Aranyos ünneplés a labdarúgóknál
-
Július 5-én évadzáró ünnepségre hívta a Rétság Városi Sportegyesület tagjait, támogatóit, és pártoló tagjait. Köztudott, hogy a labdarúgó bajnokságban az év augusztusban kezdődik, majd rövid téli szünet után június végén hirdethetnek eredményt, amikor minden sorsolt mérkőzést befejeztek. Egyszóval itt eredményt hirdettek, nem is akármilyet! Az egyesület több csapatából 3 is felkerült a megyei dobogóra. Sőt a Rétság II, a Megye III osztályban versenyző együttes aranyéremmel zárta a bajnokságot.
     A művelődési központ előterét egybe kellett nyitni, hogy az sportegyesület tagjai elférjenek. Még kissé hiányosan is - hiszen szabadságok ideje van, többen már nyaralnak -  alig fértek el a 100 főre elkészített asztalok mellett. Nem csak ujságirói fordulat, hogy igazán családias légkör volt jellemző az eseményen, hanem a legkézenfekvőbb valóság. Pontosan lehetett érzékelni, hogy a jelenlévők összetartó közössége, a mindennapok során az edzésben a versenyeken összekovácsolódott nagy családdá tette az egyesületet.
    Salgai György az RVSE elnöke köszöntötte a megjelent sportolókat és meghívott vendégeket. Közöttük Pancsovai Nándort, a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség főtitkárár. Különösen azért, mert aktív sportszervezői munkásságát éppen a rétsági ünnepségen zárta, hiszen nyugdíjba vonul. Mégis megtisztelte városunk sportolóit, hogy személyesen adja át a megyei szövetség jókívánságait.
     Salgai elmondta, hogy a versenyévad indulásánál rengeteg bizonytalanság volt, de végülis minden csapat talpra állt és kiválóan teljesített. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen az un. "járási csapat" a nevezettek között a legjobb eredményt érte el. A RétságII vezetője Havay Zoltán köszöntötte a csapattagokat, és Pancsovai Nándorral együtt miden játékosnak a gratulációk mellett átadták a szépen csillogó aranyérmet. Majd a csapatnak a kupát, amit Havay vett át.
     Az ünneplésnek azonban nem lett vége, hiszen az egyesület Megye I. osztályba nevezett együttese is kiváló eredménnyel  zárt. A nem könnyű mezőnyben 3. helyen végeztek, így nagynevű csapatok mellett lettek bronzérmesek. Tekintve, hogy a megyében két I. osztályú csoportra osztottan márkőztek a csapatok, megyei összesítésben a 6. helyet érték el. Ez is kiváló eredmény, ami tulajdonképpen nagyobb siker, mint amit a helyi sportvezetés az évad indulásákor célként mert kitűzni. Az pedig a bentmaradás volt a bajnokságban. Ezt biztosította az együttes, sőt többszörösen is, hiszen átszervezések miatt a Megyei I. osztályban a következő időszakban lényegesen kevesebb együttes játszhat, és egyetlen - egyész megye legjobbjait felvonultató - sorsolás lesz. Az elért eredménnyel a csapat ebben a mezőnyben is jó helyen szerepelhet. Ugyancsak átvették a csapat tagjai az érmeket, a sportsikereket mindenütt elismerő taps köszöntötte, és a "felnőtt" csapat vezetője, Salgai György, illetve edzője Szabó Endre az oklevelet és az emlékplakettet, amelyet ugyancsak Pancsovai Nándor adott át.
    Ezzel még nincs vége az ünnepségnek, hiszen a MegyeI-es csapat mellett kötelező több együttest szerepeltetni. Ezen előírásoknak Rétság megfelelt, hiszen több mint 100 aktív sportolót szerepeltet több korosztályban, több csapatban. Így indította is az utánpótlás, az ifjúsági csapatok mellett az U7-es U9-es és U11-es csapatokat is. Nos hogy ne szaporítsam a szót, az igen szoros mezőnyben a serdülő csapat is harmadik helyre küzdötte fel magát, és méltán vehette át a bronzérmet. Edzőjük, vezetőjük Rotter Ferenc pedig a kupát és az oklevelet.
     Jogos tehát az egyesület öröme, hiszen bebizonyították, hogy saját sportágukban helytállnak, és támogatóknak, segítőiknek és a városnak dicsőséget hoznak.

Politikamentesség?
    A beszédek mértéktartóan fogalmaztak a sikerről, és szinte csak utalásszerűen emelték ki, hogy voltak problémák az indulásnál. Udvariasan nem részletezték, hogy ez a képviselő-testület támogatáshoz való viszonya, és a megitélt összegek folyósítása körüli gondok voltak, amely eleinte úgy tűnt, hogy - a hangzatos igéretek ellenére - nem biztosítják a csapat működéséhez a fedezetet. No tehát erről nem  beszéltek. A gondokat megoldották senki nem akart ünneprontó lenni, akik ott voltak - avagy akik olvasták az ezzel kapcsolatos eseményekről szóló tudósítást - azok úgyis pontosan emlékeznek az eseményekre.
     Ugyancsak nem beszéltek róla, de tudósítóként nem tehetem meg, hogy akár helyettük is szóvá ne tegyem: A város önkormányzatát az ég egyadta világon senki nem képviselte. Pedig - ahogy megtudtam - kérvényt is benyújtottak, minden képviselő írésbeli meghívót kapott, többeket telefonon is kértek a szervezők a részvételre. Mégsem tisztelte meg az eseményt jelenlétével sem a polgármester, sem az alpolgármester, sem a sportért felelős bizottság vezetője. Tudósítóként azt mondom, hogy ez több mint elgondokodtató. Már eseményeken - amelyek a maguk körében ugyanolyan fontosak - ha összeszalad 15-20 ember, a fent nevezettek mindig ott vannak, és kisebb eredményekhez is oly lelkesen gratulálnak. Akkor most az igazán kiemelkedő eredményekhez miért nem volt pár jó szavuk?
     Aki a képeket szemléli, nyomban láthatja, hogy jelen volt két képviselő. Majnik László  (ő mint a RVSE felügyelő bizottság tagja), Dr, Dobos Attila pedig mint az egyesület egyik kiemelkedő támogatója, hiszen több havi képviselői tiszteletdíját utaltalja át rendszeresen az együttes javára. De ők sem felkérve, sem felhatalmazva nem voltak a polgármester képviseletére. 
     Mert természetesen az elképzelhető, hogy valamelyiküknek fontos közérdekű feladat miatt távol kell lennie, bár egy jólműködő városban szinte kizárt, hogy egyszerre három vezető is távol legyen. De ha valóban komoly ok volt a távolmaradásra, akkor az ingyenesen járó jó szó kijárt volna a labdarúgóknak is, mégha a "kérek egy tapsot" fordulat el is maradhatott volna. Mert ugye nem olyan régen - pár ezer éve - feltalálták az írást, és azt, hogy lehet írni néhány soros kimentő és üdvözlő levelet, amit felolvasnak a résztvevőknek. Képzeljék nem írtak! Vagy ha a kultúra ezen vívmányával kissé bajban vannak, akkor meg lehetett volna kérni és felhatalmazni a jelenlévő képviselőket, hogy a polgármester, vagy az önkormányzat nevében szóljanak pár jó szót, adják át a vezetők gratulációit. Nem kérték meg és nem hatalmazták fel a jelenlévőket - az ingyen is biztosítható - jó szóra. Én úgy vélem ez elég egyértelmű semmibevétele a kiemelkedő sporttevékenységnek és annak a példás közösségi életnek, amelyet az egyesület többéves munkájával megteremtett. 

Mi lesz tovább?
     Az eredmények feljogosítanak a bizakodásra, de a kérdés azért kérdés marad. Hogyan versenyez tovább a városnak immár megyei szinten is kemelkedő hírnever szerzett együttes. Mert sajnos tény, hogy a MegyeI-ben való szereplés - így hogy most egyetlen sorsolás lesz Salgótarjántól Berkenyéig azt is jelenti, hogy a komolyabb munka és felkészülés mellett az bajnokáság lebonyolítására, az utazásra, a valamivel nagyobb mérkőzésszám miatt legalább 1 millió forinttal kerülne többe a dicsőséges szereplés fenntartása, esetleg fokozása.
     Ezen túl persze a bajnok RétságII csapat is jogot szerzett, hogy MegyeII-ben, magasabb szinten szerepeljen, ami nem csak pénzt, hanem még több versenyzőt és egyéb feltételt követel meg. Olyannyira, hogy péládul ezen a szinten nagyon szükség volna az edzőpályára, hiszen szigorú beosztás szerint sem elegendő az idő a gyepen minden edzésre. Hát az igazán szépen hangzik, hogy két kvalitásos csapattal induljon a város a bajnokáságban, csak sajnos ennek komoly anyagi feltételei is vannak. Úgy gondolom, az együttes bizonyította, hogy rászolgált a bizalomra, és jó célra fordította a kapott támogatásokat.
     Kérdés hát, hogy lesz-e elegendő pénz a megérdemelt osztályokba való versenyzésre, vagy az eredmények ellenére le kell fokozni a csaptot, és alacsonyabb kategóriába indítani. No ez két fontos dolog kérdése. Az egyik a rendelkezésre álló pénzügyi források nagysága, hiszen a pénz nem a versenyzőknek kell, hanem a számtalan költségre, utaztatásra, bíró és pályádíjakra, és egyebekre. A másik pedig, hogy mindezek felelős mérlegelésével az egyesület demokratikusan választott és működő vezetősége a tagság véleménye alapján határozza meg, melyik osztálban van reális esély az indulásra. Nem a sporttudás alapján, hiszen már most is többször mondtuk, bizonyították rátermettségüket, állóképességüket.
     Több helyi szurkolóval együtt kíváncsian várom az ezzel kapcsoalatos híreket, és tudatjuk is a nyilvánossággal.

A bírókkal mi lesz?
     Egy lelkes sportbarát ismerősöm, aki maga is vagy játékvezetőként vagy aszisztensként működik közre a mérkőzéseken többször megkérdezte, hogy mikor esik szó a játékvezetőkről? Hiszen ők ugyan nem rúgják a labdát, de mégis elengedhetetlen részét képezik a sportágnak, áldozatos munkájukkal, minden hétvégén lefutott sok-sok kiliméterrel ők is megérdemlik az elismerő szót. E bekezdés hát szolgáljon köszönetül a játékvezetőknek!

A képek a családias hangulatú esemény emlékét idézik.

GiK 
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-