Ballagás a középiskolában
-
Minden városnak
meg van a maga ballagásos celebrációja. Így Rétságon is az érettségi előtt
álló 12. RSz osztályosok egy meghatóan szép, hagyományos, virágcsokros
ünnepséggel búcsúztak az iskolától, diáktársaiktól, tanáraiktól, az árnyas
iskolakerttől, a padoktól, tábláktól, ezer diáktörténet színhelyétől.
A ballagók osztályába lépve elsőként a táblára írt versrészlet tűnt
fel. Sokan sokféléket szoktak választani. Az internet világában hemzsegnek
a ritka és megszokott idézetek. De ma egy ilyen Radnóti Miklóstól származó
pár sor igazán figyelmes és jó választás. "Ember vigyázz, figyeld meg jól
világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen, - / hordozd szivedben. Éld
e rossz világot / és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, / hogy más
legyen." Igazán magvas és szép gondolatok, ha valaki megjegyzi egész életében
iránymutatásként szolgálhat számára.
Minden a hagyományoknak és a szokásoknak megfelelelően zajlott; mondom
én, aki már számtalan hasonló ünnepségen vettem részt. Minden bizonnyal
a diákok, akik bizonytalanul, megilletődve, minden részletre figyelve voltak
részesei az eseményeknek ezt másként élték meg, hiszen számukra ez a nap
valahol mégis a felnőtté válás küszöbén való belépés pillanatait is jelentik.
Azt a felfoghatatlan valóságot, hogy a négy évig összeszokott közösség
szétrebben.
Figyelmesen köszöntötték tanáraikat, majd elindultak végigjárni a kedves
helyeket. Akár szimbolikus is lehet ahogyan a lépcsőfordulókban egyszer
fenn, egyszer lenn vonultak a ballagónóták dallamaira, meglátogatva a még
ittmaradó, és egy-két-három év múlva búcsúzó diáktársaikat. Az udvaron
felsorakozva kezdődött az ünnepség. Köszöntők, szavalatok, búcsózó és búcsúztató
gondolatok, ahogy az lenni szokott. Lavaj Árpád az anyaintézet, a balassagyalmati
Mikszáth Kálmán Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója látta el útravaló
gondolatokkal a diákokat, nem csak a nagybetűs élettel kapcsolatban, hanem
a hétfőn kezdődő érettségire szóló biztatásokkal is. Itt került átadásra
két könyvjutalom a négy évben kiváló tanulmányi és közösségi munkát végzett
diákoknak.
A meghívott vendégek, szülők, hozzátartozók gyűrűjében aztán ténylegesen
elballagtak osztálytermeikbe, de még egy közös csoportképre összeálltak
az épület lépcsőjén. Csattogtak is a fényképezőgépek, villogtak a nappal
vetélkedő vakuk, hogy megörökítsék a pillanatot, amikor ennyire együtt
talán utoljára látható a középiskolai tanulmányok alatt összeszokott közösség.
A tudósító sem tehetett mást, mint megörökítette a szép pillanatokat, a
rengeteg virágot, a szorongó diákracokat, az ünnepség szépségét. Ezekből
adunk válogatást Olvasóinknak.
GiK
.
|
