Olajos mamuszok, munkásköpenyek
Az élet elsózva szép de
a vágány mellett kérem vigyázzanak
mikor rozsdás óramutatók
húgymeleg söröket bontanak
harsány meztelenkedésbe fullad a
nyár
elapróztam magam
hevített zsírral kenegetek minden
sebet
tányéromban az alkony
sárguló fényképek közt keresgél
elvesztél
Rohadó gyümölcs eltévedt fán
a csókok nélküli élet
szétrepedt blúzaid kérdezgetem
hazatalálok-e még
benned rekedt magányom
gusztustalan slágerek közt
keresem melltartóid illatát
de csak olajos mamuszokat
és munkásköpenyeket találok.
Megállni félúton
Megállnak félúton a viharhajú válaszok
És nincsenek jó szavak ehhez a vershez
Minden mögé szorul a valóság véraláfutásos
Tenyere nincsenek szép gondolatok
sebes
Szemeinkben vándorolnak a percek
Béklyókkal lábukon megállnak félúton
A viharhajú válaszok de azért átvészeljük
Az apró koccanásokat amik érik reggeleink
Borzas szakállú mozdulataink hasítékok
Százait vágják körülöttünk rajzanak
a sápadt
Méhek csak vánszorgunk fel a lépcsőkön
És megállunk félúton a magaslatok
nem
Nekünk valók viharhajú válaszok zokszavak
Nélkül megérkeznek lábaink elé
Pihenjünk hát egy kicsit