Bél Mátyás (1742)
    A ma is sokszor idézett tudós, evangélikus lelkész, történetíró fő műve a Notitia Hungariae novae historico geographica négy kötete Bécsben jelent meg az 1735 és 1742 közötti években. Bél Mátyás - bár támogatta a magyar, a német és a szlovák irodalom fejlődését - saját munkáit a nemzetközi tudomány nyelvén, latinul írta. A ma is forrásértékű Notitia Hungariae , azaz a Magyaroroszág történeti-földrajzi ismereteit tartalmazó műve az ország múltjára és saját korára vonatkozóan tartalmaz földrajzi, néprajzi, politikai és gazdasági leírásokat.
    ĺme a Kámorra vonatkozó feljegyzése: "Bizonytalan, hogy milyen régi az a romos épület, amely Nógrád középső részétól néhány ezer lépésre északra, erdővel borított, magas helyen, hegyekkel körülvéve rejtőzik. A lerombolt épület mindkét oldalát ismételten megtekintve, a felsőt és az alsót, bizonyos, hogy ily módon a vár fel volt osztva. Mivel az omladozó falak majdnem mindenütt összedűltek és mindenféle bokrokkal vannak benőve, a sorsra van bízva, mivel a várat bármi érhette, hol ellenség keze rombolta, hol az enyészet koptatta. Mégis rá lehet találni a boltívekre, - amelyek egyik helyen sérültek, máshelyütt épek - s az ismeretlen falakra és üregekre. A nép meg van győződve, hogy ezekben elásott kincsek rejtőznek, amelyek elszállítására egykor ismeretlen emberek titokban rendszeresen ide jártak. Egyébként a hely fekvése rendkívül megfelelő volt. Mert ugyanis délről enyhe emelkedésű; szemközt a hegy meredek oldalán, amely északnak fordul, hegyek övezik, s igen kellemes kilátás nyílott. A magyarok Kámor Várának nevezik: egyébként a történetét nem ismerik. Mi természetesen az enyészettől megóvandónak tartjuk és a dolog iránt érdeklődőket bíztatnunk kell, hogy az építmény születését, sorsát és pusztulását az iratokban lelkiismeretesen vizsgálják. ĺme a Várakról."

Radványi Ferenc (XVII. század)
    Radványi 1710 és 1716 között Nógrád vármegye főjegyzője volt. A megye első monográfusa latin nyelven írt művének címe: Adalékok Nógrád megye történetéhez ( Collectanea ad Historiam Comitatus de Nógrád ).
    " Ez az öreg vár a Jenői-hegyekben, az erdőségben egy kiemelkedő csúcsra épült, Nógrádtól északra fél mérföldnyire. A romok két helyen találhatók: fent és lent. A falazatok csaknem mind leomlottak már, de még most is megvannak földalatti aknái, még senki sem tapasztalta ki mélységüket, de elég sokat elárul a bedobott kövektől származó csattanás. Jenőtől egy ágyúlövésre van, észak felé. Másik oldalán, a déli, lankás rész felől közelíthető meg s errefelé is szoktak feljárni, mert a másik oldal szakadékos és járhatatlan. A néphit azt tartja, hogy itt nagy kincseket ástak el valaha, amit titokban hordanak el valamiféle aggastyánok.  A romok korát nem ismerjük. Az említett alagutat három helyen nyitva találtuk. "

Vályi András (1799)
   A szerző meglehetősen szűkszavúan foglalkozik Kámor várával a Magyar országnak leírása I-III. című könyvében, mely Budán 1799-ben jelent meg. Mindössze megemlíti, hogy "a hajdan Vár vala Nógrád Vármegyében. Épült Nógrádtól észak felé Fél mértföldnyire".

Mocsáry Antal (l826)
   Bocsári Mocsáry Antal, Nagyságos Nógrád és több Vármegyék' Tábla Bírája így ír az 1826-ban, Pesten megjelent, Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése című könyvében:

Kamor, vagy Komor Vára 
    Ez egy régi várnak omladéka, melly a' Jenei hegyek' tetején, Nógrád várától mintegy éjszakfelé fél mértföldre, sűrű erdők között fekszik. A' mennyire kevés omladékaiból ki lehet venni, két kerülete volt ennek, felső és alsó. Kő-falai nagyobb részint széljel omlottak, de a' föld alatt lévő bolthajtásai még most is tsaknem egészen épen állanak, mellyeknek mélyeknek kell még most is lenniek, a' mi abból is ki tetszik, hogy ha azokba kő hajítatik, az igen sokára ér feneket.(a)
    Ezen régi vár' maradvánnya a' Jenei helységtől egy ágyú lövésnyi messzeségre vagyon éjszak felé, mellynek napkeleti része menedékes, de a' többi óldalai igen meredekek 's megmászhatatlanok. A' köznép azt állítja köz beszédben, hogy itten nagy kintsek vannak elrejtve, mellyeket valami idegen vének fognak felásni, és magokkal elvinni, setét éjjeli időben; de ez tsak a' köz nép' véleménnye.
    Ezen igen régi várnak kezdetét, eseteit, és enyésztét, a' régiség setét homályba borította, olly annyira, hogy már tsak az omladék'-maradványok bizonyítják, hogy itt régenten, még a' Magyaroknak bejövetelek előtt, vár volt.
    A' Kékkői Járásban fekszik.

Jegyzet: (a) Nem régiben ez előtt a' Jenei iskola-mester, Sztregovai János, bebotsátkozott ezen bolthajtásokba, 's ezeket 25 ölnyi mélységűeknek mondja; de bennek semmit sem talált. Mi végre készítetett ezen nagy mélység, nem tudatik.

Nagy Iván (1854)
   Megyénk kitűnő monográfusa, a jeles tudós, a Divatcsarnok című lapba írt a nógrádi várakról, annak 1854. évi ll. számában. "Szintén Nógrád megyében a jenei hegyek egyik ormán sűrű erdőségben volt Kámor vára. A történet nem tud róla semmit, a nép pedig csak azt meséli: hogy ott roppant kincsek rejlenek, de melyeket onnan fölfedezni nem lehet; hanem valamely idegen vének fogják azokat felásni, és magokkal vinni éji időben".

Shvoj Miklós (1874-75)
    A szerző Nógrád megye monográfiája című írása mindmáig kiadatlan. Az eredeti kézirat a Magyar Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában található.
    "A jenei hegyek közt vagyon egy Kámor nevű hegy és - ezen hegynek oldalán - romok láthatók - melyek minthogy más nevit ezen hajdani Erődnek nem tudni - Kámor vár Romjainak nevezik.
    Állíttatik ezen romokról: hogy a Magyarok bejövetelek elött is már létezett volna de a' történelembe sehol sem találni említésit. Igy tehát ezen Romoknak sem keletkezését - sem valami különös eseményeit - de még végelpusztulásáról sem tudni.
    Feltünők a föld alatti nagy bolthajtások, melyeknek használtatási czélját nem tudni. - állítják hogy ezek helyenkint 120 és több láb-mélységűek."
    A kéziratban azt is olvashatjuk, hogy a " Kámor hegy alján akarják az alakulófélben lévő megyei méhészeti társulatot felállítani. E birtok hajdan hg. Esterházyé volt, ez azonban a báró Pirét családnak adta el." 

Magaziner Pál (1931)
     Magaziner ugyan nem monográfus, de a Börzsöny hegység részletes kalauza címmel Budapesten 1931-ben megjelent munkája - különösen annak tévedései miatt - hatással volt Kámor későbbi említőire. Ő keverte elsőként össze a Csehvár és Kámor adatait:" A Kámor hegyén a középkorban az itt garázdálkodó cseh husziták vára állott, melynek nyomai ma is felismerhetők. A vár alatti üregben a hagyomány szerint Kámor rablólovag kincse van elrejtve. A Kámor oldalán vezető "török asszony útján"járt állítólag a törökök női stafétája. Az üreg egy eddig feltáratlan, tölcsérszerű összeszűkülő bejárattal bíró lyuk, mely majdnem függőleges irányban tart lefelé."

Mikszáth Gyula (1937)
    Mikszáth Gyula gimnáziumi tanár doktori értekezésének tárgyaként választotta a : Diósjenő és környékének földrajzi viszonyai témakört. A dolgozat a Győri Széchenyi könyvnyomda kiadásában könyv alakban is megjelent 1937-ben. Munkájában a szerző alapos jártasságról tesz tanúbizonyságot a földrajztudományok és a biológiai ismeretek terén. A község gazdasági és kultúrális helyzetének leírása során is forrásértékű a könyv. A Diósjenő történetével foglalkozó részében azonban, valószínűleg a helyismeret hiánya miatt, s Magaziner idézett félrevezető információi miatt tévedések csúsztak. Igy fordulhatott elő, hogy a Csehvár történeti adatait Kámor várára vonatkoztatta:" Kámor vára, mely a községtől É-ra emelkedett a 662 m. magas hegycsúcson 1290-1460. állott fenn.  Lévai Cseh Péter valószínűleg ujjáépítette, 1460 után mégis teljesen elpusztult." Miután Kámor környéke kiesett az általa meghatározott vizsgálati területből (A nógrádi Várhegy, a diósjenői Magashegy, Szomolyapuszta és Tolmács által közrefogott szabálytalan alakú négyszöget vizsgálta), valószínűleg nem is járt a helyszínen. Ezért írhatta le az alábbi tévedéseket is:" Jelenleg csak három nagyobb várfal és egy bástya omladéka van meg. A várfalakon noha már nagyon rossz állapotban vannak, mégis jól látható a régi várfalépítés technikája. A várfalak keresztmetszetén láthatjuk, hogy két erősen megépített kőfal közét kőzettörmelékkel töltötték ki, melynek egyes rétegeit mésszel ragasztották egymáshoz." Talán az informátora mesélhetett neki a közeli Drégely váráról is, s így összekeveredtek a szálak. Ezt látszik igazolni az is, hogy a tudós geográfushoz méltatlan a Kámorhoz fűzött utolsó megjegyzés is:" A vár alatt mély üreg van, mely valószínűleg földalatti folyosó lehetett s valamelyik közeli várba vezetett."

Szathmári Tamás (1982)
    Szathmári Tamás szerkesztette a Sport Kiadó által megjelentetett Börzsöny, Cserhát utikalauz című könyvet.Ezt olvashatjuk benne: "A Börzsöny andezittömegében, a Diósjenőtől közel északra emelkedő Kámor-hegy 662 m-es magassági pontjától kissé délnyugatra találjuk a Kámori-sziklaüreg vagy Kámori-sziklahasadék mesterségesen tágított nyílását. A mintegy 2 m mélységű, emberkéz alkotta gödör, a helyi hagyomány szerint, hajdani huszita erődítményrendszerhez tartozott. A sziklagödör alján ferdén a mélybe nyúló, lejtős természetes hasadékba bújhatunk, amelybe 5 m-nyire hatolhatunk be, onnan a hasadék még egyre szűkülve folytatódik lefelé. Alján durva kőtörmeléket, behullott talajt és korhadó faágakat találunk. A Kámori-sziklaüreg bejárati szakaszában mesterségesen tágított, módosított kis tektonikus hasadékbarlang.
    A Kámor-hegyen a középkorban az itt garázdálkodó cseh husziták vára állott. Nyomai már alig ismerhetők fel a tetőn, csak a vár alatti mély üreg töltésszerű bejárata sejteti néhol az ember keze munkáját. Sziklák között vezet ki az ösvény a gerinc külső peremére. Hirtelen meredeken szakad le a félelmetes, köves-sziklás hegyoldal a nógrádi síkra, szinte függőleges falat alkotva. Keleten halványan kirajzolódik a kétágú Szanda, mögötte a Mátra és a Bükk kéklő domborulata a háttér."

Csáky Károly (1992)
    A Szlovákiában élő neves helytörténeti író, néprajzkutató a Madách kiadónál 1992-ben megjelent Nógrádi tájakon című könyvében hívja fel a figyelmet falunkra. Különösen a falu szép fekvése nyeri el tetszését: " Diósjenő környékét a mai monográfus magyar Svájcnak nevezi, ahol a Börzsöny meredek lejtőkkel emelkedik ki alacsony környezetéből; a meredek lejtőket pedig eróziós völgyek szabdalják fel, s teszik tájképileg változatossá." Éppoly szeretettel beszél Diósjenőről, mint a múlt század eleji nagy előd, Fényes Elek, ki a "Jenői paradicsomról" így ír: " Rétjei kövérek, bora jó, gyümölcsben egész Nógrád vármegyében leggazdagabb. Gyümölcsfái szerfelett nagyra és vastagra nőnek; gesztenyéje híres. Rengeteg erdeje szinte a legszebb a megyében, s itt szarvasok, őzek kedvükre legelnek. Tiszta forrásokkal bővelkedvén, vize jó."
    Csáky Károly érdeme, hogy felhívta a figyelmet Bajza József diósjenői kapcsolatára, így tulajdonképpen neki köszönhető az, hogy a Kámorhoz fűződő történetek gyűjtése elindult.