Rétsági labdarúgásról a tények
tükrében
-
Néhány napja
portálunk hozta nyilvánosságra azt a kényszerű és egyben szomorú bejelentést,
amelyben a Rétság Városi Labdarúgó Egyesület bejelenti, hogy az elért eredmények
ellenére anyagi okok miatt nem tudnak nevezni a Megyei I. osztályú labdarúgó
bajnokságba. Azóta elindultak a találgatások, felháborodott bejegyzésektől
dagad a fórum több topicja, és emberek tucatjai érthetetlenül vitatják
városszerte, hogyan juthatott ide a város, hogy egy eredményes csapatot
nem tud megfelelő támogatással városi rangnak megfelelő versenyben tartani.
Mindezek hátteréről - az igéret szerint - Salgai Györggyel, az RVSE elnöklével
kélszítettem interjút, amelyet itt megosztok a Tisztelt Olvasóval.
- Kezdjük mindjárt azzal, hogy különféle vélemények fogalmazódnak meg,
nem kevés indulattal. Van aki azt mondja, hogy a bejelentés csak egyféle
taktika, és a focinak ilyenmódon akartok több pénzt szerezni ...
- Karcsi, hogy gondolhatsz ilyet ...
- Ez is egy álláspont, halljunk rá érdemi választ.
- Teljesen lehetetlen. Nem érdemes az állítás mögötti rosszindulattal foglalkozni.
A nevezési időszak lejárt, anyagi okoknál fogva nem tudtunk érvényesen
nevezni, így itt vége van ennek a történetnek. Ha most előállna egy támogató,
hogy ad x millió forintot, már akkor sem lehetne megváltoztatni ezt a helyzetet.
Nincs tehát semmi taktika. Egyszerűen kénytelenek voltunk ilyen döntést
hozni, mert nem tudjuk anyagilag fenntartani a csapatot a Megye I-ben.
- De hiszen februárban a képviselő-testület megszavazott 2,8 millió forintot.
Az csak elég valamilyen szintű sporttevékenységre?
- Ez igaz, megszavazták, és kisebb gondokat leszámítva meg is kaptuk a
pénz, aminek a nagyrészét az első félévben a kötelező költségekre fel is
használtuk, és minden forinttal el tudunk számolni. Jelenleg úgy 1.1 millió
forint van az egyesület kezében, ami nem elég az induláshoz.
- Tudták a képviselők, hogy ez a - valljuk be nem kevés anyagi támogatás
- nem elég a versenysportban való versenyzésre?
- A pályázatunkban egyértelműen le van írva. Pontosan szerepel benne, hogy
a kért összeg szükséges ahhoz, hogy az évad végén indulni tudjon az együttes
az első osztályban. Ott pontosan szerepel, hogy a kért 3,6 millió nélkül
csak ez elmúlt évadot tudjuk befejezni tisztességgel. Ezért is kértük,
hogy az első félévi versenyek költségére utaljanak át a megszavazott összegből
2 milliót. Ez meg is történt, és szüksélges is volt az első féléves versenyekre,
amelyek - mindenki tudja - kiemelkedő sikereket hozott a csapatnak és a
városnak.
- Tudjuk hogy sokféle költség van, de mégis. Ez nem kevés pénz. Mennyibe
kerül az éves labdarúgás egy ilyen csapatnál?
- Hogy mi a sok és mi a kevés, azt talán érdemes lenne hagyni. Mindig arra
van pénz, amit a képviselők többsége akar, kár lenne példákat sorolni.
Az tény, hogy nálunk 140 versenyző lépett pályára - erről a jegyzőkönyvek
alapján a megyei szövetség kimutatása tanúskodik és nem szóbeszéd -. Ehhez
minden hétvégén mérkőzést kellett játszani több csapattal, fizetni a nevezési
díjakat, a játékengedélyeket, a bíródíjakat, és az utazási költségeket.
De nem ez a lényeg!
- Hanem mi?
- Az egyesület nem egyedül az önkormányzattól várt támogatást. A benyújtott
pályázatunkban is le van írva, hogy az éves költségvetésünk 6.6 millió
forint. Ez konkrét! Tehát a kért támogatással majdnem azonos mértékben
tettünk szert bevételre, tagdíjakból, szereztünk támogatókat, és más bevételeket.
Ezek is tények. Szó sincs arról, hogy csak az önkormányzattól várunk támogatást,
de az tény, hogy ezt a sporttevékenységet nem tudjuk szervezni és működtetni
a támogatás nélkül. Egyértelműen el lehet dönteni, hogy a városnak kell-e
olyan csapat, amely minden városban működik, vagy nem kell. A pályázatban
elég egyértelműen le van írva, hogy ez a tét. A képviselők döntöttek. Annyi
pénzt adtak, ami az éhenhaláshoz sok, a működéshez kevés. Még pontosabban
a 2007-ben indult bajnokság befejezésére elég, az új bajnokságban indulásra
kevés.
Mennyi lenne
elég?
- Mennyibe került volna a nevezés, milyen díjakat kellett volna befizetni?
- Az úgy 800-900 ezerre tehető, de erre meg van a pénz, mert takarékosan
gazdálkodtunk. A nagyobb összeget a versenyekre utazás és az egyéb költségek
tennék ki, amit nem tudunk előteremteni.
- Ez több mint az előző évi nevezési költség?
- Valóban több. Voltak díjemelkedések, de ami lényeges elem, az APEH bevezette,
hogy minden ilyen díj ÁFA-köteles, tehát ugyanazért is 20%-al többet kell
fizetni.
- Mi kerülne többe a versenyeken?
- Ezt nem kérdezheted komolyan? Teljesen világos, hogy utazni kell, bíró
kell, egy csomó költség van...
- Mégis elemezzük egy kicsit a költségnövekedés okait. Gondolom ezek konkrétak
és megfoghatók.
- Így van teljesen konkrétak. Ott kezdődik a dolog, hogy eddig a megyeI-ben
két területi sorsolás volt, és 11 csapat mérkőzött egymással. Mi Nyugat
nógrádi versenyben játszottunk. Most az egész megyében egy sorsolás lesz,
és így 17 csapat játszhat. Ez eleve azt jelenti, hogy 6 mérkőzéssel többet
kell lejátszani. Azt is jelenti, hogy eddig csak a megye közelebbi felébe
kellett utazni, most viszont egészen Salgótarjánig, vagy Kisterenyéig vannak
csapatok. Nagyobb távolság, több költség.
- 15-20 ember utazása olyan nagyon drága?
- Miről beszélsz? Itt nem egy csapatnak kell utazni, hanem minimum az ifinek
és serdülőknek. De a többi utánpótlás csapatnak is szereplési lehetőség
kell, ami ugyancsak utazással jár. Elmondhatom, hogy itt az előző időszakban
140 játékos utaztatását kellett megoldani - a helyi mérkőzéseket leszámítva
- 8-10 alkalommal csak ebben a félévben. De egy bajnokság két félévből
áll! Ez kerül pénzbe. A többi költséget ne is soroljuk, pedig vannak bőven
a mezektől a villany és vízszámlán keresztül egy csomó dolog.
Tudtak erről
a helyzetről a képviselők?
- Ha 140 ember rendszeres sporttevékenysége a cél, mindent meg kellett
volna tenni, hogy a képviselők tudatában legyenek a döntés súlyának. Mit
tettetek ennek érdekében?
- Egyrészt leírtuk a pályázatban. Annak idején elég nyilvánvaló volt, hogy
a működés mennyi pénzt jelent, és a versenyzés milyen hírnevet hozhat a
városnak.
- És utána?
- Utána is számtalan alkalmat kerestünk arra, hogy kapcsolatba lépjünk
a testület tagjaival, ismertessük gondjainkat, elképzeléseinket. Akkor
legalább mód lett volna arra, hogy kimondják, kell-a megye I-es csapat
vagy nem kell. Meg lehet azt mondani, hogy Rétságon a focit nem értékelik,
és nem kell. Akkor legalább tiszta lenne a kép, tudtunk volna tervezni.
- Mi volt a számtalan alkalmom, mert az a jó, ha konkrétak vagyunk!
- Több mint egy hónapja volt egy elnökségi ülés, amelyen ezt a témát tárgyaltuk.
Mezőfi Zoltán jelen volt. A polgármesterrel azóta is állandó kapcsolatban
vagyunk. Pontosan ismerte a problémát, megértette, és segítséget is igért.
Szerzett is 300 ezer forintot, amit megköszönünk és működésre használjuk,
de ez nem elég. Ezen kívül több alkalommal telefonon meghívtuk a Sportbizottság
elnökét fontos elnökségi ülésekre, nem jött el. Legutóbb, amikor az évadértékelő
közgyűlésünket tartottuk - láthattad, ott voltál - sem a polgármetser,
sem az alpolgármester, sem a Sportbizottság elnöke, vagy helyettese nem
jött el. Pedig ide írásos meghívót küldtünk. A közgyűlés után az elnökség
külön összejövetelt tartott, és ezen akartuk - ismét hangsúlyozom írásban
meghíva - tájékoztatni a felelősöket. Akkor még talán lehett volna lépni,
mert még nem járt le a nevezési határidő. Nem jött el senki. Akkor kinek
mondjuk el, hogy mi a gond, és hogyan lehet segíteni? A saját tagjainknak,
az utca emberének hiába mondjuk, nem ők döntenek.
- Nem lett volna érdemes napirendre tűzetni, hogy a testület tárgyalja
meg, akar-e első osztályú csapatot, avagy nem?
- Mi nem tűzethetünk napirendre semmit. Azt azok tehették volna, akiket
meghívtunk, de nem jöttek el. Vagy a polgármester, aki ismerte minden részletében
a helyzetet, vagy a Sportbizottság elnöke. De még egyebekben, vagy tájékoztatásként
sem említették meg, hogy erről a város képviseletében tárgyalni kellene.
Mi marad,
hol tud versenyezni Rétság?
- A falusi csapatok között, a Megye III. osztályban. Ez maradt. A sportolók
létszáma visszaesik úgy 50 főre, azokkal a dolgozunk tovább, akik
kitartanak. De az nem felkészültésg kérdése, hogy hová nevezhetünk.
- A Rétság II-es csapat aranyérmes lett, így Megye II-ben indulhatna ...
- Nem indulhatna, ezt rosszul írtad az alőző riporban is. Mivel volt Megye
I-es csapatunk, így a Rétság II nem indulhat másodosztályban. A brozérmes
csapat indulhatott volna, ha még lenne, de az is sokkal többe kerül az
idén, mint korábban. De már nincs is kivel versenyezni, a játlékosok elmentek,
vagy eligazoltak.
- Hová és miért hagytak itt a játékosok?
- Ne viccelj? A sportolók játszani akarnak, arra készülnek éveken keresztül,
járnak heti 1, 2, 3 edzésre, hétvégéket feláldozva mérkőzésekre,
hogy tudásuknak megfelelő kategóriában pályára léphessenek. Ha nincs I.
osztályú csapat, akkor miért maradnának? Itt lennének leigazolva, de nem
játszhatnának? Ennek mi értelme lenne?
- Akkor még az is előfordulhat, hogy a környék csapatai Réságon kinevelt
játokosokkal erősödik?
- Elvben igen, a gyakorlatban nem így van. Megye I-ben a környékünkön Romhány
és Berkenye fog versenyezni. Nekik meg van a saját együttesük, nem valószínű,
hogy oda tudnak igazolni. Így bizony sok rétsági sportoló - hangsúlyoszom,
sok rétsági sportoló! - marad játéklehetőség nélkül. Esetleg 50-60 kilométereket
kell utaznia, hetente többször, hogy más csapatban pályára léphessen. Azért
pedig nem tudjuk fizetni a jétékengedéyleket, az igazolási és sportorvosi
díjakat, hogy nem tudjuk versenyeztetni a játékosoakat. Így aztán a példamutatóan
szervezett és eredményes együttesből mindenki megy amerre lát, vagy ahol
esélye van versenyezni. Itt lesz egy 25 fős felnőtt csapat, az játszik
majd Ősagárddal, Tolmáccsal, és hasonló csapatokkal. Az se titok, hogy
Rétságon jó játékosokat neveltünk - 15 év alatt a város és az egyesület
pénzén - persze hogy egyesületek szivesen lecsapnak a jól felkészült sportolókra.
Így nekik ingyen van játékosuk, amiért mi sokat dolgoztunk és költöttünk.
- És mi lesz a fiatalokkal?
- Ez a leglényegesebb kérdés, és nem tudok megnyugtató választ adni. A
Megye I-es osztály mellett kötelező volt működtetni csapatokat. Azokból
a tehetséges, ambíciózus sportolók is elmennek, megpróbálnak csapatot kerseni,
hiszen nem visszalépni, hanem fejlődni szeretnének. Egyedül a serdülőket
tudjuk nevezni, mert ebben az évben Megye I-es felnőtt csapat nélkül is
benevezhetnek. Tehát ők is remélhetőleg versenyszerűen játszhatnak. Ennyi,
és nincs tovább? És a pénzünk erre talán még elég lesz.
Sponzorok
nem segítenének?
- Jó kérdés! Ezt többször megkaptuk, hogy szerezzünk sponzorokat. Szereztünk
is, mert a támogatáson túl az éves költségvetésünk a 6,6 millióig csak-csak
összejött valamiből. Csakhogy ennél többet nem tudtunk szerezni. Sőt eddigi
támogatóink közül is visszaléptek! A nagy üzemek többségénél egyszerűen
nem állnak velünk szóba, vagy kerek perec megmondják, hogy nem tudnak támogatni,
mert a felemelt ingatlanadó miatt olyan pluszkiadásaik keletkeznek, ami
miatt nem támogatják a városi szervezeteket és intézményeket.
- Más sponzorok nincsenek?
- Sok segítőnk, támogatónk van. Már mondtam, hogy Mezőfi Zoltán is szerzett
300 ezer foirntot. Dr. Dobos Attila tiszteletdíjából utal nem keveset az
egyesület részére. Más sponzorok azonban egyszerűen megmondták, hogy csak
Megyei első osztályó csapatot támogatnak. Nekik nem elég egy járási együttes,
arra nem adnak. Tehát az e képlet, hogy ha a város áldozott volna a pályázat
szerinti összeget, ahhoz mi legalább annyit tudtunk volna szerezni, hangsúlyozom
a városi sport működtetésére. Így, hogy a csapat megszűnt, ezek a pénzek
nincsenek. Azt is lehet mondani, hogy többet veszítünk így az elvesztett
támogatáson, mint amennyit a város megtakarított.
Milyen kilátásokkal
lehet a sportolók elé lépni?
- Hát semilyenekkel. Azt az eredményt, amit a csapat ebben a fordulóban
elért, 15 éves kemény munka és az ifjúság nevelésével etöltött idő jellemezte.
Mindig szerettünk volna jól szerepelni, hellyel közzel sikerült is és saját
elvárásainkat teljesítettük, és mindig előbbre jutottunk. De ehhez kellett
15 év! Most ez a csapat nincs. A megyei harmadosztályban versenyző csapatunk
a szabályok szerint matematikai esélyük is csak 3 éven keresztüli kiemelkedő
versenyzéssel van, és meg kell nyerni minden bajnokságot. Akkor lehetne
Esetleg első osztályba ismét versenyezni. Erre nincs esély, mert az elment
sportolókat sem visszacsábítani, sem pótolni nem tudjuk, a kötelező utánpótlás
csapatokat is ki kell állítani.
Az nem úgy megy, hogy mondjuk janárban adnának több pénzt és csináljunk
Megye I-et. Ezt nem lehet visszafelé csinálni. Olyan, mintha valaki kihagyja
a középiskolát és egyből egyetemre akar járni. Ilyen pedig pénzért sincs.
Bizony sok év kellene, hogy a városi foci megközelítse az elért szintet.
Ki a felelős,
ezért a helyzetért?
- Úgy gondolom
az eddigiekből világosan kiderül. De mi nem felelősöket keresünk, hanem
a város érdekében sportot akarunk szervezni. Mi mindent megtettünk, hogy
teljesen nyilvánvaló legyen mik a lehetőségek, mi a tét. Szerintem ezt
mindenki érti. A döntéseket mi csak abban hozhattuk meg, hogy a kapott
támogatással sikerre vigyük a csapatot. Ezt meg is tettük. Más döntéseket
nem nekünk kell, vagy kellet volna meghozni. Mi ezen a héten is minden
este üléseket tartunk, a sportolókkal, szülőkkel egyeztetünk, reálisan
elmondjuk a helyzetet és a lehetőségeket. Igyekezünk a sportra koncentrálni,
csökkenteni az indukatokat
- Köszönöm
az interjút!
A szerkesztő megjegyzése
Hosszan
lehetne még részletezni a kérdést, amit szülők, sportolók, megyei sportvezetők
bizonyára meg is tesznek. Azért nem lehet elmenni szó nélkül a városvezetés
tudatos kultúra és sportellenessége mellett. Mert mi is itt a tét? Él a
városban úgy 200-250 fiatal, akiket mondjuk a jövő nemzedékeként lehet
említeni. Ezen gyermekek és ifjak nevelése a város alapvető feladata. Nem
demagógia itt megfogalmazni - amit sokan, sok helyen megtesznek -, hogy
ha nincs semmiféle közösségi színtér, akkor a legfogékonyabb fiatalok rossz
társaságokba keverednek, előkerül az ital, és egyebekről ne is beszéljünk.
Sajnos tény, hogy ahol értelmes alternatíva nincs, ott az értelmetlenek,
ahol építő jellegű közösséffejlesztés nincs, ott a destruktív magatartás
jelenik meg.
Márpedig
Rétságon minden téren a közösségi nevelés visszafejlesztésének lehetünk
tanúi. Az iskola ne költsön tanórán kívüli tevékenységre, spóroljanak,
elegek a kötelező órák. A művelődési ház minél kevesebb pénzt kapjon, abból
meg nem tud élő közösségeket, programokat fenntartani. És most itt a sport.
Ha valami akkor az aztán közösségalakító, személyiségfejlesztő tevékenység.
Itt 140 ember rendszeres, egészséges életmódra, csapatszellemre, összefogásra,
bátorságra, kiállásra nevelése folyt. Olyan összekovácsolt közösségé, ami
másutt nehezen megvalósítható. No most azzal, hogy a város "Megspórolt"
nem egészen egymillió forintot, ezeket a lehetőségeket vesztette el. Aztán
a sportámogatásról is nemegyszer leírtuk - és itt nem ismételjük -, hogy
nagyonis van itt pénz felesleges kiadásokra. Tehát ez egy szándékos, és
tudatosan felismert szétzüllesztése lehet csak minden emberi nevelő munkának.
Pedig ha
valami, éppen a sport és a kultúra lehetne híd a generációk között, amelyet
oly hangzatosan ismételgetett a jelenleg a városi kulturális és sportéletért
felelős képviselője. (Igen ő ezért a felelős, és nem a leépítésért! Nem
mondhatja, hogy semmi köze hozzá, mert ezért felelős!) Éppen a sport az,
ami a gyermekektől a 30-35 évesig aktív sportolókat összeköt. Éppen a sport
az, ami a valamikori sportolókkal szövetségeseket, szurkolókat tud mozgatni,
ahol a szülők és más ma már nem sportolók lelkes támogatással, utaztatással,
és sokminden mással tulajdonképpen részesei ennek a munkának. A sport
az, ahol a testvértől a nagyszülőkig mindenki drukkol a serdülőnek, hogy
eredményesen focizzon. Azt is ki lehet jelenteni, hogy ilyen módon - volt
sportolók, szimpatizánsok, drukkerek, hozzátartozók - a város majd egyharmada
érintett az RVSE másfél évtizedes sikeres ténykedésében. Most pedig - miközben
milliók folynak el feleslgesen - az egyesület igazán szerény kérésére nem
jutott 800 ezer forinttal több. Nem a maguk érdekében, hanem a fenti városi
célok megvalósítására.
Nem tudok
egyetlen városnak nevezett települést, ahol ne működne megyei első osztályú
csapat, mert ez - különösen a fentiek szellemében - lagalább annyira hozzátartozik
a városi és körzetközponti funkciókhoz, mint az iskola. Rétság most elvesztette
ezt a lehetséget is.
GiK
|