Szalagavató a rétsági középiskolában
-
A Mikszáth Kálmán középiskola
Rétsági Kihelyezett tagozatának 12. osztályos tanulói úgy gondolták, hogy
érdemes mielőbb megrendezni a hagyományos szalagavató ünnepséget, mert
így több idő marad az igazi megmérettetésre - az érettségire - való felkészülésre.
És valóban, az országban talán elsőként került sorra a ballagó évfolyamok
közül várusunkban ez az ünnepség.
Mert hát egy ilyen nagy napra izgalommal és szorgalommal kell készülni,
sokféle figyelmet és kitartást igényel, hogy a megálmodott szépségek valóra
váljanak a színpadon. Egy viszonylag nagylétszámú csoportot igazi együttműködő
közösséggé formálni nem olyan könnyű, pedig ez is egyik értelme az efféle
hagyományos programoknak. Az a lelki töltet, amit a készülés élménye és
a rendezés sikere örök emlékként meghagy a ma még fiatal emberekben.
A művelődési
központ feldíszített színháztermében minden figyelem a színpadra szegeződött.
Elsőként Kálmán Nóra, az évfolyam osztáyfőnöke köszöntötte a megjelenteket,
majd a 11. osztályosok verses búcsúztató (hangulatú) műsora következett.
Lavaj Árpád igazgató mondott rövid, de figyelemfelhívó beszédet. Felelevenítette
a szalagtűzés eredetét, és felhívta a figyelmet az érettségire való felkészülésre.
Mert bizony gyorsan eltelt az a négy év, aminek elején még szinte kisiskolásként
köszönthették a most megilletődve itt álló felnőtté érő fiatalokat. Ezután
az avatásra váró osztály tartott köszöntő műsort. Ezt követően az osztály
köszönetet mondott Mocsári Gergelynek, aki 3 évig volt az iskola tagozatvezetöje,
az osztályfönöküknek, a szülői munkaközösség legtöbbet segítő tagjátnak
Tóth Csabáné Cseri Melindának, és tánctanáruknak, Bordás Péterné Gy0rgyinek.
A tanulók ajándékkal, virággal köszöntötték őket.
Az évfolyamot
és a középiskola nevét tartalmazó szalagot elsőként az igazgató zakójára
tűzte az osztályfőnök, majd a vezető tanárok után ABC sorrendben léptek
ki a megilletődött ifjak, akik gallérjára Kálmán Nóra tűzte fel a felíratos
textilcsíkot. Ünnepi diszben immár az érettségire készülő diákok jelképével
még egy csoportképhez sorakoztak, majd a színpad elnéptelenedett. Rövid
időre, de a meghívott vendégek addig sem maradtak program nélkül. A vetítővásznon
megelevenedtek az elmúlt időszak képei zenei aláfestéssel filmmé komponálva.
A filmet
követően csodálatos fehér estélyi ruhába öltözött hölgyek, fekete öltönyos
urak léptek a színpadra, és bemutatták a régóta gyakorolt táncukat. A siker
nem is maradhatott el. Egy újabb csoportkép lehetősége után hosszabb szünet
következett. Az intézmény aulájában a szülők által készített süteményekkel,
szendvicsekkel vendégelték a résztvevőket, a diákokat pedig báli ruhájukban
fényképezhették a hozzátartozók, barátok. A műsorvezető ismét a színházterembe
szólította a közönséget, ahol egy lazább, modernebb táncot, vagy inkább
táncos játékot vittek színpadra a diákok. Ezután megható pillanatok következtek.
Minden tanuló egy-egy szál fehér rózsával köszöntötte édeanyját, hálával
mindazért amit eddig értük tett, és a szülői támogatásért az iskolai eredményes
elvégzésében.
Egy újabb
vetítés zárta ezt a másorblokkot, ahol a diákok gyerekkori képeiből állt
össze a film. "Ilyenek voltunk, ilyenek lettünk". A hivatalos rész végeztével
a 12. ostályosok és a tanárok az intézmény galériájában koccintottak a
boldog nap sikerére. A tanulók természetesen alkoholmentes itallal, de
a köszöntések öröme az igazi volt.
Hát valóban
vége lenne az önfeledt gyermekkornak? Reméljük, hogy sok megmarad belőle,
de tény, hogy ezentúl felnőttes tennivalók és a jövő iránti felelősség
vár a középiskolai tanulmányok befejezésére készülő ifjúságra.
Álljanak
itt a képek a rendezvény történéseinek krónikásaként.
GiK
.
|
