert Jómagam 1984. április 25-én születtem, édesanyám (Oroszlán Julianna) és édesapám (Fedor László) jóvoltából a balassagyarmati szülészeten. Már gyermekkorom óta foglalkozom a versekkel, bár versírással csak a 2002-es évtől. Általános iskolai tanulmányaimat Rétságon, középiskolait pedig Balassagyarmaton végeztem. Itt sikeres érettségi vizsgát tettem és jelenleg is tanulok. Ez idáig csupán szavalás terén voltam érdekelt. A 2002-es év azonban változás volt számomra azáltal, hogy ezekben az időkben ismertem meg Szávai Attilát és műveit és ezért döntöttem úgy, én is megpróbálkozom eme nemes dologgal. Nem sok embernek mutattam meg írásaimat, de akik látták, bíztattak, s ez nagy lökés volt számomra… Amit remélek? Hogy költőként megállom a helyem… Amiben bízok? Hogy az utókor nem feled el bennünket… Két vers >>>

Horváth Anna 1985. január 26-án született Budapesten. Általános iskolai tanulmányait Rétságon folytatta, majd annak befejezte után a váci Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnáziumba iratkozott be.      Ebben az időszakban kezdett el foglalkozni az irodalommal József Attila, Tóth Árpád és Ady Endre verseinek hatására, ő is írni kezdett.      Mint mondja, versei igen pesszimista hangulatúak, de úgy tartja: az ilyen gondolatokat jobb, ha kiírja magából az ember.      Az irodalom mellett szeret foglalkozni a zenével is, hegedülni, majd gitározni tanult, valamint a rajzolás, festés sem áll messze tőle – ezen a téren is szorgalmasan alkot. Két vers >>>

A tollforgató lelkipásztor: Hörömpő Gergely Hörömpő Gergely két évtizede szolgálja lelkipásztorként a diósjenői református gyülekezetet. Nevével gyakran találkozhattunk az egyházi és világi lapokban, hiszen tanulmányai, cikkei, glosszái és versei gyakorta megjelennek. Az írás tudományával megáldott ember ő, aki sohasem azért fog tollat, hogy ily módon szerepeljen, hanem csupán akkor, ha belső késztetés motiválja, ha mondanivalója van az emberek felé.  Az írás folytatása >>>  Pillanat -  A szerző írása az új termés rovatban >>>

Ketykó István Az „Ima bocsánatért” című – 2000. októberében megjelent – önálló verseskötetem után „alkotói válságban” voltam egészen 2002. december 21-éig, amikor is újra „megszállt az ihlet”, vagyis három év kényszerpihenő után újra elkezdtem verseket írni.      A legújabb verseimből az Ipoly Hírnök című Nógrád megyei független hetilap mutatott be egy válogatást ez év januárjában, majd a Költészet-napi összeállításában. Azóta ismét költőnek érzem magam – ez év első két hónapjában tizenöt nagyobb lélegzetű szabadverset írtam és április 17-én hozzáfogtam a szívemnek oly gyönyörű Ágnes könyve – ciklus verseinek a megírásához, melyet az első házasságomból született – ma már a harmincadik életévét is betöltött – Ágnes lányomnak szeretnék szentelni. Ezt a ciklust már évek óta terveztem, de csak ez évben adatott meg az Atya kegyelme, hogy hozzá tudtam kezdeni a versek megírásához. Egy nagyobb lélegzetű ciklusban gondolkozom s ha a Jóisten megengedi, hogy megírhassam azokat a gondolatokat, melyeket évek óta magamban hordozok már megérte erre a Földre születnem ; megérte három szép gyermeket nemzenem ; megérte élnem! Két vers >>> Verőce Ketykó István képeinek tükrében (2007. május 29.) >>>

Krasznai Gyula vagyok. 1964. január 29-én születtem Nyíregyházán. Egy kis nyírségi faluban Pócspetriben éltünk. Nem volt gazdagságunk, de apám korai halála után anyám mégis felnevelt bennünket nővéremmel. Sokat olvastam, sokat voltam egyedül, csendességben. Életem sok fontos eseménye köt Nyíregyházához: ott tanultam, ott dolgoztam, ott katonáskodtam, ott éltem néhány évet feleségemmel. Négy gyermekem van, egy fiú és három lány.      A nyíregyházi Bánki Donáth szakközépiskolában írtam először verset egy iskolai pályázatra, 1980-ban. Ennyi elég is volt, hogy „megfertőződjek” az írás szeretetének kényszerével, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal, de írok hol verset, hol rövid novellát, hol lakóhelyemhez kapcsolódó szösszeneteket és verskritikákat. 1987-ben jelentem meg az akkori Mozgó Világban egy versemmel, majd a Kelet-Magyarország, a Szatmári Szemle fogadta el és jelentette meg verseimet. Alapítója és kitalálója voltam a Névtelen költők Csoportjának, a Független Én Művészeti Egyesületnek. Egy kis terjedelmű antológiát sikerült elkészítenünk, majd az életem gyökeresen megváltozott, hiszen szűkebb „hazámból” elköltöztünk ide, Nagyorosziba >>>  Igaz történetek - a szerző irása az Új termés rovatban >>> Börzsönyi Helikon - Krasznai Gyula által szerkesztett irodalmi, művészeti folyóirat >>>

Majnik László „Alkotni születtünk erre a földre, nemcsak megélni szép napokat”    (Bródy János) Alkotni öröm, alkotni megnyugvás – de mindenek felett a lehető legőszintébb cselekedet(nek kell lennie)! Az alkotó embernek nem lehetnek titkai. Ki kell, hogy adja magát, különben fabatkát sem ér az egész „művészete”, ja… bocsánat: azt, hogy melyik alkotás mennyit ér, nem a mi dolgunk eldönteni! Az utókor majd elbírál minket, s ha értékesnek találja életünk munkáját: őrzi, vigyázza, ha pedig úgy érzi, hogy ócska kontárkodás az egész: eldobja.  Tehát az alkotónak az a dolga, hogy írjon, dolgozzon becsülettel és nem az, hogy saját magát a csúcsok csúcsára emelje, mert ha szépet és maradandót alkottunk, egészen biztos, hogy marad belőlünk egy szelet száz év múlva is e földön, aki meg többre vágyik, inkább tegye le a tollat (no meg a lantot, ha épp zenéket ír…)! Két vers >>> A „Dalok által, homályosan” című gyűjteményből:  1. Megteszem (Paul McCartney, The Beatles) >>>  8. Szenvedély (Fonográf) >>>  11. A város (Koncz Zsuzsa) >>>

1982 szeptember 26-tól élek e világban. Mint minden ember általában, én is jártam óvodába és általános iskolába. Ezek után Vácott 2001 júniusában megkaptam érettségi bizonyítványom a Boronkay György Műszaki Szakközépiskolában. Tanulmányaimat ugyanezen év szeptemberétől viszont egy 180 fokos fordulattal a művészetek irányába folytattam.
     Jelenleg végzős színészhallgató vagyok a Shakespeare Színművészeti Akadémián. Később pedig a filmfelvevő gépek mögé akarok beülni és rendezőként alkotni maradandót.
     Első komolyabb versemet középiskolásként írtam. Azóta nagyobb megbecsüléssel és tisztelettel fordulok a művészetek felé.
 

Nevem Szávai Attila, huszonhárom éve élek a városban, így tulajdonképpen Rétságinak vallhatom magam. Gimnáziumi éveim alatt kezdtem írással foglalkozni komolyabban. Bár előtte is összepiszkítottam tollammal papírokat, azok csak amolyan kamaszkori hirtelen felindulásból elkövetett gondolatfirkák voltak.      Bemutatkozás 2007 júliustól:     Ahogy jól esik      Szeretek írni. Témák hevernek az utcán, ahogy mondani szokták, továbbá témák mennek az utcán, témák feküsznek ágyakban (ezek olykor egészen múzsaszerűek), témák vannak az emberek jellemében, témák vannak a világűrben és az összes szférákban. Már csak meg kell látni és meg kellene írni ezeket. Illetve, hogy egészen pontosan fogalmazzak, az embereknek kellene ezeket meglátniuk. Hogy aztán többek lehessenek valamivel. Mármint odabent. De akkor viszont nem kellenénk mi magunk, írók. Feleslegesek lennénk. Egy író számára nem lehet iszonyatosabb, mint a feleslegesség tudata, a kételyé, hogy lehet, nem kell.       Szeretek írni. Önéletrajzot viszont kevésbé. Ide valami önéletrajzszerű sorokat fogok most írni. 1978 áprilisában születtem a gyönyörű barokk városban, Vácott. 27 éve Rétságon élek. Gyerek ugyanolyan voltam, mint bármelyik olyan gyerek, aki szeret furcsákat gondolni a világ ügyei iránt. Voltam aztán csőszerelő és bútorraktáros, első szerelmes és gimnazista is.  Aztán jött az írás. Először versek. Olyan versek, amilyeket bármely friss érettségis leír. Ezeket rendre közölték a helyi és megyei médiumok. Aztán újságot alapítottam néhány helyi fiatallal és ott már prózakezdeményeket publikáltam. Erre felfigyelvén, a Nógrád Megyei Hírlap tulajdonosa felhívott, hogy dolgozzak a megyei napilapnak. Két évig láttam el a Nógrádot a térség híreivel. Először külsősként, később, mint teljes állású újságíró.  Hamar beláttam, hogy számomra a tudósítások írása, utánjárása, meg a napi hírgyártással járó macera nem fekszik. Két év elég volt ebből. Aztán elvégeztem egy újságíró-iskolát, ahol bár sok érdekeset tanultam, mégsem kamatoztatom kimondottan az ott felszedett tudásanyagot az irodalmi írásaimban. Ezidőtájt, az iskola elvégzése közben kezdte először a megyei, később az országos sajtó is rendszeresen megjelentetni a próza és novellaszerű írásaimat. Igazából nehezen tudom besorolni, beskatulyázni az általam papírra és képernyőre vetett anyagokat. Egyszer egy irodalomtörténész úgy határolta be, hogy ezek impresszionista miniatúrák. Lehet. Soha nem akartam stílusoknak és irodalomelméleti törvényeknek megfelelni, csupán írni, ahogy jól esik. És nekem így esik jól.       Jelenleg is több újságban, internetes folyóiratban van állandó rovatom. Tagja vagyok a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak valamint a rétsági Spangár András Irodalmi Körnek. Első önálló kötetem Mászóka címmel a 2007. évi Ünnepi Könyvhéten mutatkozott be a Kapu kiadó gondozásában. A Valkó Gyula festőművész által illusztrált könyvben több mint hetven prózai írás található. Két vers >>>  A szerző több írása megtalálható az Új termés rovatban >>>  Rétsági irodalmár újabb külföldi megjelenése >>>  Szávai Attila könyvbemutatója Rétságon >>>  Szávai Attila Budapesten dedikálta könyvét >>>  Spangár Díj átadás és Költészet napja 2007-ban >>>  Szávai Attila 2004 évi bemutatkozása Archívumunkban >>>

"Szunyogh Pál  1963-ban született Balassagyarmaton. Az érettségi után nyomdász szakmát tanult, melyben ma is dolgozik a rétsági Globusban,de a gyarmati zeneiskolában fuvola tanszakon is képesítést szerzett. Tereskén él. Verseket úgy tizenöt évvel ezelőtt, még  katonáskodása idején kezdett el írni, melyeket napjainkban is ír – többnyire a fejében... Havonta egy-egy verset „fogalmaz”; nagy hatással volt rá a XIX. századi francia líra. A magyar klasszikusok közül Tóth Árpádot és Ladányi Mihályt említi (ez utóbbi hatása fellelhető a saját verseiben is.) Eddig verse mindössze két lapban: egy határőr újságban és a rétsági Hangadóban jelent meg. Nem tartozik egy irodalmi csoportosuláshoz sem, de nagyon szeretne már egy irodalmi körhöz csapódni..." Ketykó István cikke és két vers >>>

Topolcsik Imréné  Topolcsik Imréné, született Klincsok Margit, 1930-ban látta meg a napvilágot Horpácson. A szülőfalu emléke nem hagyott benne mély nyomokat, hiszen állandó vándorlás volt a családjuk élete. Szülei cselédek voltak, s ahogyan az őket foglalkoztató földesúr költözött, úgy vitte magával a megszokott, megbízható embereit is. Végh József előszava a  Versbe kiáltott fájdalom cimű kötethez >>>