Majnik László

 
Olajos mamuszok, munkásköpenyek

Az élet elsózva szép de
a vágány mellett kérem vigyázzanak
mikor rozsdás óramutatók
húgymeleg söröket bontanak
harsány meztelenkedésbe fullad a nyár

elapróztam magam
hevített zsírral kenegetek minden sebet
tányéromban az alkony
sárguló fényképek közt keresgél
elvesztél

Rohadó gyümölcs eltévedt fán
a csókok nélküli élet
szétrepedt blúzaid kérdezgetem
hazatalálok-e még
benned rekedt magányom

gusztustalan slágerek közt
keresem melltartóid illatát
de csak olajos mamuszokat
és munkásköpenyeket találok.
 
 

Megállni félúton

Megállnak félúton a viharhajú válaszok
És nincsenek jó szavak ehhez a vershez
Minden mögé szorul a valóság véraláfutásos
Tenyere nincsenek szép gondolatok sebes
Szemeinkben vándorolnak a percek
Béklyókkal lábukon megállnak félúton
A viharhajú válaszok de azért átvészeljük
Az apró koccanásokat amik érik reggeleink
Borzas szakállú mozdulataink hasítékok
Százait vágják körülöttünk rajzanak a sápadt
Méhek csak vánszorgunk fel a lépcsőkön
És megállunk félúton a magaslatok nem
Nekünk valók viharhajú válaszok zokszavak
Nélkül megérkeznek lábaink elé
Pihenjünk hát egy kicsit

www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-