Azt hiszem elfogultság nélkül mondhatom: nagyapám és szüleim beírták magukat Diósjenő történetébe. Ezt igazolja az, hogy 1999-ben nagyapám 1999-ben, a falu történetében elsőként megkapta posztumusz kitüntetésként a Diósjenő Szolgálatáért díjat. Úgy éreztük akkor, hogy ez a megtisztelő cím az egész családnak szól.

     A szülők, nagyszülők pályáját kilenc gyermekük közül hatan folytatták. Erzsébet, Margit, Károly, e sorok írója, Terézia és Ilona vállalták a pedagógusi-népművelői hagyományok továbbvitelét, míg László, János és Imre az élet más területein találta meg boldogulását. Bárhol is tegye dolgát az ember, a feladat nem kevés, hiszen fel van adva a lecke: megfelelni annak a színvonalnak, mit az elődök példája diktál.