-
Ismét egy fordulóponthoz érkezett egy per, melyet jómagam indítottam Gál Gábor képviselő ellen, nagy nyilvánosság előtti rágalmazás, becsületsértés és jó hírnév megsértése tárgyában. Ma is állítom, hogy ezeket elkövette, de éppen ilyen jogviták eldöntésére hivatott a Magyar Köztársaság bírósága. Július 3-én az ügy egyik oldalágában elsőfokon ítéletet hirdettek. Sajnos számomra nem kedvezőt, ami csupán annyit jelent, hogy meg kell tenni a további lépéseket.
      Az ügy két szálon folyik, mert a keresetben megfogalmazottak szerint a becsületsértés és a rágalmazás BTK tényállás, amely két évig terjedő letölthető szabadságvesztéssel is büntethető. Az ügy ezen ágát még nem tárgyalta a bíróság, egyetlen egyeztetető meghallgatás volt, tárgyalás kitűzve még nem. Azt tudni kell, hogy azonos ügyben ítélkező két bíróságot nem köti a másik ítélete. Tehát az ügy ezen ága még hátra van.

Mi a polgári bíróság álláspontja?
      A bíróság első fokon az ügy polgári igényt támasztó ágában úgy látja, hogy Gál Gábor állításai nem valósították meg jó hírnév megsértését. Bár az ítélethirdetéskor a bíró elmondta, hogy egyes kijelentések valóságalapját Gál Gábor nem bizonyította, illetve állításai egy része nem felel meg a valóságnak, mégis úgy döntött, ahogy döntött. A számomra több ponton érdekes ítélet kritikájába nem bocsátkoznék. Nem azért, mert ez nem lenne szabad, az ítélet nyilvános, mindenki szabadon véleményt alkothat róla. Ugyanúgy a Tisztelt Olvasó is, tehát arra biztatok mindenkit, tekintsen be az iratokba, nézzen bele a jegyzőkönyvbe, nézze meg az adott tv műsort ha nem emlékezne rá, és alakítsa ki a saját véleményét. Ezekhez az anyagokat itt alább csatoljuk. Jómagam észrevételeit itt éppen azért nem részletezem, mert ezek fogják képezni a felebbezés  érvrendszerét, és úgy gondolom, hogy azt kellő időben az Ítélőtáblának indokolt megküldeni, majd azt követően nyilvánosságra hozni.

Mi dőlhet el első fokon?
      Sajnos manapság az ügyek jelentős része nem dől el első fokon, sőt a jogerős ítéletek ellen is számtalan esetben felülvizsgálati kérelemmel új eljárások alapján születnek döntések. Távolról sem összehasonlításként, de gondoljunk csak bele a Tocsik féle ügybe, amely számtalan első és másodfok után egymásnak ellentmondó döntések kereszttüzében a mai napig nem ért véget. Tehát az első fokú ítélet, ha oly sok kételyt vet fel bennem, ügyvédemben és más olvasókban,  akkor természetesen megalapozottan támadható meg másodfokon. Ezt fogjuk tenni.

Érdemes, vagy nem érdemes perelni?
     Megjegyzem, azoknak sem adok igazat, akik rendre kishitűségüknek adnak hangot, hogy bármilyen ügyben kár bírósághoz fordlni, mert az igazság úgysem derül ki, kár időt, energiát pocsékolni a pereskedésre. Egyrészt persze a bíróságok nem igazságot osztanak, csak jogkérdésekben döntenek. Ez tény. Másrészt pedig számtalan dologban azért tart itt a magyar társadalom, mert az emberek "nem szeretnek balhézni", nem teszik szóvá, ha pl. ügyfélfogadási időben nem fogadják az ügyfelet (Ez tegnap velem a városházán megtörtént), ha a hivatalok packáznak és nem intézézik el ügyeiket, ha romlott húst kap a boltban, ha átverték valamilyen pénzügyi ügylet kapcsán, vagy egyszerűen egy szolgáltató alaptalanul számláz fel tételeket. Nos én azt mondom, túl sok ilyen van ahhoz, hogy minden ügyben azonnal jogi utat keressen az ember, de a kiemelkedőket, a jelentős érdeksérelmet okozókat mindenképpen jogi útra kell terelni. Természetesen azzal a kockázattal, hogy a bíróságok ítélkezése olykor kiszámíthatatlan, és aki pert kezdeményez számolnia kell vele, hogy - olykor a napnál világosabb esetekben is - nem nyeri meg. De ha a reményt is elveszítjük egy tisztább társadalmi igazságosságban, ha szó nélkül hagyjuk, hogy érdeksérelmek érjenek, akkor hová jut a világ? Akkor ez szinte biztatás minden nagy nyilvánosság előtt szereplőnek, hogy nyugodtan lehet "köcsögözni", minden szolgáltatónak, hogy adhat hibás árut, vagy számlázhat alaptalanul. Ezt nem szabad megengedni. Vállalni kell a fellépést, és a kockázatát a jogsértésekkel szemben. Különösen olyan embernek, aki e vállalással közvetlenül vagy közvetve - akár precedensként - azok nevében és érdekében is fellép, akik ezt maguktól nem vállalnák.

Nézzük a dokumentumokat
     No ezen bevezető után olvassanak bele az anyagokba.
     Az ítéletnek igazából a 9-10. oldala a lényeges, ott írja le a bíróság az állásfoglalását, a többiben tulajdonképpen ismerteti az ügyet. 
     A csatolt iratok nem teljeskörűek, de tulajdonképpen ugyanezen témakörben keverik a semmit, illetve tesznek kisérletet - úgy látszik sikerrel - a bíróság figyelmét a tárgynapon tett kijelentésekről elterelni, hónapokkal előbbi, illetve későbbi témákra. Ezeket nem csatoljuk, úgyis reménytelen átrágni magát az embernek. Aki kiváncsi rá természetesen szívesen megmutatom az összes anyagot, illetve ha nem hozzám fordulna, megtekintheti a bíróságon is.

---

Csak egy megjegyzés
     Nem szokásunk külön megjegyzéseket tenni egy-egy cikk után, mert vagy beírjuk a cikkbe, vagy nem tarjuk lényegesnek. Itt azonban van egy szál, ami nem tartozik szorosan a cikkhez, de mindenképpen megjegyzésre érdemes.
     A polgármester többször szóvátette, hogy az általam közölt szerződés nem megfelelően szerepel a honlapon, azt "meghamisítottam". (Útfelújítás tervezési szerződése.) A közéleti fórumon és testületi ülésen is lobogtatott papírokat - persze senki nem látta - hogy a nálam közölt szerződés sem formájában sem tartalmában nem azonos a ténylegessel. (Ha valakinek kétsége van szivesen megmutatom az alig olvasható, kifejezetten rosszándékúan alig olvashatóra sikerített fénymásolatot, és az általam feldolgozott dokumentumot. Állítom, nincs közte különbség. Hogy a pm pedig milyen manipulációkat hajt végre egy letöltött doksin, nem tudom, de nyugodtan beleírhat, kinyomtathatja, csak az már nem lesz az ami nálam fenn van.) Kifogásolta például, hogy a szerződésen kézzel felírt adószám nálam begépelve szerepel. Aj de ügyes egy gyerek!!! Majd odamegyek és mindenki monitorán filctollal felírom a számokat kézzel. Hogyan gondolja, hogy egy feldolgozott szöveghű közlésben kézírás szerepeljen? Ez nevetséges.
     De ha ilyen szigorú a dokumentmokkal lehetne a saját felelősségi körébe tartozó honlapon közétettekkel is. (Most nem csak a meghívó eldátumozására, a határozati számok 20007-re datálására, az ötszázezer forintos szerződést 5 000 000 forinttal való aláírására gondolok, hanem magára a közzétett ítéletre.
    Nézzék meg hasonlítsák össze! Sem formájában, sem tartalmában nem felel meg a bíróság által kibocsátott ítéletnek. Egyrészt nem azonos betűtípus, pedig a bíróságok utasításszerűen használnak Times New Roman betűtípust. Ott az egész más betűvel szerepel. Mondjuk ez a kisebb baj. Az már nem annyira, hogy a fejléc nem fejlécként, hanem a szöveg részeként jelenik meg. Az viszont már nem csak formai, és nem is elírási hiba, hogy a Ítélőtábla - mint igazságszolgáltatási szerv, intézmény neve - rendre kisberűvel, "ítélőtábla"-ként van feltüntetve. Egy helyütt a 3. napirend szabálytalan római számmal 48.nak IIL jelöléssel, a többi eltérésről már nem is beszélve.
     Ismerjük a közmondást, más szemében a szálkát, sajátban a gerendát sem. De azért egy ítéletet illik legalább szöveghűen közzétenni, ha már olyan fontosnak tartották egy be nem fejezett ügy nem jogerős ítéletét közszemlére bocsássák. De a felelős kiadó és a felelős főszerkesztő miért felel, ha ilyen módon "meghamisítva" hozzájárul a közléshez?