Egy helyi lakos - aki gyakorta kocogja végig a környék zöldövezeti útjait - gondolt egyet, és a város központjához legközelebb eső, a természetbe, a rétekhez, a temető felső részéhez vezető földutat választotta uticélnak. Remélte, hogy még talál hóvirágot, vagy ha az már elnyílt akkor a sarjadó nővények életereje megajándékozza az ibolyák látványával. Hát idolyát azt talált ... De mást is.
      Elborzadva kapta elő fényképezésre is alkalmas telefonját, hogy néhány kattintás erejéig mementót állítson a kegyeleti park körüli állapotokról. És - hozzátehetjük - ez csak egy szűk szelete annak amilyen sok szemét található ebben a városban. De ha csak kisebb rész akkor is joggal háborít fel mindenkit, hogy elhunyt szeretteinket ilyen formában övezi a városvezetés gondoskodása.
      Egyben kérjük is a sirokat oly szépen gondozó lakosok közül azon keveseket, akik úgy gondolják, hogy a saját sír széppé tételén túl a hulladék kerülhet akárhová. Dobni, átrepíteni a kerítésen, eldobálni a bokrok, sövények tövébe. Majd rövidesen jótékony lombokkal eltakarja a természet. Egyrészről persze van temetőgondnok, akinek minderre figyelni kötelessége, jelezni feladata, és az intézkedés kezdeményezése is dolga. (megkockáztatom egyes részek tisztántartása közvetlenül benne van a munkakörében) Ki is van írva a vonatkozó rendelet idézete a temető kapujára. Egyes emberek magatartása már csak azért is érthetetlen, mert tudomásunk szerint van kijelölt helye az emlékhelyek gondozása közben keletkezett hulladéknak. Akkor is kérjük oda elhelyezni ami már nem kell, ha az kicsit távolabb esik a szokásos útvonaltól. Mert így sajnos néhány gondatlan ember miatt alakul ki a halottakat megszégyenítő helyzet. Azok elhunyt szeretteit is sértő állapot, akik az írott és íratlan szabályokat betartva teszik a dolgukat. Ők vannak többségben, de a kisebbség gondatlansága látható mihez vezet.
     Alább a képekhez csatolt pár sorral közreadjuk a "tudósítást" Egy két kép a temető körüli állapotokról... itt a tavasz, majd eltűnik a zöldben a szemét és elvirágzik az ibolya is... úgy tapasztalom, hogy Rétságnak még mindig nincs gazdája, legalábbis vezetői szinten... memento.