Topolcsik Imréné
- Versbe kiáltott fájdalom
Előszó
Topolcsik Imréné, született Klincsok
Margit, 1930-ban látta meg a napvilágot Horpácson. A szülőfalu emléke nem
hagyott benne mély nyomokat, hiszen állandó vándorlás volt a családjuk
élete. Szülei cselédek voltak, s ahogyan az őket foglalkoztató földesúr
költözött, úgy vitte magával a megszokott, megbízható embereit is.
Balassagyarmaton
laktak a legtovább. Édesapja, mint ápoló dolgozott a kórházban, s a rendes
állás mellé, megfelelő lakás is járult. Anyja szintén a betegeket ápolta
kevés pénzért. A sors ismét cselédsorba kényszerítette őket. Valahogy nem
tudták igazán megszokni a város életet. A föld szeretete éltette őket.
Alsó-Szátok, Tereske, majd 1943-ban Tolmács lett a lakhelyük.
A három
gyerekük közül Margit volt a legfiatalabb. Zárkózott, félénk, talán kicsit
túlságosan komolynak tűnő kislány volt mindig. Nyomasztotta őt, hogy a
mindennapi megélhetés miatti hajsza nem sok szülői törődést engedett meg.
Visszatekintve így fogalmazott erről: „Talán az is hozzájárult komolyságomhoz,
hogy a szülői szeretet messze elkerült, s ez nyomasztó volt. A szigorúság
bizonytalansága földig süllyesztett. Észrevétlenül vágyódtam a szülői melegségre,
de ez nem adatott meg.”
Az általános
iskola nyolc osztályát már Tolmácson fejezte be Gauder /Kovásznai/ Gyula
tanító keze alatt, ki felfigyelt az éleseszű gyerekre. Később lett volna
egy kiugrási lehetősége – a termelőszövetkezet szervezése idején hívták
őt könyvelőnek – de szülei ellenezték: a földet művelni kell!
Sosem volt
egy kitárulkozó ember, de a sorsa még zárkózottabbá tette. Csak a legszűkebb
család értette meg igazán. Éppen ezért élte meg szinte elviselhetetlen
fájón a kegyetlen csapást: három hónap alatt kér embert is elvesztett,
kit igazán szeretett. Férje elhunyt, s unokája katonaként lett szerencsétlenség
áldozata.
Évtizedekkel
ezelőtt jött rá, hogy lelki nyugalmat csak az hoz számára, ha gondolatait
versbe fogalmazza. Veleszületett tehetsége arra is rávitte, hogy apró szobrokban
formázza meg érzéseit, s örökítse meg környezetét.
Verseiből
kitűnik, hogy egy érzékeny asszony, ki élesen figyelő szemmel, tanult embereket
meghazudtoló értékítélettel nézi a világot. Érzelmeket, hangulatokat fogalmaz
meg. Tükrözik életét, mely során nem túl sok örömben, de annál több bajban
volt része. Versbe kiáltott fájdalom, talán így jellemezhetnénk legtöbbjét.
Diósjenő, 1997. augusztusa
Végh József
|