"Az osztályaiban mindig igen kiváló tanítási eredményt ért el, emellett mindenkor nagy gondot fordított tanítványai erkölcsi és hazafias nevelésére is. Nagy művésze a gyakorlati irányú oktatásnak, nincs olyan tanítási órája, amelyen ki ne térne a módszeres egység és a való élet közt kiépíthető kapcsolatokra. Megyeszerte híre van pl. a természettudományok körébe tartozó tárgyak tanítása terén felmutatott sikereinek."(10)
     Meghatározó alapelve volt, hogy az oktatásnak a szemléltetés különböző formáin keresztül a gyakorlati, hétköznapi életből vett példákkal lehet igazán eredménye. Így ír erről egy tudósítás:(11) "Az elméleti és gyakorlati természettani és vegytani előadások megkapó harmóniában fedték egymást. Élvezetes és tanulságos volt Végh Károly collégánk, kinek különben is legkedvesebb tárgya ez, mindent megtett a siker érdekében. Fiatal collégánk gyakorlati előadása pedig már egy kiforrott tanítói munkára enged következtetni. .. Mily j ó kellemesen csalódni. látva a kísérleti asztalt messziről - telve különféle kísérleti eszközökkel, úgy tetszett, mintha számunkra egy utópia lenne csak s íme közelebbről szem-ügyre véve a dolgot, be kellett ismerni elhamarkodottságomat, hisz azok legnagyobb része mind otthon készült. És ha Végh Károly collégánk meg tudta csinálni otthon, mi nem tudjuk?.. Ez az Ö előadásának a fő érdeme."
     1937-ben új tanterv bevezetésére került sor, amely többek közt megszüntette a III. osztályban a földrajz tanítást. A korábban e tárgykörben oktatott ismeretek átadását, a szülőföld és környékének
ismertetését a beszéd és értelem gyakorlatok keretébe utalta. Hangsúlyozta ugyanakkor azt, hogy "a megfigyelhető földrajzi jelenségek szemléltetésével a földrajzi oktatást megalapozzuk, amely jelenségek azonban a természettel a nép életével a múlt emlékeivel érzelmi és képzeleti járulékokkal kerüljenek a gyermek lelkébe anélkül, hogy szemlélet híján rendszerre törekvő vonások lennének."(12)
     Annak érdekében, hogy az új helyzet ne okozzon bizonytalanságot a tanítónak és tanulónak egyaránt, a Hont-Nógrád vármegyei Királyi Tanfelügyelőség egy "Vezérfonal" kiadását határozta el. A "Vezérfonal" nem egy ember munkája, hanem minden tanítási tervezetet a vármegye egy-egy kiváló tanítója készítette el. Összeállításánál az a fő cél vezette a tanügyi irányítást, hogy minden pedagógus saját településének környezetét mutassa be, tanulóinak, hiszen: "hiba volna ha a tantervet egyszerűen lemásolva pl. vízi életről, hajózásról, halászatról beszélnénk olyan iskolában, amelynek környékén ilyen vizek nincsenek, de hiba lenne az is, hogy a hegyekről, domborzati viszonyokról az iskola falai közt beszélnénk, holott kilépve az iskolából, a természet maga nyújtja hozzá a szemléltetés. bőséges anyagát."(13) Ennek megfelelően a Vezérfonalban Végh Károly "A vizek növény; és állatvilága" című fejezeteket a diósjenői' tóra adaptálva írta meg, s a "Környékünk történelmi emlékei" részben is Diósjenő történelmének ismertetésével ad módszertani vázlatot a témakör feldolgozásához. A segédkönyv kiadásának másik célja, az, hogy ismertesse meg a tanítókkal a történelmi emlékekben, természeti kincsekben gazdag vármegyét. Ennek érdekében Végh Károly írta meg a "Nógrád-Hont vármegye történelmi adatai", és a "Vármegyének számadatai" című fejezeteket. A kiadvány előszavát is ő írta meg, melyben felhívja a figyelmet, hogy "a vázlatokban lehetőség szerint kerültük a sablonos és hosszadalmas kérdés és feleletekben való kidolgozást, részint hogy hangsúlyozzuk, hogy a beszéd- és értelem gyakorlat nemcsak kérdés és feleletekből áll, hanem a tanító és tanítvány közös beszélgetése közben felvetődő gondolatok, tapasztalatok és megfigyelések alapján leszűrt. megállapításokból. A vezér könyv anyagát felülvizsgálta, szerkesztette és sajtó alá rendezte: Végh Károly.(14)
     A pedagógiai munkában nagy fontosságot tulajdonított a jellemfejlesztésnek. Sokat kísérletezett e témakörben. Megfigyeléseinek eredményeit, s a tárgykörben összeállított tantervi anyagot előadta a vármegyei általános tanítóegyesület közgyűlésén is.(15) Az előadás anyagából idézett gondolatok Végh Károly pedagógiai. ars poeticáját tárják elénk, a hivatásszeretet és a szakmai felkészültség nagyszerű szintézisében. "Csodálatos teremtmény az ember! Ugyanaz az egyén képes egyik percben lesüllyedni a mélységekbe, megcáfolván minden erkölcsi ideált, míg a másik percben a legerősebb jellem nyilatkozása emeli fel a magasba. Egyszer felemelkedik a csillagok fölé, máskor lejjebb süllyed az állatoknál.
     Légy orvos, művelj nagy dolgokat, találd fel az emberi nyavalyák gyógyító szérumát, légy költő, vagy író, vagy zenei nagyság, alkoss nagy, örökéletű dolgokat, - szegény maradsz, mert ez a világ nem fizeti ezt meg neked. Legföljebb halálod után csinál kultuszt belőled és emel szobrot neked a maga gyönyörködésére.
     Taníts, oktass, dolgozz embertársaidért, égj el a világ javáért való önfeláldozásodban, - csak névtelen hős maradsz, vagy Mestered sorsára jutsz, keresztre feszítenek.
     De légy hadiszertáros, vagy szállító, találj föl borzalmas hatású gázokat, irtózatos erejű lövedékeket, förtelmes hadi tankokat, repülő gépeket, - találd ki, hogy miképpen lehet mindnagyobb tömegben embert irtani; akkor megfizetnek neked, - dúsgazdag ember leszel.
     Nem csoda tehát, ha a technikus, bölcsész, vegyész, stb. versengve áldozza föl jellemét, nagy anyagi előnyökért. A huszadik század portréja ez, amely annyira büszke az ő műveltségére.
Amíg tanítási módszerünkben teljes gőzzel haladunk előre, addig nevelésünkben, a jellemek kiformálásában és megerősödésében hátra maradtunk.
     Korunk jellemgyöngeségét sokan felismerték és minderősebben tódul előtérbe egy jellemszilárdabb társadalom megteremtésére való törekvés... Ezt különösen Amerika vette észre, ahol behozták a teszteket. Önvallomások és. önbírálatok ezek, amelyek állítólag, a jellemfejlesztést hathatóan szolgálják... Nálunk e tekintetben még nagyon kevés történt...
     Tagadhatatlan, hogy mi, tanítók nevelünk, de nevelési munkánk nem eléggé hathatós, mert azt az élet szele azonnal elsöpri. Az élet erősebb nevelési tényezőnek bizonyult nálunknál. Meg-figyeléseket tettem arra nézve, hogy egyes tanítóemberek egy helyben való hosszú működése milyen hatással van a fe1cseperedett nemzedékre? Volt alkalmam jó nevű tanító és kevésbé jó nevű tanító felnőtt növendékeit figyelni. Azt tapasztaltam, hogy az élet egy nagy gyalu. Mindent egyformán csiszol. Kipótolja az egyik tanító mulasztását és eltörölte a másik többlet munkáját. Az egyik növendék felejtett, a másik szerzett. De egyet mégsem bír kitörölni az élet, a nevelői munkát. A tanítvány bukott, küzdött az élet porondján, gyúrta, formálta az élet, de azt az erkölcsi tényezőt, amit az iskolában felszedett, mindig visszasírta. Vétett ellene, de iparkodott ismét visszatérni hozzá.
     Azért tehát azt mondom, hogy tanítói működésünkben az ismeretnyújtásnál fontosabb a nevelői munka, az erős jellem megalkotása; Eddig erre fordítottunk legkevesebb gondot... Az ismeretek nyújtásával egyidejűleg kell haladnia a jellem kialakításának is... Néhány év óta foglalkozom ezzel a kérdéssel és törekszem arra, hogy erős jellemek kifejlesztése érdekében tervszerűen járjak. Munka közben rájöttem, hogy nem elegendő ráhatással, szoktatással, alkalmi kapcsolatokkal, intéssel a gyermekre ráhatni. A szorosan vett nevelési munkán felül még bizonyos oktatási, nevelési, tanítási munkát is kell végezni. Szóval ne csak neveljünk, hanem tanítsunk is a jellemfejlesztés érdekében. Rá kell vezetni, meg kell értetni bizonyos dolgokat, amelyek körülötte vannak, vagy zajlanak le, de ő eddig nem vett tudomást róluk...
     Munkánk közben igénybe veszem a számonkérést és fogalmazást is. Ha valamely esemény,. verekedés, lopás, felzaklatja a falu érdeklődését, azt az iskolában is megtárgyaljuk és ítéletet alkotunk. A kihágó gyermek fölött néha bírói tárgyalást tartunk, ilyenkor vádlót, védőt és bírót nevezek ki, akik megállapítják, hogy mi volt helyes, vagy helytelen, avagy hogyan kellett volna helyesen cselekednie? Én ebben csak irányítok, a többit növendékeim végzik el.
     Munkám kézzelfogható eredményéről még korai volna beszélni. Egyelőre megállapítottam, hogy iskolai életünk feltűnően megjavult. A jellemek sokszor felemelő megnyilatkozásai fordulnak elő, amelyek eddig nem voltak.
     Kérem kartársaimat, hogy kísérletezzenek vele. A megállás csatavesztést jelent. Ha pedig eredményeket szereztek már e téren, hozzák ide és tegyék közkinccsé!"
Végh Károly a Nógrádi Járáskör üléseire készülve mindig nagy gondot fordított arra, hogy pedagógustársait tájékoztassa a legújabb szakmai eredményekről,(16) a frissen megjelent szakirodalomról(17) s ha kellett igyekezett buzdító szavakkal lelkesíteni tanítótársait : "nincs nagyobb veszedelem egy nemzetre nézve, mintha a csüggedés és lemondás lesz úrrá rajta.. Ma sokan tétlenül néznek a jövőbe, a segítséget mástól várják, pedig minden segítség hatástalanná válik, ha saját magunk nem igyekszünk sorsunkon javítani. Munkára és önbizalomra kell nevelnünk, hogy ne másokra támaszkodjunk, hanem saját erőnkből tudjunk talpra állni. A munkára nevelésben példánkkal is nevelnünk kell: dolgozzunk, mert ezzel magyar hazánk javára értékessé tesszük életünket."(18)
Végh Károly aktivitását jelzi az a tény is, hogy hosszú időn keresztül pénztárosa volt a Vácegyházmegyei Római Katolikus Tanítóegyesületnek is.
     Tankönyvírásba először 1914-ben fogott, mikor egy vasúti altisztképző tanfolyam részére írt természettan könyvével országos pályadíjat nyert.(19) A római katolikus elemi iskolák számára a Szent István Társulat által kiadott tankönyvsorozatból Végh Károly írta a "Vegytan és természettan"-t,(20) részt vett a sorozat összes tankönyveinek felülivizsgá1atában, megbírálásában. Több tankönyvnek ő az egyik társírója. (21)
     Látjuk tehát, hogy Végh Károly saját életútjában, pedagógiai munkájának szervezésében is mennyire ragaszkodott nevelési esz-ményének megvalósításához: az öntudatosan cselekvő ember valóságformáló, sokoldalú kibontakozásához. A kísérletező tanár, a példamutató nevelő, az elméleti felkészültségét igényesen fej-lesztő tankönyvszerző, a pedagógustársadalom aktív szerepvállalója volt ő egy személyben. Életvitele erősítette meg nap, mint nap nevelői eszményét: a pedagógiai munka nem fejeződik be az iskola falai mögött. Az ifjúsággal és a felnőtt korosztállyal kialakított pedagógiai kapcsolatai, valamint a település helyi társadalmában vállalt kötelezettségei elénk vetítik a cselekvő értelmiség napjainkban is oly kívánatos ideálját.