Aranyos ünneplés a labdarúgóknál
-
Július 5-én
évadzáró ünnepségre hívta a Rétság Városi Sportegyesület tagjait, támogatóit,
és pártoló tagjait. Köztudott, hogy a labdarúgó bajnokságban az év augusztusban
kezdődik, majd rövid téli szünet után június végén hirdethetnek eredményt,
amikor minden sorsolt mérkőzést befejeztek. Egyszóval itt eredményt hirdettek,
nem is akármilyet! Az egyesület több csapatából 3 is felkerült a megyei
dobogóra. Sőt a Rétság II, a Megye III osztályban versenyző együttes aranyéremmel
zárta a bajnokságot.
A művelődési központ előterét egybe kellett nyitni, hogy az sportegyesület
tagjai elférjenek. Még kissé hiányosan is - hiszen szabadságok ideje van,
többen már nyaralnak - alig fértek el a 100 főre elkészített asztalok
mellett. Nem csak ujságirói fordulat, hogy igazán családias légkör volt
jellemző az eseményen, hanem a legkézenfekvőbb valóság. Pontosan lehetett
érzékelni, hogy a jelenlévők összetartó közössége, a mindennapok során
az edzésben a versenyeken összekovácsolódott nagy családdá tette az egyesületet.
Salgai György az RVSE elnöke köszöntötte a megjelent sportolókat és meghívott
vendégeket. Közöttük Pancsovai Nándort, a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség
főtitkárár. Különösen azért, mert aktív sportszervezői munkásságát éppen
a rétsági ünnepségen zárta, hiszen nyugdíjba vonul. Mégis megtisztelte
városunk sportolóit, hogy személyesen adja át a megyei szövetség jókívánságait.
Salgai elmondta, hogy a versenyévad indulásánál rengeteg bizonytalanság
volt, de végülis minden csapat talpra állt és kiválóan teljesített. Ennek
meg is lett az eredménye, hiszen az un. "járási csapat" a nevezettek között
a legjobb eredményt érte el. A RétságII vezetője Havay Zoltán köszöntötte
a csapattagokat, és Pancsovai Nándorral együtt miden játékosnak a gratulációk
mellett átadták a szépen csillogó aranyérmet. Majd a csapatnak a kupát,
amit Havay vett át.
Az ünneplésnek azonban nem lett vége, hiszen az egyesület Megye I. osztályba
nevezett együttese is kiváló eredménnyel zárt. A nem könnyű mezőnyben
3. helyen végeztek, így nagynevű csapatok mellett lettek bronzérmesek.
Tekintve, hogy a megyében két I. osztályú csoportra osztottan márkőztek
a csapatok, megyei összesítésben a 6. helyet érték el. Ez is kiváló eredmény,
ami tulajdonképpen nagyobb siker, mint amit a helyi sportvezetés az évad
indulásákor célként mert kitűzni. Az pedig a bentmaradás volt a bajnokságban.
Ezt biztosította az együttes, sőt többszörösen is, hiszen átszervezések
miatt a Megyei I. osztályban a következő időszakban lényegesen kevesebb
együttes játszhat, és egyetlen - egyész megye legjobbjait felvonultató
- sorsolás lesz. Az elért eredménnyel a csapat ebben a mezőnyben is jó
helyen szerepelhet. Ugyancsak átvették a csapat tagjai az érmeket, a sportsikereket
mindenütt elismerő taps köszöntötte, és a "felnőtt" csapat vezetője, Salgai
György, illetve edzője Szabó Endre az oklevelet és az emlékplakettet, amelyet
ugyancsak Pancsovai Nándor adott át.
Ezzel még nincs vége az ünnepségnek, hiszen a MegyeI-es csapat mellett
kötelező több együttest szerepeltetni. Ezen előírásoknak Rétság megfelelt,
hiszen több mint 100 aktív sportolót szerepeltet több korosztályban, több
csapatban. Így indította is az utánpótlás, az ifjúsági csapatok mellett
az U7-es U9-es és U11-es csapatokat is. Nos hogy ne szaporítsam a szót,
az igen szoros mezőnyben a serdülő csapat is harmadik helyre küzdötte fel
magát, és méltán vehette át a bronzérmet. Edzőjük, vezetőjük Rotter Ferenc
pedig a kupát és az oklevelet.
Jogos tehát az egyesület öröme, hiszen bebizonyították, hogy saját sportágukban
helytállnak, és támogatóknak, segítőiknek és a városnak dicsőséget hoznak.
Politikamentesség?
A beszédek mértéktartóan fogalmaztak a sikerről, és szinte csak utalásszerűen
emelték ki, hogy voltak problémák az indulásnál. Udvariasan nem részletezték,
hogy ez a képviselő-testület támogatáshoz való viszonya, és a megitélt
összegek folyósítása körüli gondok voltak, amely eleinte úgy tűnt, hogy
- a hangzatos igéretek ellenére - nem biztosítják a csapat működéséhez
a fedezetet. No tehát erről nem beszéltek. A gondokat megoldották
senki nem akart ünneprontó lenni, akik ott voltak - avagy akik olvasták
az ezzel kapcsolatos eseményekről szóló tudósítást - azok úgyis pontosan
emlékeznek az eseményekre.
Ugyancsak nem beszéltek róla, de tudósítóként nem tehetem meg, hogy akár
helyettük is szóvá ne tegyem: A város önkormányzatát az ég egyadta világon
senki nem képviselte. Pedig - ahogy megtudtam - kérvényt is benyújtottak,
minden képviselő írésbeli meghívót kapott, többeket telefonon is kértek
a szervezők a részvételre. Mégsem tisztelte meg az eseményt jelenlétével
sem a polgármester, sem az alpolgármester, sem a sportért felelős bizottság
vezetője. Tudósítóként azt mondom, hogy ez több mint elgondokodtató. Már
eseményeken - amelyek a maguk körében ugyanolyan fontosak - ha összeszalad
15-20 ember, a fent nevezettek mindig ott vannak, és kisebb eredményekhez
is oly lelkesen gratulálnak. Akkor most az igazán kiemelkedő eredményekhez
miért nem volt pár jó szavuk?
Aki a képeket szemléli, nyomban láthatja, hogy jelen volt két képviselő.
Majnik László (ő mint a RVSE felügyelő bizottság tagja), Dr, Dobos
Attila pedig mint az egyesület egyik kiemelkedő támogatója, hiszen több
havi képviselői tiszteletdíját utaltalja át rendszeresen az együttes javára.
De ők sem felkérve, sem felhatalmazva nem voltak a polgármester képviseletére.
Mert természetesen az elképzelhető, hogy valamelyiküknek fontos közérdekű
feladat miatt távol kell lennie, bár egy jólműködő városban szinte kizárt,
hogy egyszerre három vezető is távol legyen. De ha valóban komoly ok volt
a távolmaradásra, akkor az ingyenesen járó jó szó kijárt volna a labdarúgóknak
is, mégha a "kérek egy tapsot" fordulat el is maradhatott volna. Mert ugye
nem olyan régen - pár ezer éve - feltalálták az írást, és azt, hogy lehet
írni néhány soros kimentő és üdvözlő levelet, amit felolvasnak a résztvevőknek.
Képzeljék nem írtak! Vagy ha a kultúra ezen vívmányával kissé bajban vannak,
akkor meg lehetett volna kérni és felhatalmazni a jelenlévő képviselőket,
hogy a polgármester, vagy az önkormányzat nevében szóljanak pár jó szót,
adják át a vezetők gratulációit. Nem kérték meg és nem hatalmazták fel
a jelenlévőket - az ingyen is biztosítható - jó szóra. Én úgy vélem ez
elég egyértelmű semmibevétele a kiemelkedő sporttevékenységnek és annak
a példás közösségi életnek, amelyet az egyesület többéves munkájával megteremtett.
Mi lesz tovább?
Az eredmények feljogosítanak a bizakodásra, de a kérdés azért kérdés marad.
Hogyan versenyez tovább a városnak immár megyei szinten is kemelkedő hírnever
szerzett együttes. Mert sajnos tény, hogy a MegyeI-ben való szereplés -
így hogy most egyetlen sorsolás lesz Salgótarjántól Berkenyéig azt is jelenti,
hogy a komolyabb munka és felkészülés mellett az bajnokáság lebonyolítására,
az utazásra, a valamivel nagyobb mérkőzésszám miatt legalább 1 millió forinttal
kerülne többe a dicsőséges szereplés fenntartása, esetleg fokozása.
Ezen túl persze a bajnok RétságII csapat is jogot szerzett, hogy MegyeII-ben,
magasabb szinten szerepeljen, ami nem csak pénzt, hanem még több versenyzőt
és egyéb feltételt követel meg. Olyannyira, hogy péládul ezen a szinten
nagyon szükség volna az edzőpályára, hiszen szigorú beosztás szerint sem
elegendő az idő a gyepen minden edzésre. Hát az igazán szépen hangzik,
hogy két kvalitásos csapattal induljon a város a bajnokáságban, csak sajnos
ennek komoly anyagi feltételei is vannak. Úgy gondolom, az együttes bizonyította,
hogy rászolgált a bizalomra, és jó célra fordította a kapott támogatásokat.
Kérdés hát, hogy lesz-e elegendő pénz a megérdemelt osztályokba való versenyzésre,
vagy az eredmények ellenére le kell fokozni a csaptot, és alacsonyabb kategóriába
indítani. No ez két fontos dolog kérdése. Az egyik a rendelkezésre álló
pénzügyi források nagysága, hiszen a pénz nem a versenyzőknek kell, hanem
a számtalan költségre, utaztatásra, bíró és pályádíjakra, és egyebekre.
A másik pedig, hogy mindezek felelős mérlegelésével az egyesület demokratikusan
választott és működő vezetősége a tagság véleménye alapján határozza meg,
melyik osztálban van reális esély az indulásra. Nem a sporttudás alapján,
hiszen már most is többször mondtuk, bizonyították rátermettségüket, állóképességüket.
Több helyi szurkolóval együtt kíváncsian várom az ezzel kapcsoalatos híreket,
és tudatjuk is a nyilvánossággal.
A bírókkal
mi lesz?
Egy lelkes sportbarát ismerősöm, aki maga is vagy játékvezetőként vagy
aszisztensként működik közre a mérkőzéseken többször megkérdezte, hogy
mikor esik szó a játékvezetőkről? Hiszen ők ugyan nem rúgják a labdát,
de mégis elengedhetetlen részét képezik a sportágnak, áldozatos munkájukkal,
minden hétvégén lefutott sok-sok kiliméterrel ők is megérdemlik az elismerő
szót. E bekezdés hát szolgáljon köszönetül a játékvezetőknek!
A képek a családias
hangulatú esemény emlékét idézik.
GiK
|