Az életet tanította - Végh Károly kántortanító élete
A közéleti ember

Mindig figyelemmel kísérte a társadalomban, a világban lezajló eseményeket, s azonnal reagált is rá, vállalva az esetleges szembehelyezkedést a hivatalos politikával. A Nógrád. járási Tanítói kör 1934 áprilisi ülésének megnyitóbeszédéből15 idézzük az alábbiakat: "A fővárosi utcán egy vak ember haladt. Nyugodtan és biztosan ment előre, mert kézen fogta vezetője. Azonban embertömegbe jutva a vak elvesztette vezetőjét Riadtan kapkodott, tapogatózott mindenfelé, majd elindult a járdán, de tájékozatlansága folytán hol a falnak ment, hol pedig az útszéli oszlopnak. Csak akkor nyugodott meg, és haladt ismét biztonsággal célja felé, amikor vezetőjét ismét megtalálta. Ennek a vak embernek a sorsa a mai társadalom kifejező mintaképe... A mai társadalomból hiányzik a jellemszilárdság... A társadalmat alkotó egyes egyén érzi, hogy emberi méltósága lesüllyedt és nem jelent. a' világ számára mást, mint egy- statisztikai számot. Érzi .az egyén hogy ő ki van szolgáltatva a társadalomnak és az képes őt habozás nélkül áldozatul hozni. Ezért aztán habzsolja az életet, úgyszólván 'pillanatok alatt akar leszakítani minden virágot, mert nem tudja, holnap teheti-e? .
     Mi nemcsak tanítók, hanem nevelők is vagyunk. Nem maradhatunk tétlenül. Törekednünk kell. arra, hogy erős jellemeket adjunk a társadalomnak. Minél erősebb jellemeket 'képezünk ki, annál több könnyet törölünk, annál több szenvedést szűntetünk meg. .. A munka tehát előttünk' áll. Segítségére kell sietnünk a vergődő társadalomnak, fel kell emelnünk az egyént emberi méltóságára, hogy nyugodt, békés előrehaladást biztosíthassunk."(29)

Hadikórház az iskolában

     1920-ban a járási főszolgabíró felszólította a községeket, hogy a Rétságon felállítandó földmívesiskola céljára bizonyos, anyagi lehetőségéhez mért hozzájárulást állapítsanak meg. Végh Károly mindent megtesz azért, hogy a földmívesiskola Diósjenőn valósuljon meg.
     Végh Károly községi képviselő az intézet létesítését vidékünk földmíves lakossága érdekében állónak találja, mert az minként nemcsak gazdasági, hanem kulturális téren is éreztetné hatását. Azon törekvést azonban, hogy az iskola Rétságon állítanék fel, nem pártolja, és pártolásra nem is ajánlja, mert Rétságot fekvésénél fogva nem tartja alkalmasnak arra, hogy ott bármilyen kultúrintézmény létesüljön, annak dacára, hogy járási székhely, s mint ilyen csak hivatali központ, mely vasúton csak nehezen közelíthető meg, s nem rendelkezik azon feltételekkel, amelyek egy földmívesiskola létesítéséhez szükségesek. A járás természetes gócpontja, dacára annak, hogy a járás legszélén fekszik, vasúti közlekedési vonalánál fogva egyedül Diósjenő község, mely mióta a Duna-Ipoly-völgyi vasút létesült, fejlődésnek indult. A járás összes községei közül Diósjenő községnek van a legkecsegtetőbb jövője. A járás minden részéből hozzáférhet vasúton, mert elágazó állomása a romhányi szárnyvonalnak. Eltekintve azonban az előbb emlí-tettektől, Diósjenő község természeti fekvésénél fogva predesztinálva van a födmíves iskola befogadására. Diósjenő község ez idő szerint a járás legnépesebb községe ahonnan a felállítandó földmívesiskola legtöbb növendékre is számíthat, mert lakossága földmívelésből él. E községben van Özvegy Sváb Sándorné nagykiterjedésű birtoka mely 5000 katasztrális hold erdőgazdaságból, 1500 kat. hold mezőgazdaságból, nagyobb kiterjedésű szőlőtelepekből áll, s a birtokán levő 80 kat. hold kiterjedésű tóban intenzív haltenyésztés folyik. Szakképzett kertész vezetésével pedig konyha-, gyümölcs és virágkertészete virágzik. Indítványozza ennél fogva, hogy a létesítendő földmívesiskola Diósjenőn állíttassék fel, mely esetben a község képviselőtestülete a várható nagyobb áldozatoktól nem fog visszariadni. A tárgyban többen szólaltak, s az indítvány helyeslése mellett azt elfogadásra ajánlották. Ez határoztatott: 32 véghatározat: 981/1920. A község képviselőtestülete Végh Károly indítványát nagy lelkesedéssel egyhangúan magáévá teszi, s elhatározza, hogy mindent el fog követni, hogy a létesítendő földmívesiskolát Diósjenő község kapja meg."(30)
     A földmívesiskola nem valósult meg. A megfogalmazott célkitűzést a községi gazdasági ismétlő iskola, és a téli gazdasági tanfolyamok szervezésével próbálták megvalósítani. Egy ilyen tanfolyamról ad hírt a Nógrád-Honti Kultúra 1935-ben.(31)  "Február 20-án szép ünnepségben volt része Diósjenő és környéke közösségeinek. Ekkor számolt be három hónapos munkája eredményéről a földművelésügyi kormány által rendezett 7-es számú téli gazdasági tanfolyam. Az ingyen tankönyvvel és írószerekkel ellátott hallgatók száma 47 volt, akik nagy szorgalommal jártak az előadásokra. Ennek köszönhető, hogy magyaros és értelmes feleleteikkel felejthetetlen élvezetet nyújtottak a vizsgáztató miniszteri kiküldötteknek épp úgy, mint a jelenlevő gazdatársadalomnak. A hallgatók egytől-egyik oklevelet és kettős aranykalászt kaptak emlékül. Ezenkívül a legszorgalmasabbak zsebórával, gyümölcsfákkal és gazdasági szakkönyvekkel lettek kitüntetve... Dicséret és nagyrabecsülés a tanfolyam hallgatóinak, amiért visszaültek 40-50 éves fővel az iskola padjaiba, hogy új ismeretek éles fegyvereivel folytassák kemény harcukat az életért és boldogulásért.
     Végh Károly "szívén viseli Diósjenő lakosságának anyagi boldogulását is. Tevékenyen közreműködött a Hangya fogyasztási szövetkezet, a tej szövetkezet, a gyümölcsértékesítő- és szeszfőző szövetkezet és a szarvasmarha-hizlaló szövetkezet megalapításában. A helybeli Hangyának, a tejszövetkezetnek, valamint a gyümölcsértékesítő és szeszfőző szövetkezetnek a működését, mint ügyvezetőelnök biztos kézzel, és nagy hozzáértéssel irányítja. Külön szeretettel fáradozik a gyümö1cstermelés előmozdításán: e célból 15 katasztrális holdnyi területen faiskolát létesített, ahonnét minden iskolás gyermek évente egy-egy nemesített gyümölcsfát kap. A község lakói hálából képviselőtestületi taggá választották Végh kartársun-kat, s helyet biztosítottak számára Diósjenő községi gazdasági bizottságában is... A Hangya szövetkezet országos központi választmányának is megbecsült, tekintélyes tagja.":(32)

     Végh Károly mint vállalkozó is a falu érdekét tartotta elsődlegesnek. Álljon itt két idézet ennek bizonyítására:
     A diósjenői képviselőtestület 1920. július 8-i ülésének jegyzőkönyvéből: A pénzügyminiszter engedélyezte, hogy a községek szeszfőző üstöket vásároljanak.
     Végh Károly indítványa: "Tekintettel arra, hogy miszerint a községnek üst beszerzéséhez szükséges pénzösszeg és az üst felállí-tásához alkalmas telek felett nem rendelkezik, ő a törvényes követelményeknek megfelelő üstöt saját költségén beszerezni hajlandó és azt a község tulajdonába adja át, valamint megfelelő telket biztosít a községnek rendelkezésére. Az üst beszerzés árát a községi elöljáróság előtt számlával igazolni fogja, és ezt a beszerzési árat mintegy kö1csönképpen adja a községnek, amelynek képviselőtestülete legkésőbb 1921. július hó 1-ig nyilatkozni lesz köteles, vajon neki az üst árát megfizeti-e, vagy az üstről lemondva, az ő tulajdonába adja-e át. Ez utóbbi esetben az üst használatából annyiszor 150 koronát fizet, ahány 24 óráig az üst használatban volt".
    A községi képviselőtestület 1914. április 23-i ülésének jegyzőkönyvéből : "... a faiskola a faluvégi rétről eredeti faiskola telephelyre letelepített, és oda 7.000 csemete volt elültetve, amely nemesítésre vár. A faiskola kezelését Végh Károly tanító évi 80 koronáért hajlandó elvállalni, amely összeget költségvetésileg is elfogadásra ajánlja... A képviselőtestület jóváhagyta az elöljáróság azon intézkedését, hogy a faiskola kezelését Végh. Károlynak a csemeték benemesítése kötelezettsége mellett évi 80 koronáért átadta."

     1931. március 6-án újból tárgyalta a képviselőtestület a faiskola bérbeadásának kérdését. Végh Károly oly ajánlatot tett, hogy hajlandó a községnek évi bér címén 200 db gyümölcsfa csemetét, vagy ennek ellenértékeképpen 200 pengőt fizetni hat éven keresztül, úgy azonban, hogy a faiskolában akkor lévő csemeték az ő tulajdonát képezik. 
     A gyümölcsfaiskola ezután virágzott fél. 1939-ben a Nógrád-Honti kultúra is hírt adott felőle(33) "Végh Károly diósjenői kartársunk, a Nógrádi járáskör elnöke kiváló kertész, mintaszerű nagy faiskolát tart fenn, gyönyörű gyümölcsössel. A közelmúltban csinos kiállítású és emellett értékes tartalmú ismertetést, tájékoztatót és fajtajegyzéket adott ki faiskolájáról. A füzet a gyümölcsfaültetők részére hasznos utasításokat is tartalmaz. - Végh Károly kartársunkat a gyümölcsfanevelés terén elért sikeres tevékenységéért meleg kartársi szívvel üdvözöljük."
     A faiskola jellemzéséül néhány számadat az árjegyzékből: összesen 121 féle gyümölcsfafajta kapható, ebből alma 19 féle, körte 27 féle, őszibarack 24 féle és szilva 11 féle. A többi negyven féle gyümölcsfafajta között olyan kuriózumok, mint birs, berkenye, lapsonya, mandula, mogyoró, som, gesztenye, stb. találhatók.(34)
     Hetényi Rezső, a nógrádi járás főszolgabírája így emlékezett vissza a diósjenői faiskola létrejöttére:
    „Hivatali vizsgálataim során láttam, hogy papíron minden községben van faiskola, ennek a céljára a költségvetésben évenként 50-100 pengő költséget irányoztak elő. Ezen . összeg egy részét elvitte a járási faiskola felügyelő napidíja és fuvar címén, a maradékot elszámolták a faiskola kitakarításáért. Valójában libalegelő és gyerekjátszótér volt mind. Ezért úgy határoztam, hogy a községi faiskolákat beszüntetem, és helyettük egyetlen járási faiskolát létesítek, amely alkalmas lesz a községek gyümölcsfa csemetékkel való ellátására. Érintkezésbe léptem Végh Károly diósjenői tanítóval, aki kitűnően értett a gyümölcsfák és a csemeték neveléséhez. Kértem, létesítsen a 8 hold tanítói illetményföldjén és még 10 hold bérleten csemetekertet. Felajánlottam, hogy a községek az utcák és terek gyümölcsfákkal való beültetése céljára az eddig iskolakert; fenntartására előirányzott 50-100 pengőért facsemetéket fognak, tőle vásárolni. Ez a mintegy évi 2000 pengős összeg biztosítja a járási faiskola rentabilitását. Végh Károly örömmel belement: A faiskola bevált. Végh 5 év múlva Ausztriába szállított gömöri nyakasszilva és alma csemetéket.
Gyümölcseivel az országos kiállításon
    Végh megalakította a község fiatalságának közreműködésével az első gyümölcsfa gondozó szövetkezetet. Szakaszonként és évenként 1 Pengő lefizetése ellenében vállalták a gyümölcsfák rendszeres permetezését. Több ezer fát vállaltak egy évre.”(35)

A gyümölcsfák szeretete és értő gondozásának tudománya ma is fellelhető Diósjenőn.
A világháború időszakában is az aktív, a feladatokat felvállaló embert ismerhetjük fel Végh Károlyban: Ha kell a légvédelmi bizottságban dolgozik, ha azt kívánta községe, az igazoló választ-mányban található, s ha úgy kívánta a sors, akkor a vöröskeresztes segélyállomás vezetőjeként tevékenykedik.
Végh Károly életútjában igyekeztünk föltárni mindazokat az összetevőket, melyek immár ezt a klasszikussá vált tanítói modellt egyre vonzóbbá teszik napjainkban is, reméljük a jövőben is. E "klasszikus modell" lényege - érzésünk szerint, egy ritkán létrejövő szintézisben van. Németh László az európai fejlődés középpontjába a kísérletező embert állította, akit a lét megismerése és formálása hajt előre az életben. Végh Károlyt a lét megismerésének szenvedélye mellett a tapasztalatok átadásának vágya is hajtotta, ez a kettős célkitűzés nemesítette példamutatóvá életútját számunkra is. Vállalkozása Diósjenő mindennapjaihoz kapcsolódott, mégis egyetemes érvényűvé nőtt: az életet akarta megtanítani.
 

<<< Előző fejezet
www.retsag.hu
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-