Üres
Üres a park, az egész tiszta pázsit,
Üres a ház, hisz nyitva van a bár
is.
Üres a szó, akkor is, ha adott,
Így pár naiv ember sok nagy pofont
kapott.
Üres az élet, hogyha csak azt nézed,
Hogy a mocskos papírt örökké elveszted.
Üres a remény, de felkel minden nappal,
Majdcsak rájössz aztán,
Ez nem egy torta habbal.
És üres ez a vers is, mert nem mondott
semmit,
Akinek feje van, mindenki tud ennyit.
Én csak próbálkoztam, hátha új kiderül,
De ahogy látszik, ez nem mindig sikerül.
Üvegfal
Mint akváriumban a hal,
Úgy vesz körül az üvegfal,
Melybe örökre bezárod magad.
A gondolat megragad.
Hiába törné az élet ezernyi árnya,
Mint mikor libben a pillangó szárnya
Semmi sem juthat be alá,
Hisz jól megerősítetted falát.
Csak, ha egy jól tervezett ostromban
Hirtelen összeroppan,
Vagy ha a közelben melegség árad
Enyhül keménysége az üveg burkának.
Néha, mikor olvadozni látszik,
Egyszerre elfogja a pánik: Új! Változás!
Vérében a tiltakozás.
Majd lassan az üveg kihűl
Vizében rendületlenül úszik a szerencsétlen,
Mert tudja, hogy sosem szabadul,
Bár az üveg másik oldalát az óceán
csapkodja vadul.