-
Szeptember 3-án újabb tárgyalás volt abban az ügyben, amelyet jómagam indítottam egy több mint másfél éve, nagy nyilvánosság előtt tett kijelentés ügyében. Az ügy érdekes cikk-cakkokat ír le, és hát ezen fejleményekről is beszámolok a Tisztelt Olvasónak. Már csak azért is, hogy okulhasson belőle, és megalkothassa a saját ítéletét. Mert - úgy gondolom - a közvélemény ítélete is egyféle értékelés.
      Nos, mit kerülgessem, a címből már úgyis tudható, hogy ismét egy újabb fordulattal állunk szemben. A Megyei Bíróság - habár nem vonta kétségbe, hogy a kifogásolt kijelentések elhangzottak - bűcselekmény hiányában felmentették Gál Gábort. Az ítélet nem jogerős! Mivel büntetőügyről van szó, természetesen fellebeztem, tehát lesz folytatása. Ahogy mondani szokás: "Szorítóban következik a harmadik menet".
      Általában tartózkodom attól, hogy bírósági ítéleteket kritizáljak. Két oknál fogva is. Egyrészt folyamatban lévű ügyről van szó, és ez rázós lehet a folytatásában. Másrészt a közvélemény velem nem szimpatizáló része úgyis úgy tekintené, hogy "savanyú a szőlő". Mindezek mellett megjegyezhető, hogy ma már egyetlen közhatalmat gyakorló kritizálása sem tilos, és amennyiben az észrevétel a tényeken alapszik miért is nem hívhatná fel valaki a figyelmet nyilvánosság előtt is, mondjuk bírói tévedésekre, hibás ítéletre? Egyébként ebben sincs semmi, hiszen a fellebbezés önmagában is kifejezi, hogy a bírói ítélettel nem ért egyet aki fellebbez.
      Nos Kedves Olvasó! Lassan két éve húzódó - egyébként egyszerűnek tűnő - persorozat közepetáján azt kell mondanom, hogy jól meg kell gondolni, hogy valaki, bármennyire is biztos igazában, az igazságszolgáltatás szerveihez forduljon. Gyakorlott ügyvédek persze azonnal kiigazítanak: Igazság nincs, igazságszolgáltatás sincs. Jog van és jogszolgáltatás. No ez is egy megközelítés.
      Nekem csak az a gyanúm amikor a tárgyalás folyamán nyilvánvalóan kiderül, hogy az eljáró bíró nem is ismeri a peranyagot. Bár mindig hangsúlyozzák, hogy a leírtakat nem kell elismételni, mert tudják mi van az iratokban, nem tudják. Volt például egy kiemelt bekezdés a beadványomban, amely a perköltség téves befizetéséről és annak visszatérítéséről szólt. (Ez amúgy lényegtelen, de árulkodó) Az ítélethirdetés után kellett figyelmeztetnem a bírót, hogy - még ha a magánvád nem áll akkor is - a perköltséget nem kell befizetnem mert leróttam, sőt nekem jár vissza pénz. (Ez a bírósági iroda egy téves intézkedése miatt van így) Akkor kezdtek el lapozgatni, hogy utána kell nézni. Említettem, hogy az iratok között ott van, és külön is kértem az erről való intézkedést. Lapozgatás után megtalálták az iratot, a bélyeget. Valóban itt van, akkor majd másként fogalmazunk..., mondta az ítélet után. Nem vicces ez egy kicsit? (A tájékozatlanoknak el kell mondani, hogy az elhangzott ítélet tartalmilag változtathatatlan, kivéve egyes technikai és adminisztratív kérdéseket, amelyekre nézve lehet kérni az ítélet kijavítását. Tehát ezen a részen lehet változtatni a kihirdetés után is.)
      Nos az ítéletet - az, hogy a bíró szerint nem történt bűncselekmény - arra a védekezésre alapozza, hogy Gál Gábor közfeladatának tett eleget, és mint képviselő, a napirendek tárgyalása során mondott véleményt. (Igen, ő is ezt írta védekezésképpen). Csakhogy itt Rétságon mindenki tudja, hogy ez nem igaz. A testületi ülésen - alul megnézhető a tv felvétel - többször és nem csak bizottsági elnökként - állította, hogy adatlopást követtem el és bűncselekmény áll fenn. No kéremszépen. Azon az ominózus napon semmiféle napirend nem volt, amelyben Girasek Károly magánhonlapját kellett tárgyalni. erre sem megbízást sem felhatalmazást nem kapott. Ennélfogva egy magánember magánhonlapja - amelyről közben kiderült, hogy a közérdekű adatok nem képezik az önkormányzat tulajdonát, pedig ezt is állította - nem lehet semilyen közfeladat alapja. Mindezeket a bíróságot félrevezetve állította. Bizonyítás nem volt, - a bíró úgy gondolta, hogy nem is kell, mert ő úgy ítéli meg, hogy nagy nyilvánosság előtt valakit azzal vádolni, hogy lopott, és bűncselekményt követett el, nem olyan dolog amit bizonyítani kell, mert ez - szerinte nem bűncselekmény. Azt is mondta, hogy nem durván, otromba módon állította ezeket, és azért. Bizonyára anyáznia kellett volna? Ilyet tényleg nem tett, de az állításai úgy gondolom így is súlyosak. 
     Nos most kinek higgyünk? A törvénykönyvnek, amely azt modja, nem szabad rágalmazni, és más becsületét hamis állítással megsérteni, vagy a bírónak, aki - inplicite - azt állította, hogy illő és üdvös, megengedhető és elfogadható, hogy testületi ülésen ott nem lévő, válaszolni nem tudó, napirenden sem szereplő állampolgárokat tolvajnak neveznek, mások tetvezhetnek, köcsögözhetnek, ganyézhatnak és egyebek. A bíró szerint - nem közszereplő konkrét személy megnevezésével is - ezt szabad(!?) Na kérmem, ezen a ponton - akármi történik is - vitatkoznom kell.
     Azért is, mert mást mond a Büntető Törvénykönyv: "179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, ... 180. § (1) Aki a 179. § esetén kívül mással szemben... b) nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."
     Bár meglehet, én vagyok a naív. Ha manapság egyeseknek - nem helyi emberekre gondolok - milliókat, milliárdokat lehet lopni, csalni bűntetlenül és ez nem bűncselekmény a közvélemény szemében, akkor miért is lennék felháborodva, ha rólam azt állítják, hogy loptam? Mindezt nagy nyilvánosság előtt.
     Van itt még egy dolog. A büntetőeljárási törvény előírja, hogy "megrovás" ítélet esetén nincs helye fellebbezésnek. Ezt külön kértem értékelni. A bíróság - úgy látszik tényleg nem olvasták a beadványt - erre nem is reagált. Nem azt mondom, hogy feltételnül igazat kellett volna adni, de ha az általam leírtakban ez a hivatkozás szerepel, akkor illett volna valamit mondani. Pl. miért nem látom jól a dolgot. Nem mondott.
     Tehát következik a 3. menet. Ki tudja mikor kerül sorra, és milyen ítélet születik. Amikor ez az irat megérkezik, természetesen ide csatolom, és tájékoztatom a Tisztelt Olvasót a további fejleményekről is. Okulásul, vagy elrettentésül, ki-ki döntse el maga.
     Én meg úgy látom - és azok a jogi tanácsadók is akik állították, nyogodtan indítsak pert, mert itt megáll a rágalmazás és a becsületsértés -, hogy időszerű és szükséges volt ezt a part elindítani. Mert valakinek egyszer fel kell vállalni annak a kockázatát, hogy megállítsa mások nyilvánosság előtti becsmérléset, még akkor is, ha manapság tudni lehet, a perek kimenetele bizonytalan, a törvények egyértelműsége gyakorta válik többértelművé. Aki el akar mélyedni a bíróságok világában elég ha beleolvas Kende Péter: Védtelen igazság című könyvébe, már semmin sem csodálkozik.