A városvezetés régóta igérgeti, hogy a temetőben valamelyest foglalkoznak már a lakosság jogos elvárasaival és az évtizedes adóságokból elindul egy kicsi figyelmesség, fejlesztés. Sorozatosan megfogalmazták az ittlakók kéréseiket, ezek rendre süket fülekre találtak. Most viszont amint egy "hajnali fél 10" magasságában egy őszi délelőttön láthattunk a temetőben, az minden, de nem valami.
      Még az előző 4 évvel ezelőtti választás kampányigéretei között szerepelt, hogy záros időn belül építenek egy úrnafalat és egy előtetőt a ravatalozóhoz. Mindez jogos igénye, sőt több az ittlakó állampolgároknak. Természetes elvárása, hogy a 3000 ember befizetett adójából jusson már ne csak 2,5 milliós jegyzői jutalomra, iskolafelújításnál 30 millió helyett 38 millióból épülő fejlesztésre (nem az épüléssel hanem az árral van bajom) és lehetne sorolni azokat a költekezéseket, amelyek a takarékosság jegyében milliók vesztek. Az emberek pedig megkövetelnék - ha lenne működő közélet és közvélemény - hogy halottaik emlékét méltó körülmények között ápolhassák. Másutt ezt pár hónap alatt eldöntötték, és kiváló elgondolásokkal megvalósították.
      A történetet tudjuk, huza- meg vona össze- meg vissza tárgyalások, és a sok bába közt elvész a magzat történetek mentek egymás után, ami a testületi "előkészítést" illeti. Aztán pályázatot hirdettek, de nem fogadták el a 6 milliós ajánlatot. Kevesebbért akarták, de aztán megint a drágább indult el épülni. Mostani infók szerint több mint 8 millióból.
      De nem is ez a fő gond!
      Hanem ami itt épülni látszik, az teljesen elképesztő! (Épülni látszik? Nem látszik itt semmi. Pár oszlop, földkupac. Munkaidőben munkás sehol. Ilyen fagyokban meg amúgy is kétséges, lehet-e ilyen munkát végezni.)
     Mindannyian tudjuk, hogy ennek a temetőnek egyetlen útja van felfelé. Elég baj, hogy ezen a helyzeten nem lehetett változtatni. de a területi adottságok, meg az évtizedes tehetetlenség okán ez a helyzet. Most meg azt látjuk egyetlen út sem vezet a végső nyughelyekhez!
      Az egyetlen út használatát ugyanis két, de lagalább egy oszlop olyan mértékben akadályozza, hogy ott egy sima személyautóval sem lehet felmenni. Ha ez ílyen módon épül tovább megkérdeznénk - meg is fogjuk - hogyan gondolja az építtető? Hogyan lehet az elhunytat gépkocsival a sirhely közelébe szállítani. Gyalog, Szent Mihály lován? Azért már nem ezek az idők járnak pláne nem ilyen meredek terepen. De hogyan kerülnek oda a sírkövek, hogyan végezhetnek bármilyen karbantartást, hogyan kozelíthetik meg hozzátartozóikat a mozgásukban korlátozottak, hogyan lehet eltakarítani télen a havat, sikosságmentesíteni a járást? Csupa hogyan? Ma kötelező minden fejlesztésnél az akadálymentességet elsődlegesen szem előtt tartani, és megvalóstani. Itt meg megfordult a homokóra és visszafele pereg az idő. Vissza a múlt évezredbe, ahol minden szempontot figyelmen kívül lehetett hagyni.
     Kérdések persze vannak, de ezeket a tervek és szerződések ismerete nélkül nehéz megítélni. Csak hát az itt a fő baj városunkban, hogy - eddig! - úgy döntött a testület tervekről, hogy nem is látták, mit rendelnek meg, és úgy lettek aláírva szerződések, hogy azt sem látta a testület. Ha jól emlékszem még a most emlegetett összeg sem állt rendelkezésre a költségvetésben. Mindezek pedig szigorúan nyilvános adatok! Olyannyira, hogy más városban jó előre a helyi ujságba közzéteszik a terveket, akár a lakó szavazhat mely megoldást akarja, és a szerződést is megtekintheti. Itt meg ha jól tudom már októberben át kellett volna készen adni az egészet. Ez sem valósult meg, akkor pedig milyen kötbérfeltételek lettek kikötve és ki fizet kinek? Ezért, amit látunk trényleg ki fizessen, kinek? 
      Van itt még egy "apróság". Mert nem kellett volna eddig se milliókat áldozni csak egy kis figyelmesség. Egy helyi lakos szóllított meg, hogy ha már felszabadul pár járdalap, vagy gyephézagos kő, akkor a bejáráshoz tegyenek már párat, ne kelljen a pocsolyába lépve bemenni a temetőbe. Igen bizony minden nagykapu mellett van egy kiskapu. A nagykapu nem mindig van nyitva, és a kiskapu mögött valóban nem jutott gondoskodás pár járólap lerakására. Most meg felszabadultak ilyenek, lenne is miből. Megfontolásra ajánlom! (Többet is teszek az ügyben, de az nem a cikk része.) Aztán elgondolkodtat ez a tábla is a bejárat mellett. A frisesség netovábbja! Megjegyzem bár ez lenne a legnagyobb kivetnivaló a temetővel való gondoskodás terén. Sajnos nem ez, és sokall nagyobb gondok vannak. Miközben Rétságon gondos kezek nem kis munkával és költséggel igazán tetszetős, gondozott sírokat alakítnaka ki, mindig frissek a virágok, szépek a sírkövek, addig az adófizetők pénzéből a város évek óta nem (volt) képes alapvető dolgokon változtatni.