-
Aki figyelemmel kiséri a városi sportéletét, örömmel tapasztalhatta, hogy településünk lelkes, felkészült sportolói igen szép eredményeket érnek el. Elismerésre és támogatásra méltó eredményeket. Sajnos a képviselő-testület nem így gondolja. Úgy vélik, hogy a legtöbb embert vonzzó, legnagyobb rendezvényszámot előérő, legnagyobb nézőszámot felmutató sportra rétságon nincs szükség. Volt aki ki is mondta, de az augusztus 14-i rendkívüli testületi ülés vitája mellett a szavazás ezt a véleményt erősítette meg. Nézzük sorban az eseményeket!
     Rétság Városi Sportegyesület hosszú évek kemény munkájával elérte, hogy 2006-ban, a tavaszi évad zárásakor bajnokként végzett a Megye II. osztályban. A siker persze gondokat is felvetett, mert a bajnokcsapatnak nem csak lehetősége, hanem felelőssége is van. Az elért eredményei alapján joggal nevezhetett a Megye I. osztályú bajnokságba, ahol már városok csapataival mérkőzhettek. (Itt sem vallottak szégyent egy év elteltével, és a várakozásnál jobban szerepeltek a csöppet sem könnyű mezőnyben. De ez tulajdonképpen senkit sem érdekel.)
     Felelősséget jelent, hiszen a Megye I -es kategóriában szigorú követelmények vannak a pálya, az öltöző, az igazolt sportolók száma, a kiállítandó csapatok száma és egyéb tekintetben. Meg aztán sokkal többe kerül a sportolás. No nem a játékosok, vagy az egyesület juthat több pénzhez, hanem nekik kell kifizetni a sokkal magasabb nevezési díjakat, a nagyobb távolságra való utazás, és a drágább bírói költségeket és egyebeket. Ezek központilag meghatározottak.
     Mindezt tudva a képviselő-testület (2006 júliusban) kinyilvánította, hogy fontosnak tartja csapatnak a városhoz méltó helyen, a megyei I. osztályban való versenyzését. Ehhez támogatást is adott a városi tulajdonban lévő, de az egyesület kezelésebe adott sportöltöző és pálya felújításához, amelyben az egyesület tagjai sokmilliós társadalmi munkával egészítették ki az anyagi forrásokat és elvégezték a munkát. A szemlebizottság megfelelőnek találta, és elfogadta a csapat nevezését a Megye I osztályba. Lelkesen indult a játék, szép eredmények születtek a lényegesen erősebb ellenfelekkel való mérközéseken is.

Mi hát a gond?
     Volt egy választás. Igen. Nagyon úgy néz ki, hogy az egyesület léte egyáltalán nem a sportértékek és az elért eredmények függvényében alakul, hanem mindentől függetlenül politikai tisztogatás részeként a labdarúgók nem lettek szimpatikusok a polgármester mellett felsorakozott többség számára. (Nem adtak elég ajánló cédulát, és azóta is számontartják, ki nem cédulázott a polgármesternek a cinkosainak. Ez szigorúan tilos!) Habár a választáskor a polgármester kiemelte, hogy szükség van megye I osztályú csapatra, ezt azóta is többször elmondta, és azt is hogy minden eredményes sporttevékenységet támogatnak. Az utóbbi időszak tapasztalatai azonban nem ezt mutatják.

Mi történt valójában?
     Ma pontot tettek egy sikerekben gazdag időszakra. Felelőtlen, szakszerűtlen, megalapozatlan demagóg dumával alátámasztva nem biztosítottak támogatást az egyesület további működéséhez. Ez egyértelmű a halállal. Nincs tovább! Rétság közel 150 fő sportolót egész évben versenyeztető csapata a mai döntéssel megsemmisült. A rétsági sportéletet lefejezték!

Igéret, igéret hátán
     A gondok ott kezdődnek, hogy az egyesület állandóan biztatást és igéretet kapott. Soha senki a vezetők közül nem mondta, hogy nem célja a városi sport jó szerepeltetése, álljanak le, ne fussanak, ne lőjjenek gólt, elég nekünk a községi csapatok mezőnyében poroszkálni. Nem, ezt nem mondták, sőt igéretekkel állandóan biztatták a sportvezetőket.
     Egy nyiltabb, őszintébb együttműködés során, ha ténylegesen elhihető gondja lenne a városnak, lehetett volna megoldást találni, hogy minden közösségi cél jól működjön. Úgy tűnik ez nem volt fontos. Az igérgetés hitegetésbe torkollott, ami felelős politikus részéről megengedhetetlen. Legfőképpen azért, mert az igéreteket komolyan vevő sportvezetők ennek megfelelően jártak el. Ezzel visszavonhatatlan kárt okozva a városnak és a sportolóknak egyaránt.

Mi lett volna, ha nyiltan beszélnek?
     Mindenki, aki kicsit is tájékozódik a sport és a labdarúgás ügyeiről tudja - a képviselőknek pedig tudnia kell -, hogy a versenysportnak vannak szabályai. Egyik ilyen, hogy csak igazolt játékosokkal, megfelelő minősítéssekkel rendelkező egyesülettel lehet focizni. A nevezéseknek és az átigazolásoknak előírt rendje és ideje van. Előtte lehet gondolkodni, utána nincs miről. Nos a korábbiakban a városvezetők és képviselők sorozatosan biztatták az egyesületet. Nem kell átigazolni, megoldják a gondot. Lehet nevezni, megoldják a gondot. Ők komolyan vették. Határidőben beneveztek a megérdemelt első osztályba. (Elkészült a sorsolás is, nincs visszaút.) A játékosoknak augusztus 5-ig kellett eldönteni, melyik egyesülethez igazolnak. Utána csak januárban változtathatnak. Mivel igéretet kaptak, maradtak Rétság mellett. Mégsem játszhatnak, így most már egy fél éven keresztül sehol! Ki fogja ezeknek az embereknek a szemébe mondani, hogy politikai felelőtlenség miatt lettek kiszorítva a pályákról, és akadályozták meg, hogy átigazoljanak? 
     Ki vállalja fel, hogy felkészült, sportolni akaró emberek - sehol - pályára nem léphetnek, hiszen amely csapatnál nincsenek igazolva ott nem játszhatnak. Az igéretek miatt Rétságon maradtak, és két szék között a földre ültették őket. Több mint 100 lelkes, felkészült, és a városért mindig futni kész sportolót. Miért? Csak! Szerintem ennek a döntésnek a súlyát és következményeit a választottak még mindig nem mérték fel, és nem érzik.

Mire kell az újabb pénz?
     Többen, akik nem sportszeretők egyértelműen megmondják, hogy nem kell a sportra egy fillért sem költeni. Az hobbi, mindenki fizesse ki magának. Nem csak a focira gondolnak, hanem minden más sportágra. Noha jómagam ezt a véleményt nem osztom, kétségtelen tény, hogy a közpénzek szétosztásánál alaposan mérlegelni szükséges, hogy fontos városi célokat, vagy egyéni hobbiérdekeket finanszíroznak a városlakók által megválasztott és adójukból élő, szavazgató képviselők.
      Ha tehát semmit nem támogatnának, akkor azt kellett volna kimondani! Vagy megfogalmazni azokat a közösségi célokat - pl. rendszeres és eredményes sporttevékenység, sportolói, támogatói létszám, rendezvények száma, és egyéb elvárások -, és ennek alapján ami fontos a városnak azt támogatják, ami egyéni hobbi azt nem. Ha tehát mégis a támogatás mellett döntenek, akkor azt igazságos elosztás alapján kellene. Sajnos nem így van. Korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, hogy januárban felemelték a sporttámogatásra rendelkezésre álló összeget több mint kétmillió forinttal. Aztán van olyan sportegyesület, amely az előző évivel megegyező tevékenységéért kétszeres támogatásban részesült, voltak olyan támogatott célok amelyekről eddig nem is volt tudomásunk sem komoly eredményeik, sem komoly terveik nincsnek, sőt határidő után nyujtottak be igényt, mégis kaptak százezreket.
      A megemelt támogatásból egyedül a legtöbb sportolót fogalkoztató labdarúgó egyesület kapott ugyanannyit, mint előző évben. Mindenki más többet. Más szemszögből: Minden más egyesület megkapta a saját, olykor megalapozatlan költségkimutatásban kért pénzt. Az RVSE januárban is letette, hogy a megyei I-ben szerepléshez 5,5 millió kell, ebből 3,5-öt kérnek, a többit ők szerzik meg. Ez tehát nem volt titok! Ők nem kapták meg.
     A választók a portálunkon indítot szavazással is kifejezték, nem értenek egyet a döntéssel. Nagy többséggel (700 voksnál többől 85 %) kinyilvánították, hogy közösség és sportellenesen döntött a testület. Akkori cikkünk itt olvasható >>>

Miért nem elég annyi támogatás, mint előző évben?
     Ez egy jogos kérdés. Komolyan kell, és lehet is rá válaszolni. Semmi köze az inflációhoz, legalábbis nem meghatározó mértékben. Arról sincs szó, hogy az egyesület többet akar. Egyszerűen az a helyzet, hogy a város fiai olyan kategóriába küzdötték fel magukat, amelyben a versenyzés sokkal többe kerül. Immár nem csak a kistérségben, hanem a megyében, sőt a megye határain túl is öregbítik Rétság hírnevét. Ez a ketagória sokkal többe kerül. Ha a városnak nem kell, lehetett volna visszalépni. (júliusban)  De egyrészt kellett. Lagalábbis a dumákban állanóan ez szerepelt. Másrészt most már nem lehet visszalépni.
     Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy megye II-re elég a kétmilliós támogatás, megye I-re nem! És nem is tudok olyan I. kategóriás csapatot, emelyet városa nem támogat legalább 3-5 millióval.
     Mégis csak vissza kell kanyarodni az előzőekben írt alapkérdéshez. Azok az igénylő sportszervek, akik még sporteredményt sem mutatnak fel, hivatalos bajnokságban nem indulnak, előző évi kategóriájukat sem hozzák, de nem is léptek magasabb osztályba, többet kaptak. Ha nincs pénz el lehetne fogadni, hogy mindenki kevesebbet kap. Volt pénz, népszerűsködni több mint plusz kétmillió forint. (A pénzügyi bizottság elnöke terjesztette elő!) Csak éppen nem oda, ahol a tényleges teljesítmény és eredmény megjelent. 

Mi lett volna nyilt beszéd esetén?
     Egyszerű. Egy rossz megoldás, de mégiscsak működtethető egyesület. Mert ha 2006-ban a bajnokcsapatnak azt mondja a testület - nem mondta - hogy nem fogtok pénzt kapni, ne nevezzetek magasabb osztályba, biztosan nagy szomorúság ütött volna ki a csapatokon. Mert a sportoló a minél jobb eredményért küzd. De ha ez lenne a reális helyzet, akkor neveznek a Megye II-be. Kevesebb ember, kevesebb rétsági sportolhat, szükebb körben, de akkor olcsóbban lehetett volna továbblépni. Az igényesebb sportolók persze eligazoltak volna olyan egyesületekhez, ahol tudásuknak megfelelő osztályba játszhatnak. Mert milyen dolog lenne pl. egy olimpiai bajnoknak azt mondani, hogy nincs pénzünk Pekingre - mondjuk judóban - játszadozzatok csak itt a rétságiakkal gyerekmeccseket. Nevetséges, és megalázó! No ugyanez a helyzet az eredményt elért sportolóknál is. No tehát sokan eligazoltak volna, de megrekedve a II. osztálynál, 50-60 fő mégiscsak játszhatott volna. Sok reménye újabb feljutásra nem lett volna az együttesnek, egyrészt a pótolhatatlan játékosvesztesség, másrészt a szabályok miatt, hiszen a bajnokságot nyert csapat, ha nem lép feljebb szankcionálja a szövetség. Tehát az idők végezetéig maradtak volna a középszernél.
     Nem, a helyi sportolók jobbat akartak, eredményesebben szerepeltek, megállták helyüket a megyei mezőnyben.

Miért nem neveznek akkor a megye II-be?
     Mert már nem lehet. A nevezések lezárultak. Ha nem kapnak biztatást bizonyára - a megmagyarázhatatlan visszavetés ellenére - mérlegelhették volna a II. osztályban való indulást. Akkor elég lett volna az év elején megszavazott 2 milliós támogatás, és a saját bevételük. Már nem lehet máshová nevezni, más osztályban indulni! Sőt, aki nevez, de nem áll ki, súlyos szankciókat és pénzbüntetéseket kell elviselnie. Ezért aztán akkor is szétesne a csapat, ha valamely magja megpróbálna a lehetetlennel dacolva kitartani. Szóval nem lehet lejjebb nevezni, nem lehet visszalépni. Az osztályban a nevezési díj be nem fizetése, a büntetés mellett a teljes bajnokságból való kimaradást vonja maga után.

Nem 11 fő egy csapat? Miért beszélnek 150 főről?
     Ez egy lényegi kérdés annak megértéséhez, hogy miért szervezte éveken keresztül a sportvezetés az eredményesebb munkát. Az igaz, hogy egy csapat 11-25 emberből áll, de az egyes osztályokban meghatározott, hogy hány utánpótlás csapatnak (Ifi, utánpótálás 1,2,3, serdülő, stb.) kell indulnia. Ezek Rétságon jelenleg megvoltak. Mert az is tény, hiába verekszi be magát az együttes a megyei szintre, ha nem tud még hat csapatot kiállítani, nem indulhat. Itt mind a hat csapat jelenleg harcra kész - lenne -, köztük éppen azok a fitalaok, akik a jövő labdarúgói lehettek volna! Ezen emberek nem csak az edzőmérkőzéseken, sörmeccseken rugdossák a bőrt, hanem mind a 6 csapat versenyszerűen sportolhatott, jegyzőkönyvezetett mérkőzéseken, hitelesített eredményekkel. Ami nem ilyen, az nem sport az valóban játék, hétvégi passzió. Az is egy nemes dolog, de nem tévesztendő össze a versenysporttal.
     Márpedig a versenysport éppen azért támogatandó, hogy az ifjúság közösségi élete és sportélete szervezett keretek között több generáción keresztül biztosított legyen. Ezt kell - állítom kötelessége - a képviselő-testületnek támogatni. Ilymódon a fiatalok, a gyermekek - a főcsapat mellett 5 másik helyi fiatalokat tömörítő csapat - játéklehetőségére mondtak nemet.
     Most több mint 100 igazolt versenyző nem léphet pályára, közöttük nagy számban fiatalok, serdülők, a labdarúgással most ismerkedő tehetségek. Azon emberek, akik különféle módon de folyamatosan tettek a városért. Jogosan várhatják hát el, hogy a város is tegyén értük.

Értsék meg, hogy nincs pénz!
     No ez sajnos nem fedi a valóságot. Egyrészt a város költségvetése az előző másfél évvel ezelőtt jóváhagyotthoz képest 150 millió forinttal több! Hol van ez a teméntelen pénz? Több az adóbevétel is. Hol van a pénz? 700 millió forintból könnyebben lehet működni, mint 550-ből.
     Az részünkről lenne demagógia - de sajnos valós alapokon nyugszik - hogy másra bezzeg van. Luxuskiadásokra, szükségtelen költségtérítésekre, indokolatlan támogatásokra van. Csak a közösségi célokra nincs.
     Ha nincs, nincs, mondaná a közgazdász, és az egyszerű ember is. Ha nincs legyen elég annyi, mint előző évben. Csakhogy a testület nem így döntött! Akkor is 10 ezer forintos havi "racionalizálás" és panaszkodás mellett, saját magát meghazuttolva közel 2,5 millióval emelte a sporttámogatás összegét. Ez szép! Szép lenne, ha az osztogatás nem a népszerűsködést, és hamis célokat, a barátok zsebeinek megtömését szolgálná! Mert rendkívül indokolatlanul és aránytalanul osztotta el a magasabb összeget akkori szavazó többség. Volt hát pénz, csak nem arra a helyte jutott, ahol évek óta 100-nál több aktív sportoló hétről-hétre bizonyított.
     Amúgy is. Az a városvezetők hibája, hogy semmiféle koncepciójuk nincs, semmi elképzelés a város fejlesztésére, felélik a mások által összeszedett tartalékokat, új értéket nem teremtenek, pályázatokat nem nyernek, csak hitelből tudják fedezni a - másutt egyáltalán nem szűkmarkú - költekezéseiket. Így nyugodtan mondhatom demagógia a pénzhiányra hivatkozni a város közössége előtt, amikor éppen a közösség pénzéből közösségi célokat kellene támogatni.

Csak a város fizessen?
     Na ezt többen szeretnék így beállítani, de erről szó sincs! Nem csak az előbb már említett többmilliós társadalmi munkával, hanem komoly tagdíjfizetéssel is hozzájárulnak a tagok a feltételek megteremtéséhez. Egyéb bevételekkel együtt - a támogatás felett - úgy kétmillió forintot tudnak összeszedni a célok érdekében. (Pl. pályázatot nyertek, amelyből az iskolai focit is támogatták.) Ez bizony nem semmi, de jól mutatja, nem csak a sült galambot várják, és nem akarnak mindent a várossal megfizettetni. Nem. Csak a lehetőséget kérték, hogy versenyezhessenek a város szineiben. Maguk is szereznek támogatókat, sponzorokat, mert ekkora összeg másként nem terethető elő. Régebben a városvezetés ugyan kevesebbet adott, de segítséget nyújtottak ahhoz, hogy üzemek, gyárak, más szervezetek juttassanak sportcélokra pénzt. Ez is járható út lett volna. Jelenleg nemcsak hogy ilyen bevételben nem nyújtanak segítséget, hanem - bizonyított tény - egy megalapozatlan feljelentéssel egy támogató sponzort is elriasztottak, nehogy pénzt adjon a sportnak.

Ajánlottak-e más összeget, más alternatívát?
     Bár ha olyan kevés a pénz, lehetett volna módosító javaslatokkal, tárgyalásokkal előbbre jutni. Lehetett volna esetleg kevesebbet ajánlani, vagy más üztemzésben. Ha határozattal kötelezte volna magát a testület mondjuk egy novemberi fizetésre, az egyesület még hitelt is felvehetett volna. Így nincs miből visszafizetni. Nem volt ilyen ajánlat. Egyáltalán semmiféle megoldáskeresés nem volt. Két táborra szakadt testületben az ellenzőket sem a kérés, sem az érvek, sem a saját esküjük, érdekeik nem győzték meg. Nem tettek javaslatot. Az ellenzőket nem is érdekli a sport.
     Az pedig ugyancsak - és ismételten - felháborító, hogy az az ember, akit azért választottak a sportbizottság vezetésére, hogy a sportot támogassa, védőből vádlóvá vedlett, és maga lépett fel a támogatás ellen. Nem is szavazta meg. Méltatlan a MOS vezetésére, mert többször is kapott feladata ellenében emelt szót. Ha ez a véleménye akkor pedig ne vállaljon intézményi és sportcélokat támogató bizottsági elnöki tisztet!

Van-e még út és remény?
     Nincs! Sajnos egyértelmű, hogy nincs, elvetve a legutolsó lehetőség. A képviselő-testület és a polgármester zsákutcába csalta az egyesületet. Biztatták őket, és az utolsó pillanatban derült ki, hogy megalapozatlanul. 15-én be kell fizetni 500 ezer Ft nevezési díjat, és további százezreket egyéb kötelező díjakra. Ez nem az egyesületnél marad, hanem a nevezés költsége! Nyilvánvaló, hogy nem tudják befizetni. Akár 2 nap múlva is hiába jelenne meg az amerikai nagybácsi tele pénztárcával, már késő. Így hát azt lehet mondani, hogy nincs tovább. Rétságon a labdarúgás végképp le lett fejezve. Negyedszázados hagyományokkal sportkarierrel rendelkező közösség nem érdemel a várostól őszinte szót, ha már támogatást nem tudnának adni. Ha ez igaz lenne. 
     Nem igaz! Ha a sport legalább annyira fontos lenne, mint pl. a jegyzőnek és az egyik dolgozónak az amúgy is kiváló számítógépe helyett laptopot venni 570 ezer forintból, akkor erre is lett volna pénz. Vagy legalább helyette. Mint szakember is ki merem jelenteni, két laptop vásárlása indokolatlan luxuskiadás. Ha arra van akkor legalább ne etessük a népet! És másra is van. Akkor pedig tessék azt is nyiltan megmondani, hogy a nincstelenség látszatával csak politikai céloknak akarják alárendelni a sportot. 
     Vagy tessék a városvezetőknek olyan munkát végezni, ami gazdaságossá teszi a város működését! Nemde azért választottunk képviselőket, polgármestert, hogy hozzák rendbe a Rétság ügyeit? Nem azért ám, hogy hibát hibára halmozva csak kiadásokat növeljenek bevételek nélkül! Ezt a fajta alkalmatlanságot és politikai felelőtlenséget nem erkölcsös dolog az adófizetőkre hárítani - miközben maguk elég jól elvannak az adóforintjainkból - és ilyen átlátszó kifogások mögé bújni. Csak költenek, és bevételeket sem pályázatokon, sem időben és jól meghirdetett - mondjuk laktanya - értékesítésen nem tudnak szerezni. Csak költeni! 150 milióval többet - saját költségvetésük szerint - mint eddig. De nekik ez sem elég!

Miért most döntöttek, ha már késő?
     Hát ez az! Harmadik, vagy negyedik alkalommal rugaszkodik neki a testület ennek a kérdésnek. Azt kell mondjam, hogy a polgármester és az alpolgármester segítő szándékáról ez ügyben többször meggyőződtem. Mégis nem tudtak elegendő szavazatot felmutatni. Legutóbb - talán három hete - ugyancsak üléseztek, ugyanilyen eredményel. De mégis újabb biztatások igéretek hangzottak el. Ha semmi remény nem volt arra, hogy most lesz elég szavazat, akkor mire ez az operettülésezés? Ha a polgármester nem rendelkezett elég biztató elkötelezettséggel, hogy az általa is támogatandó célt megszavazzák frakciótársai, akkor felesleges volt összehívni a képviselőket. Ha pedig neki megigérték, és mégsem szavaztak úgy, akkor ismét az a kérdés, ki is a polgármester a városban? Ki irányítja a szavazó többséget? Ki az aki meghatározza - ez esetben a polgármester és alpolgármester ellenében - a városi célokat, prioritásokat?
     A hangfelvételen is nyomon követkető a szavazás állása. 4 igen, 4 nem, és az egyel előbb még igennel szavazó polgármester átállt a tartózkodók közé.
     Itt tart ma Rétság!

Ne higgyék, hogy ez csak a sportról szól!
     Ezzel a tesze-toszasággal a képviselő-testület és a városvezetők játszották el végképp hitelküket. Sokaknak egyértelművé vált, hogy nem pártatlanul a közös érdekek motiválják döntsükben, és méltatlanok a köz bizalmára. Ez a döntés ugyanis nem elsősorban a fociról szól, hanem a közösségi akarat, a civil kezdeményezések felkarolása, vagy letaposása a fő tét! És ha ez esetben a labdarúgókkal lehetett ezt megtenni, legközelebb az íjászokkal, a judósokkal, az intézményekkel - a város teljes lakosságával - ugyanezt meg lehet tenni. Ez a legfőbb üzenete a mai impotenciának.

Megszünik az egyesület, vagy mi lesz ezután?
    Gyakorlatilag megszünik, jogilag marad 10-15 ember, akik falusi szinten, harmadosztályban focizhatnak, amíg a továbbjutás reményét végképp elvesztve ők is nem olyan csapathoz szegődnek ahol biztosítják számukra a minőségibb játékot.
     Az pedig egyenesen nevetséges, ahogyan az egyik képviselőasszony fogalmazott, hogy attól még lehet sportolni. Hogyan gondolja? Csak úgy szaladgálni, bíró, verseny, edzés, szakvezetés nélkül? Legalább ne röhögtetné ki magát ekkora szamárságokkal. Sportolni csak megfelelő szabályrendszerben, megfelelő keretek között lehet.

Az edzésnek vége! Mindenki hazamehet! Alábbi képeken a legkisebbek - a serdülők - edzése. Ezután nem versenyezhetnek és nem lesz pénz sem edzőre, sem pályára, se szerelésre. És nem is lesz miért hajtani, hiszen "rendes" meccset úgysem játszhatnak. Első képünk: Viharfelhők a focipálya felett.