-
Néhány napja portálunk hozta nyilvánosságra azt a kényszerű és egyben szomorú bejelentést, amelyben a Rétság Városi Labdarúgó Egyesület bejelenti, hogy az elért eredmények ellenére anyagi okok miatt nem tudnak nevezni a Megyei I. osztályú labdarúgó bajnokságba. Azóta elindultak a találgatások, felháborodott bejegyzésektől dagad a fórum több topicja, és emberek tucatjai érthetetlenül vitatják városszerte, hogyan juthatott ide a város, hogy egy eredményes csapatot nem tud megfelelő támogatással városi rangnak megfelelő versenyben tartani. Mindezek hátteréről - az igéret szerint - Salgai Györggyel, az RVSE elnöklével kélszítettem interjút, amelyet itt megosztok a Tisztelt Olvasóval.
    - Kezdjük mindjárt azzal, hogy különféle vélemények fogalmazódnak meg, nem kevés indulattal. Van aki azt mondja, hogy a bejelentés csak egyféle taktika, és a focinak ilyenmódon akartok több pénzt szerezni ...
    - Karcsi, hogy gondolhatsz ilyet ...
   - Ez is egy álláspont, halljunk rá érdemi választ.
    - Teljesen lehetetlen. Nem érdemes az állítás mögötti rosszindulattal foglalkozni. A nevezési időszak lejárt, anyagi okoknál fogva nem tudtunk érvényesen nevezni, így itt vége van ennek a történetnek. Ha most előállna egy támogató, hogy ad x millió forintot, már akkor sem lehetne megváltoztatni ezt a helyzetet. Nincs tehát semmi taktika. Egyszerűen kénytelenek voltunk ilyen döntést hozni, mert nem tudjuk anyagilag fenntartani a csapatot a Megye I-ben.
     - De hiszen februárban a képviselő-testület megszavazott 2,8 millió forintot. Az csak elég valamilyen szintű sporttevékenységre?
     - Ez igaz, megszavazták, és kisebb gondokat leszámítva meg is kaptuk a pénz, aminek a nagyrészét az első félévben a kötelező költségekre fel is használtuk, és minden forinttal el tudunk számolni. Jelenleg úgy 1.1 millió forint van az egyesület kezében, ami nem elég az induláshoz.
     - Tudták a képviselők, hogy ez a - valljuk be nem kevés anyagi támogatás - nem elég a versenysportban való versenyzésre?
     - A pályázatunkban egyértelműen le van írva. Pontosan szerepel benne, hogy a kért összeg szükséges ahhoz, hogy az évad végén indulni tudjon az együttes az első osztályban. Ott pontosan szerepel, hogy a kért 3,6 millió nélkül csak ez elmúlt évadot tudjuk befejezni tisztességgel. Ezért is kértük, hogy az első félévi versenyek költségére utaljanak át a megszavazott összegből 2 milliót. Ez meg is történt, és szüksélges is volt az első féléves versenyekre, amelyek - mindenki tudja - kiemelkedő sikereket hozott a csapatnak és a városnak.
    - Tudjuk hogy sokféle költség van, de mégis. Ez nem kevés pénz. Mennyibe kerül az éves labdarúgás egy ilyen csapatnál?
     - Hogy mi a sok és mi a kevés, azt talán érdemes lenne hagyni. Mindig arra van pénz, amit a képviselők többsége akar, kár lenne példákat sorolni. Az tény, hogy nálunk 140 versenyző lépett pályára - erről a jegyzőkönyvek alapján a megyei szövetség kimutatása tanúskodik és nem szóbeszéd -. Ehhez minden hétvégén mérkőzést kellett játszani több csapattal, fizetni a nevezési díjakat, a játékengedélyeket, a bíródíjakat, és az utazási költségeket. De nem ez a lényeg!
    - Hanem mi?
    - Az egyesület nem egyedül az önkormányzattól várt támogatást. A benyújtott pályázatunkban is le van írva, hogy az éves költségvetésünk 6.6 millió forint. Ez konkrét! Tehát a kért támogatással majdnem azonos mértékben tettünk szert bevételre, tagdíjakból, szereztünk támogatókat, és más bevételeket. Ezek is tények. Szó sincs arról, hogy csak az önkormányzattól várunk támogatást, de az tény, hogy ezt a sporttevékenységet nem tudjuk szervezni és működtetni a támogatás nélkül. Egyértelműen el lehet dönteni, hogy a városnak kell-e olyan csapat, amely minden városban működik, vagy nem kell. A pályázatban elég egyértelműen le van írva, hogy ez a tét. A képviselők döntöttek. Annyi pénzt adtak, ami az éhenhaláshoz sok, a működéshez kevés. Még pontosabban a 2007-ben indult bajnokság befejezésére elég, az új bajnokságban indulásra kevés.

Mennyi lenne elég?
     - Mennyibe került volna a nevezés, milyen díjakat kellett volna befizetni?
     - Az úgy 800-900 ezerre tehető, de erre meg van a pénz, mert takarékosan gazdálkodtunk. A nagyobb összeget a versenyekre utazás és az egyéb költségek tennék ki, amit nem tudunk előteremteni.
    - Ez több mint az előző évi nevezési költség?
    - Valóban több. Voltak díjemelkedések, de ami lényeges elem, az APEH bevezette, hogy minden ilyen díj ÁFA-köteles, tehát ugyanazért is 20%-al többet kell fizetni.
    - Mi kerülne többe a versenyeken?
    - Ezt nem kérdezheted komolyan? Teljesen világos, hogy utazni kell, bíró kell, egy csomó költség van...
    - Mégis elemezzük egy kicsit a költségnövekedés okait. Gondolom ezek konkrétak és megfoghatók.
    - Így van teljesen konkrétak. Ott kezdődik a dolog, hogy eddig a megyeI-ben két területi sorsolás volt, és 11 csapat mérkőzött egymással. Mi Nyugat nógrádi versenyben játszottunk. Most az egész megyében egy sorsolás lesz, és így 17 csapat játszhat. Ez eleve azt jelenti, hogy 6 mérkőzéssel többet kell lejátszani. Azt is jelenti, hogy eddig csak a megye közelebbi felébe kellett utazni, most viszont egészen Salgótarjánig, vagy Kisterenyéig vannak csapatok. Nagyobb távolság, több költség.
    - 15-20 ember utazása olyan nagyon drága?
    - Miről beszélsz? Itt nem egy csapatnak kell utazni, hanem minimum az ifinek és serdülőknek. De a többi utánpótlás csapatnak is szereplési lehetőség kell, ami ugyancsak utazással jár. Elmondhatom, hogy itt az előző időszakban 140 játékos utaztatását kellett megoldani - a helyi mérkőzéseket leszámítva - 8-10 alkalommal csak ebben a félévben. De egy bajnokság két félévből áll! Ez kerül pénzbe. A többi költséget ne is soroljuk, pedig vannak bőven a mezektől a villany és vízszámlán keresztül egy csomó dolog.

Tudtak erről a helyzetről a képviselők?
    - Ha 140 ember rendszeres sporttevékenysége a cél, mindent meg kellett volna tenni, hogy a képviselők tudatában legyenek a döntés súlyának. Mit tettetek ennek érdekében?
     - Egyrészt leírtuk a pályázatban. Annak idején elég nyilvánvaló volt, hogy a működés mennyi pénzt jelent, és a versenyzés milyen hírnevet hozhat a városnak.
    - És utána?
     - Utána is számtalan alkalmat kerestünk arra, hogy kapcsolatba lépjünk a testület tagjaival, ismertessük gondjainkat, elképzeléseinket. Akkor legalább mód lett volna arra, hogy kimondják, kell-a megye I-es csapat vagy nem kell. Meg lehet azt mondani, hogy Rétságon a focit nem értékelik, és nem kell. Akkor legalább tiszta lenne a kép, tudtunk volna tervezni.
    - Mi volt a számtalan alkalmom, mert az a jó, ha konkrétak vagyunk!
     - Több mint egy hónapja volt egy elnökségi ülés, amelyen ezt a témát tárgyaltuk. Mezőfi Zoltán jelen volt. A polgármesterrel azóta is állandó kapcsolatban vagyunk. Pontosan ismerte a problémát, megértette, és segítséget is igért. Szerzett is 300 ezer forintot, amit megköszönünk és működésre használjuk, de ez nem elég. Ezen kívül több alkalommal telefonon meghívtuk a Sportbizottság elnökét fontos elnökségi ülésekre, nem jött el. Legutóbb, amikor az évadértékelő közgyűlésünket tartottuk - láthattad, ott voltál - sem a polgármetser, sem az alpolgármester, sem a Sportbizottság elnöke, vagy helyettese nem jött el. Pedig ide írásos meghívót küldtünk. A közgyűlés után az elnökség külön összejövetelt tartott, és ezen akartuk - ismét hangsúlyozom írásban meghíva - tájékoztatni a felelősöket. Akkor még talán lehett volna lépni, mert még nem járt le a nevezési határidő. Nem jött el senki. Akkor kinek mondjuk el, hogy mi a gond, és hogyan lehet segíteni? A saját tagjainknak, az utca emberének hiába mondjuk, nem ők döntenek.
    - Nem lett volna érdemes napirendre tűzetni, hogy a testület tárgyalja meg, akar-e első osztályú csapatot, avagy nem?
     - Mi nem tűzethetünk napirendre semmit. Azt azok tehették volna, akiket meghívtunk, de nem jöttek el. Vagy a polgármester, aki ismerte minden részletében a helyzetet, vagy a Sportbizottság elnöke. De még egyebekben, vagy tájékoztatásként sem említették meg, hogy erről a város képviseletében tárgyalni kellene.

Mi marad, hol tud versenyezni Rétság?
    - A falusi csapatok között, a Megye III. osztályban. Ez maradt. A sportolók létszáma visszaesik úgy 50 főre, azokkal a  dolgozunk tovább, akik kitartanak. De az nem felkészültésg kérdése, hogy hová nevezhetünk.
    - A Rétság II-es csapat aranyérmes lett, így Megye II-ben indulhatna ...
    - Nem indulhatna, ezt rosszul írtad az alőző riporban is. Mivel volt Megye I-es csapatunk, így a Rétság II nem indulhat másodosztályban. A brozérmes csapat indulhatott volna, ha még lenne, de az is sokkal többe kerül az idén, mint korábban. De már nincs is kivel versenyezni, a játlékosok elmentek, vagy eligazoltak.
    - Hová és miért hagytak itt a játékosok?
    - Ne viccelj? A sportolók játszani akarnak, arra készülnek éveken keresztül, járnak heti 1, 2,  3 edzésre, hétvégéket feláldozva mérkőzésekre, hogy tudásuknak megfelelő kategóriában pályára léphessenek. Ha nincs I. osztályú csapat, akkor miért maradnának? Itt lennének leigazolva, de nem játszhatnának? Ennek mi értelme lenne?
    - Akkor még az is előfordulhat, hogy a környék csapatai Réságon kinevelt játokosokkal erősödik?
    - Elvben igen, a gyakorlatban nem így van. Megye I-ben a környékünkön Romhány és Berkenye fog versenyezni. Nekik meg van a saját együttesük, nem valószínű, hogy oda tudnak igazolni. Így bizony sok rétsági sportoló - hangsúlyoszom, sok rétsági sportoló! - marad játéklehetőség nélkül. Esetleg 50-60 kilométereket kell utaznia, hetente többször, hogy más csapatban pályára léphessen. Azért pedig nem tudjuk fizetni a jétékengedéyleket, az igazolási és sportorvosi díjakat, hogy nem tudjuk versenyeztetni a játékosoakat. Így aztán a példamutatóan szervezett és eredményes együttesből mindenki megy amerre lát, vagy ahol esélye van versenyezni. Itt lesz egy 25 fős felnőtt csapat, az játszik majd Ősagárddal, Tolmáccsal, és hasonló csapatokkal. Az se titok, hogy Rétságon jó játékosokat neveltünk - 15 év alatt a város és az egyesület pénzén - persze hogy egyesületek szivesen lecsapnak a jól felkészült sportolókra. Így nekik ingyen van játékosuk, amiért mi sokat dolgoztunk és költöttünk.
    - És mi lesz a fiatalokkal?
    - Ez a leglényegesebb kérdés, és nem tudok megnyugtató választ adni. A Megye I-es osztály mellett kötelező volt működtetni csapatokat. Azokból a tehetséges, ambíciózus sportolók is elmennek, megpróbálnak csapatot kerseni, hiszen nem visszalépni, hanem fejlődni szeretnének. Egyedül a serdülőket tudjuk nevezni, mert ebben az évben Megye I-es felnőtt csapat nélkül is benevezhetnek. Tehát ők is remélhetőleg versenyszerűen játszhatnak. Ennyi, és nincs tovább? És a pénzünk erre talán még elég lesz.

Sponzorok nem segítenének?
    - Jó kérdés! Ezt többször megkaptuk, hogy szerezzünk sponzorokat. Szereztünk is, mert a támogatáson túl az éves költségvetésünk a 6,6 millióig csak-csak összejött valamiből. Csakhogy ennél többet nem tudtunk szerezni. Sőt eddigi támogatóink közül is visszaléptek! A nagy üzemek többségénél egyszerűen nem állnak velünk szóba, vagy kerek perec megmondják, hogy nem tudnak támogatni, mert a felemelt ingatlanadó miatt olyan pluszkiadásaik keletkeznek, ami miatt nem támogatják a városi szervezeteket és intézményeket.
    - Más sponzorok nincsenek?
    - Sok segítőnk, támogatónk van. Már mondtam, hogy Mezőfi Zoltán is szerzett 300 ezer foirntot. Dr. Dobos Attila tiszteletdíjából utal nem keveset az egyesület részére. Más sponzorok azonban egyszerűen megmondták, hogy csak Megyei első osztályó csapatot támogatnak. Nekik nem elég egy járási együttes, arra nem adnak. Tehát az e képlet, hogy ha a város áldozott volna a pályázat szerinti összeget, ahhoz mi legalább annyit tudtunk volna szerezni, hangsúlyozom a városi sport működtetésére. Így, hogy a csapat megszűnt, ezek a pénzek nincsenek. Azt is lehet mondani, hogy többet veszítünk így az elvesztett támogatáson, mint amennyit a város megtakarított.

Milyen kilátásokkal lehet a sportolók elé lépni?
    -  Hát semilyenekkel. Azt az eredményt, amit a csapat ebben a fordulóban elért, 15 éves kemény munka és az ifjúság nevelésével etöltött idő jellemezte. Mindig szerettünk volna jól szerepelni, hellyel közzel sikerült is és saját elvárásainkat teljesítettük, és mindig előbbre jutottunk. De ehhez kellett 15 év! Most ez a csapat nincs. A megyei harmadosztályban versenyző csapatunk a szabályok szerint matematikai esélyük is csak 3 éven keresztüli kiemelkedő versenyzéssel van, és meg kell nyerni minden bajnokságot. Akkor lehetne Esetleg első osztályba ismét versenyezni. Erre nincs esély, mert az elment sportolókat sem visszacsábítani, sem pótolni nem tudjuk, a kötelező utánpótlás csapatokat is ki kell állítani. 
     Az nem úgy megy, hogy mondjuk janárban adnának több pénzt és csináljunk Megye I-et. Ezt nem lehet visszafelé csinálni. Olyan, mintha valaki kihagyja a középiskolát és egyből egyetemre akar járni. Ilyen pedig pénzért sincs. Bizony sok év kellene, hogy a városi foci megközelítse az elért szintet.

Ki a felelős, ezért a helyzetért?
     - Úgy gondolom az eddigiekből világosan kiderül. De mi nem felelősöket keresünk, hanem a város érdekében sportot akarunk szervezni. Mi mindent megtettünk, hogy teljesen nyilvánvaló legyen mik a lehetőségek, mi a tét. Szerintem ezt mindenki érti. A döntéseket mi csak abban hozhattuk meg, hogy a kapott támogatással sikerre vigyük a csapatot. Ezt meg is tettük. Más döntéseket nem nekünk kell, vagy kellet volna meghozni. Mi ezen a héten is minden este üléseket tartunk, a sportolókkal, szülőkkel egyeztetünk, reálisan elmondjuk a helyzetet és a lehetőségeket. Igyekezünk a sportra koncentrálni, csökkenteni az indukatokat
     - Köszönöm az interjút!

A szerkesztő megjegyzése
     Hosszan lehetne még részletezni a kérdést, amit szülők, sportolók, megyei sportvezetők bizonyára meg is tesznek. Azért nem lehet elmenni szó nélkül a városvezetés tudatos kultúra és sportellenessége mellett. Mert mi is itt a tét? Él a városban úgy 200-250 fiatal, akiket mondjuk a jövő nemzedékeként lehet említeni. Ezen gyermekek és ifjak nevelése a város alapvető feladata. Nem demagógia itt megfogalmazni - amit sokan, sok helyen megtesznek -, hogy ha nincs semmiféle közösségi színtér, akkor a legfogékonyabb fiatalok rossz társaságokba keverednek, előkerül az ital, és egyebekről ne is beszéljünk. Sajnos tény, hogy ahol értelmes alternatíva nincs, ott az értelmetlenek, ahol építő jellegű közösséffejlesztés nincs, ott a destruktív magatartás jelenik meg.
      Márpedig Rétságon minden téren a közösségi nevelés visszafejlesztésének lehetünk tanúi. Az iskola ne költsön tanórán kívüli tevékenységre, spóroljanak, elegek a kötelező órák. A művelődési ház minél kevesebb pénzt kapjon, abból meg nem tud élő közösségeket, programokat fenntartani. És most itt a sport. Ha valami akkor az aztán közösségalakító, személyiségfejlesztő tevékenység. Itt 140 ember rendszeres, egészséges életmódra, csapatszellemre, összefogásra, bátorságra, kiállásra nevelése folyt. Olyan összekovácsolt közösségé, ami másutt nehezen megvalósítható. No most azzal, hogy a város "Megspórolt" nem egészen egymillió forintot, ezeket a lehetőségeket vesztette el. Aztán a sportámogatásról is nemegyszer leírtuk - és itt nem ismételjük -, hogy nagyonis van itt pénz felesleges kiadásokra. Tehát ez egy szándékos, és tudatosan felismert szétzüllesztése lehet csak minden emberi nevelő munkának.
     Pedig ha valami, éppen a sport és a kultúra lehetne híd a generációk között, amelyet oly hangzatosan ismételgetett a jelenleg a városi kulturális és sportéletért felelős képviselője. (Igen ő ezért a felelős, és nem a leépítésért! Nem mondhatja, hogy semmi köze hozzá, mert ezért felelős!) Éppen a sport az, ami a gyermekektől a 30-35 évesig aktív sportolókat összeköt. Éppen a sport az, ami a valamikori sportolókkal szövetségeseket, szurkolókat tud mozgatni, ahol a szülők és más ma már nem sportolók lelkes támogatással, utaztatással, és sokminden mással  tulajdonképpen részesei ennek a munkának. A sport az, ahol a testvértől a nagyszülőkig mindenki drukkol a serdülőnek, hogy eredményesen focizzon. Azt is ki lehet jelenteni, hogy ilyen módon - volt sportolók, szimpatizánsok, drukkerek, hozzátartozók - a város majd egyharmada érintett az RVSE másfél évtizedes sikeres ténykedésében. Most pedig - miközben milliók folynak el feleslgesen - az egyesület igazán szerény kérésére nem jutott 800 ezer forinttal több. Nem a maguk érdekében, hanem a fenti városi célok megvalósítására.
     Nem tudok egyetlen városnak nevezett települést, ahol ne működne megyei első osztályú csapat, mert ez - különösen a fentiek szellemében - lagalább annyira hozzátartozik a városi és körzetközponti funkciókhoz, mint az iskola. Rétság most elvesztette ezt a lehetséget is.