-
A képviselő-testület március 29-i ülésének napirendjén három téma is foglalkozik a laktanya területével, de kettő egészen konkrétan. (Harmadik érintőlegesen, a tűzoltószertár okán, erről most nem írnék.) Úgy tűnik a testület mai napig sem tudja, mit is szeretne tenni a laktanyával, és egymásnak ellentmondó, egymást kizáró döntéseket hoz, amelyeket sehogyan sem lehet jó, előrelátó, a jó gazda gondosságával meghozott döntéseknek nevezni. Viszont a saját döntéseit sem hajtja végre. Annál inkább jellemző a kapkodás, a koncepciótlanság, a helyi igények és lakossági vélemények figyelmen kívül hagyása. A cikket vitaindítónak szánom. Elolvasása után lehet hozzászólni!
     Nézzük csak sorban a tényeket. 

1. Tény, hogy:  Még az előző testület alapos mérlegelés alapján arról döntött, hogy a laktanyát legcélszerűbb egyben hasznosítani, és erre megkeresni a befektetőt. Az elkészült 8 megvalósítási változatozatból lakossági vélemények kikérése alapján kell kiválasztani, amit országos tenderen meghirdetve a legmegfelelőbb ajánlattevőt lehet megtalálni. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy minden a kerítésen belül történő feladat a befektetőé. (A közmű is!)  Noha ez a határozat érvényes - a testület el sem törölte, nem változtatta meg -, csak egyszerűen nem hajtja végre és figyelmen kívül hagyva azt, más utakat keres. Mondom, ez a határozat kötelező jellegű, és végrehajtandó! A lakosság egyébként több mint 600 szavazattal ezen a honlapon is voksolt, mit tartana a városlakók részére elfogadható megoldásnak.
2. Tény, hogy: A testület decemberben egyedi értékesítésre pályázaton meghirdette a terület egyes épületeit. A meghirdetés olyannyira titokban volt tartva, hogy a felhívás egyedül a Hangadóban és a város akkori honlapján volt olvasható a tényleges határidőt megelőzően néhány munkanappal. (Azóta ezt is letörölték.) Joggal kérdezheti a város érdekét figyelemmel kisérő olvasó, hogy miért nem lett nagyobb körben meghirdetve, hogy valódi verseny alakuljon ki a vevők között a minél jobb árért? Nem lett! Egy helyütt a polgármester úgy nyilatkozott, hogy erre nem volt pénz. Sajnos ez az állítás hamis, hiszen legalább 10 olyan internetes ingatlanportál létezik, ahol ingyen lehet hirdetni, és naponta tízezrek válogatnak lapjain. Illetve néhány százezer forintnyi befektetés a több millióval magasabb árbevételért nem takarékoskodás! Úgy tűnik, nem is remélték, hogy tényleges vásárló érkezik, és akkor erre hivatkozva lehet más irányú lépéseket tenni, már pályázat mellőzésével.
3. Tény, hogy: Tévedtek! Érkezett határidőre 2 érdemi, az árajánlati árnak megfelelő - sőt attól magasabb árat felajánló - pályázó. Mindkettő helyi vállalkozásoktól. És érkezett egy komolytalan is amely a hirdetett árnál lényegesen alacsonyabbat ajánlott, azt is garanciák nélkül 6-7 évi részletben. Nos tehát a rövid határidő ellenére volt két pályázat, amely pontosan megfelelt a kiírásnak. A testület ennek tárgyalására zárt ülést rendelt el, pedig az érintettek ezt nem kérték, és indoka sem volt a zárt ülésnek - hacsak nem a nyilvánvaló sumákolás - hiszen két, a pályázati árnak megfelelő igény érkezett. Erről eleve nem lehetett volna másként dönteni, mint hogy igen! Eladjuk az ingatlanokat! Ha pedig a pályázat kiírása előtt kellett volna gondolkodni, és ezt nem tették meg, akkor utólag nem vonhatják vissza a kiírást. Ezt a fajta hirdetményt a jog egyoldalú jognyilatkozatnak tekinti, és mint a boltban, a hirdetett árért kötelessége eladni az azt felkínáló vevőnek.
4. Tény, hogy: Nem tudni, milyen döntés született. Úgy tűnik a zárt ülésen erről nem is határoztak, hiszen a beadott pályázatokról semmiféle határozat nem született. (Más téma zárt ülésen tárgyalása pedig törvényt sért.) A pályázó vevők értesítést sem kaptak, sem arról, hogyan határozott a testület, sem arról, hogy vételi ajánlatuk miért nem felel meg. Egyetlen sort sem. Pedig a KET - a jelenleg hatályos eljárási törvény - kötelezővé teszi az ügyfél értesítését maximum 30 napon belül. Az ülés óta lassan 40 is eltelt.
5. Tény, hogy: Törvénytelenül, zárt ülésen (a nyilvánosság és a TV nézők kizárásával, a jegyzőkönyv titkosításával)  döntöttek arról, hogy közművesíteni szándékoznak a területet és csak azt követően felkínálni eladásra. (E tárgyban nem lehet zárt ülést tartani! Ha jól meggondoljuk emmiatt érvénytelen is.) Hogyan is történt ez? Mindenféle számítás, előkészítés, előterjesztés nélkül, ilyen nagy horderejű kérdésben szavazni, mert valaki a testületből bedob egy kóbor ötletet és így látja jónak? Igaz, hogy a hasznosításnak sem programja nincs (a laktanya ezen része egyetlen helyrajzi szám), sem általános, sem részletes rendezési tervvel nem rendelkezik a terület. Pedig ezek nélkül egyetlen kapavágást sem lehetne ott csinálni. Nem tisztázott a külön eladandó épületek megközelíthetősége, közműellátása, mi lesz utca, park, parkoló vagy közterület, mi az ami eladható, és sokminden más még kérdésként sem fogalmazódott meg. De az sem, hogy tulajdonképpen milyen funkcióra is kellene közművesíteni! Hiszen egészen más közművet igényel a pár embert foglalkoztató raktári funkciót megvalósító irattár, mint egy több száz ember forglalkoztató, és még többet ellátó szociális otthon. Mindekettőre van kidolgozott javaslat a 8 között. Ezen dolgok eldöntése nélkül lehetetlen és felesleges bármilyen közműtervvel foglalkozni.
6. Tény, hogy: Úgy tűnik e - jogsértően titkosított - határozatot sem érzik magukra kötelezőnek, mert időközben különféle informális és hirtelen összehívott rendkívüli ülést hoztak össze, hogy kapacitálják a testület tagjait: mégis adják tulajdonba egyes alacsony árat kínáló befektetőnek a főépületet és tartozékait. Azt pedig el kellene dönteni, hogy közművesítünk, vagy eladunk! Mert az lenne ám mindennek a teteje, hogy közmű nélküli értékbecsült áron eladni, de közpénzből közművesíteni. Ügyes! De a város közös vagyonából mégsem kellene. Egyébiránt ilyen összeg a költségvetésben megtervezve sincs, és a továbbra is forráshiányos büdzse nem is ad módot az 50-100 millió forintos (ha nem több) beruházás elkészítésére. Akkor pedig joggal mondanánk: Ne álmodjunk lehetetlent, de tegyük meg azt amit jelenleg lehet.
7. Tény, hogy: Most jön a márciusi ülés. Két napirend foglalkozik a témával. Egyrészt akadt egy vevő, aki jóval a pályázati határidő lejárta után nyújtott be igényt, és kevesebbet is ajánlott a 3-as épületért mint az előző vásárló. Mégis úgy tűnik ezzel az anyaggal - a polgármester előterjesztésében - nagy vehemenciával foglalkozik a testület, és az eladásra - meg az áron aluli eladásra - sorolnak egyre érveket. Mert a vevő kérte pl. az épület körüli területet is megvételre, 1000 Ft/m2 áron. Most akkor úszótelkes, vagy nem? (Ezt a rendezési terv döntheti el.) Köztudomású, hogy a város legjobb helyén lévő ingatlanrésznél a telekárak 3-4000 forintot is elérnek négyzetméterenként. Miért kellene akkor 2-3 millió forintról lemondani, csak azért mert egy "jóbarát" kérte az ingatlant? Igen azt írtam jóbarát! Mert bizonyos hírforrások pontosan tudni vélik, hogy a vevőként megjelölt CEMINVESZT KFT-ben két bizottsági külső tagnak is jelentős érdekeltségei vannak. Ezen bizottsági tagok ezt nem felfedve résztvettek a döntésben, szavaztak a saját érdekeltségükre, és javasolták a - több eladási szabályt sértő - értékesítést. Ezek a személyek korábban is vásároltak építési telket olcsón a városban, majd arra nem építve jelentős haszonnal adták tovább. Ez immár a múlt, de az, hogy benfenntes információk birtokában adnak ajánlatot, és azt maguk meg is szavazzák, már elég erős dolog.
8. Tény, hogy: Nyugodtan állíthatjuk, hogy az egész laktanya legértékesebb, különállóként legjobban hasznosítható épületéről van szó. Olyannyira, hogy én magam meg is tartanám a városnak, hogy a továbbiak eladásából származó bevételből felújítva közösségi célra hasznosuljon. Egyedül ennek van közterületi kapcsolata (oldalsó kerítése révén). Van ugyan egy zavaró mumentum, a Mindszethy emlékpark, de a mostani helyi "törvénykezést" tekintve ez sem lesz sokáig akadály. Az rendezési terv kérdése, hogy a kerítésen bejárat nyitható-e. (Már ezért is kellene rendezési terv az eladás előtt)  Ugyanakkor ez a legjobb állapotban lévő épület is, hiszen még a dandár megszűnésének évében fel lett újítva. Ha pedig nem együtt, hanem külön-külön kerülne értékesítésre, már csak ezért is lényegesen nagyobb vételi ár lenne elvárható az értékbecslésnél. Éppen erre való a nyílt pályázat és a licit.
9. Tény, hogy: Az önkormányzat vagyonrendelete egyértelműen rendelkezik arról, hogy az értékesítés előtt pályázatot kell kiírni. (Ez egyszer megvolt, vevő jelentkezett, nem adták) Azt tehát nem lehet mondani, hogy a pályázat érvénytelen lenne, és ezért a szabályt megkerülve oda kellene adni az első újabb jelentkezőnek. Ilyet ugyanis nem enged meg a vagyonrendelet! Azon túl, hogy a szabályos ajántlatot tevő vevő joggal perel - és meg is nyerné a pert - felvetődik, hogy ha ilyen nagy az érdeklődés az ingatlanra, mégiscsak kellene legalább licitet indítani. Ehhez egyedül azt kell tenni, hogy - ha egyszer ők maguk sikertelennek tekintik a pályázatot - újabb tendert kiírni, és a jelentkezőket versenyeztetni. Ha kettő van, akkor lenne több is aki a megszerzés érdekében ráigérne egymásra, tehát a város gazdagodna.
10. Tény, hogy: A testület egyes tagjai egyfolytában hangoztatják, milyen nagyon lelkükön viselik a helyi vállalkozók érdekeit. (Na persze mint József Attila versében: "Szivére veszi száz bajuk, vállara venni nem bolod.") Itt szabályosan két helyi vállalkozó pályázott, választ sem kapván. Most  egy váci cég - bár abban az előbb említett érdekeltség fennállhat - nyerhetne? Hogyan van akkor a helyi vállalkozók támogatása?
11. Tény, hogy: Ez már mindennek a teteje! Ugyanez a váci cég pályázik a laktanya közművesítési tervének elkészítésére, mert alacsonyabb ajánlatot adott be, mint más pályázó. (Mint benfenntes képviselője nyilván hozzájuthatott a pályázati anyagokhoz, és adhatott olcsóbbat. Adhatott, mondom, mert nem vádaskodom. Viszont a joggyakorlás során az ilyen esetet eleve ki kell zárni, mondjuk úgy, hogy nem pályázhat olyan, vagy olyan érdekeltségű cég, amelynek tagja, résztulajdonosa, másként érintett embere benne van a bizottságban.) Nos úgy tűnik a közművesítési pályzatot ők nyerik. Meg is szavazták maguknak a bizottságokban.
12. Tény, hogy: A közműterv elkészítésére nem volt elérhető, mindenki által elolvasható, nyilvános pályázat kiírva. Létezik ugyan az úgynevezett meghívásos pályáztatás lehetősége. Más kérdés, hogy a testület meghívásos ajánlatkérésről sem döntött! Ez esetben mégis a nyílt kiírást lett volna célszerű választani, hiszen 1,5-2 milliós nagyságrendről van szó. Már csak azért is, mert a meghívásos pályázatoknál általános feltétel, hogy legalább 3 beérkezett árajánlat legyen. Itt nem volt! Összesen kettőt látunk az előterjesztésben.
13. Tény, hogy:  Joggal vetődik fel a kérdés; akkor itt mi is történik? Venni akar valaki egy ingatlant, amihez nincs közmű. De közben a hozzá tartozó közművet - mások mellett - megtervezteti a város pénzén saját magának? (Ugyanaz a terveztő, mint a vevő) Majd ki is építteti a terv alapján a közművet város pénzén? Ez utóbbi csak feltételezés, hiszen a testület és tagjai továbbra sem tudják mit is szeretnének. Szolgálni a közt, vagy kiárusítani a vagyont kevesek között?

Mit akarnak hát? Rendezési terv nélkül ötletszinten jelentkezőknek pályázat nélkül eladni területet? Érvényes pályázatra jelentkezőket nem értesítve a náluk alacsonyabb árat kínálót előnyben részesíteni? Eladni, vagy közművesíteni? Egyben, vagy magosztva? (Persze ehhez előbb szét kellene osztani.) És végül: A város érdekében dönteni, vagy a bizottság külső tagjainak érdekkörét támogatni. Ezek a nagy kérdések. 
     A választ adja meg a Tiszelt Olvasó! A fenti okfejtéssel én nem válaszolni kívántam a címben feltett kérdésre, csupán információt adni a gondolkodáshoz, összerendezve a korábbi döntéseket, összehasonlítva a szándékokat. Ha ez segíti a közös véleményalkotást, akkor nem tettem hiába.

---

Térképvázlat a beadványból