Farsangi mulatság
- fergeteges hangulat
-
Igazán kiváló kezdeményezés, hogy
városunkban ne csak Majális, Gyermeknap, Szüret legyen kiemelt hagyományápoló
rendezvény, hanem kerüljön felelevenítésre a téltemetés lassan feledésbe
boruló rítusa. Ismerhesse meg a ma fiatalsága, hogyan tettek a húsvéti
ünnepekhez közeledve az emberek. Az igaz, hogy a farsang még éppenhogycsak
elkezdődött, de más eseményekkel való egyeztetés miatt most került sor
arra a programra, amelyet Kozák Katalin álmodott és valósított meg tánccsoportjaival,
és a gyermekek szüleinek aktív közreműködésével.
A
művelődési központ zsúfolásig megtelt színházterme már előre vetítette,
hogy itt ma sikerre lehet számítani. A színpadon eleinte egyedül árválkodott
a szalmabábu, de néhány mesteri módon elkészített maskara is ékesítette
a díszletet. Érződött a hangulaton, hogy várakozásteli izgalom jellemzi
nemcsak a fellépőket, nem csak a szervezőket, hanem a közönséget is. Majer
Szilvia köszöntötte a megjelenteket, és jelentette be a műsorszámokat.
Sorra léptek színpadra a táncosok. A maglódi Vermessy Péter Általános és
Művészeti Iskola néptáncosai, a nagyoroszi Börzsöny Gyermek Néptáncegyüttes,
a rétsági Kereplő és Aprócska Gyermek Néptáncegyüttes. Énekszólóval lépett
fel: Kmeti Evelin Balassagyarmatról. Igazán fergeteges műsort adtak, amit
nem is lehet mással jobban mérni, mint a többszörös vastapssal.
A
hagyományok felelevenítése már a színpadon is elkezdődött. A műsorközlő
felidézte, hogy ilyenkor farsang táján szokás volt adományokat gyűjteni.
Kisebbet, nagyobbat. Például a legények nyársaikra szúratták a sütnivalót,
később a leányok tojást gyűjtöttek a közönség soraiban. És képzeljék, volt
mit - no nem a tejbe aprítani, hanem - a nyársakra tűzni, a tojásos kosárkákba
elhelyezni. A közel másfél óráig tartó kiváló műsorösszeállítás végén a
szünni nem akaró tapsvihar közepette a főszervező, Kozák Kati lépett a
színpadra. Alig leplezhető meghatottsággal mondta el, mennyire boldog,
hogy ilyen sokan eljöttek, és összefogva előkészítették és megvalósítják
ezt a szép napot. Megkérte a közönséget, hogy az előtéren keresztül kísérjék
utolsó útjára a "főbűnöst", a rossz szellemet megtestesítő szalmabábot,
amely rövidesen tűzáldozat által nyeri el méltó végzetét. Hiszen elégetésével
lehet elijeszetni a telet. (A meteorológusok már bemondták, sikerült, mert
a hét végén akár 10 fokos meleg is várható.)
No de ne
szaladjunk ennyire előre, hiszen a méretes termetű kisze feláldozása egyedül
nem elég a gonosz elriasztásához. Kell ahhoz más is. Ezért alakult ki az
a szokás, hogy az emberek mindenféle álarcba bújnak, minél ijesztőbb képet
mutassanak. Akinek pedig erre nincs módja, az furcsa ruhákba öltözik, vagy
korommal csúfítja felismerhetetlenségig az orcáját. Erre is felkészültek
a szervezők, és aki nem viselt maskarát, korommal, festékkel segítettek
a csúfításában. Sőt az intézmény előterében volt aki fehér por szórásával
- hogy az liszt, cukor, esetleg más anyag volt nem tudtam megállaítani
- még jobban besegített a résztvevők szineváltozásába.
De persze
sokan készültek szebbnél szebb álarcokkal. Korábban be is számoltunk róla,
hogy külön kézműves foglalkozás keretében alakítottak minél érdekesebbre
és egyben riasztóbbra az álarcokat a gyermekek.
Elindult
a menet, kereplőkkel, síppal dobbal, hangos csujogatással kisérték a bábut
a falu széléig a patakpartra. (Jó jó, a hely csak valamikor volt a falu
széle, de a patakpart az stimmel. A Nagyparkolóban a szertartáshoz kijelölt
hely ugyanis éppen a patak felett van, igaz a néprajzi könyvekben nem találunk
olyan megoldást, hogy azt közben leaszfaltozzák, de nem ez a lényeg.) Kisze
volt, patak volt, álarc volt, jókedv is volt és közönség is volt.
Ajaj, micsoda közönség volt. Jómagam ritkán látok ekkora tömeget összejönni
ezen a területen. Talán a szüreti felvonulás mozdított ki ennyi embert,
hogy a résztvegyen egy hagyományteremtő eseményen.
Felcsaptak
a lángok, szóltak a sípok, dübörögtek a dobok recsegtek a kereplők, és
mire elhamvadt a kiszebáb, a felszálló füsttel elmúlt a szomorú téli rosszkedv,
elszálltak a rossz szellemek a város fölül. Rövid tánccal fejezték ki örömüket
ezen pillanat bekövetkeztén a táncosok és néhány felnőtt is bekapcsolódott
a körforgásba.
A program
a művelődési központ aulájában folytatódott. Kezdetét vette a zene, melyet
mindvégig a Budaőrsről érkezett együttes, Földi Lehel és zenekara szolgáltatott.
Időközben az asztalok roskadásig teltek finomabbnál finomabb süteménnyel,
de volt ott szendvics és természetesen nem maradhatott el a farsangi fánk
sem. Mindezt nem a jelképesen adományozott tojásokból és sütnivalóból készítették,
de a nemes önzetlenség azért megvalósult, hiszen ezen étkeket a néptáncegyüttes
tagjainak szülei készítették, és hozták magukkal ezen jeles napra. Mondhatni
kalákában.
Úgy tűnt
nem lesz itt bál, hiszen olyan sokan jöttek vissza a szabadtéri programról,
hogy alig lehetett megmozdulni a nem olyan kicsi előcsarnokban. Azért mégiscsak
sikerült helyet szorítani, és elkezdődött a tánc. Eleinte körtánccal, majd
mind többen kapcsolódtak be a mulatságba. Aztán hogy a jókedv megmaradjon,
a tánc mellett még egyéb játékokat is bevetett a fáradhatatlan szervező.
No tartott is a tánc amíg mindenki el nem fáradt. No akkor is csak rövid
időre hallgatott el a zene és pihentek meg a résztvevők, mert a tombola
kisorsolása után tovább folytatódott a felhőtlen jókedv, a zene, a tánc.
Igazán remek
kezdeményezés, példás szervezés eredménye volt az estébe nyúló programsorozat.
Természetesen ahhoz hogy mindez megvalósuljon nem volt elég Kozák Katalin
ötlete és fáradhatatlan kiratása, hanem igazi példamutató össözefogás segítette
a program létrejöttét. A szülőkön kívül sok-sok vállakozás és magánember
is támogatta az eseményt. A jelentősebb adományt biztosítók névsorát ezen
oldalon rövidesen feltüntetjük. De voltak akik névtelenül járultak hozzá
a bál bevételének növeléséhez, hiszen a kijárati ajtónál mód volt adományokat
leadni, és a tombola is azt a célt szolgálta, hogy legyen pénzügyi alapja
a táncosok további működésének, javulhassanak a feltételek, legyen új rádiós
magnó, amely hangereje elég egy közepes teremben is a táchoz szükséges
hangerő elérésére.
Az alábbi
képekkel igyekszünk a Tisztelt Olvasót végigkalauzolni a program
jellemző pillanatain, bár azt az alig 100 fotó minden részletében nem képes
teljes hűséggel visszadni, hiszen sokkal több szép, izgalmas percnek lehettünk
tanúi. Egyértelműen megállapítható, hogy a hagyományteremtés sikerrel járt,
és 2010-ben sem viszi el a kutya a telet, de lesz aki zajos táncos riasztással,
a gonoszt képviselő báb elégetésével segít sürgetni a tavaszt. Tehát biztosra
vesszük, hogy jövőre hasonlóan sikeres program szerveződik, és utána mindég,
amikor új életet hozó tavaszi olvadásra vágyakozunk. Az élményekért köszönet
a szervezőknek a munkában résztvevőknek és a támogatóknak.
GiK
|