Farsangi mulatság - fergeteges hangulat
-
Igazán kiváló kezdeményezés, hogy városunkban ne csak Majális, Gyermeknap, Szüret legyen kiemelt hagyományápoló rendezvény, hanem kerüljön felelevenítésre a téltemetés lassan feledésbe boruló rítusa. Ismerhesse meg a ma fiatalsága, hogyan tettek a húsvéti ünnepekhez közeledve az emberek. Az igaz, hogy a farsang még éppenhogycsak elkezdődött, de más eseményekkel való egyeztetés miatt most került sor arra a programra, amelyet Kozák Katalin álmodott és valósított meg tánccsoportjaival, és a gyermekek szüleinek aktív közreműködésével.
      A művelődési központ zsúfolásig megtelt színházterme már előre vetítette, hogy itt ma sikerre lehet számítani. A színpadon eleinte egyedül árválkodott a szalmabábu, de néhány mesteri módon elkészített maskara is ékesítette a díszletet. Érződött a hangulaton, hogy várakozásteli izgalom jellemzi nemcsak a fellépőket, nem csak a szervezőket, hanem a közönséget is. Majer Szilvia köszöntötte a megjelenteket, és jelentette be a műsorszámokat. Sorra léptek színpadra a táncosok. A maglódi Vermessy Péter Általános és Művészeti Iskola néptáncosai, a nagyoroszi Börzsöny Gyermek Néptáncegyüttes, a rétsági Kereplő és Aprócska Gyermek Néptáncegyüttes. Énekszólóval lépett fel: Kmeti Evelin Balassagyarmatról. Igazán fergeteges műsort adtak, amit nem is lehet mással jobban mérni, mint a többszörös vastapssal.
      A hagyományok felelevenítése már a színpadon is elkezdődött. A műsorközlő felidézte, hogy ilyenkor farsang táján szokás volt adományokat gyűjteni. Kisebbet, nagyobbat. Például a legények nyársaikra szúratták a sütnivalót, később a leányok tojást gyűjtöttek a közönség soraiban. És képzeljék, volt mit - no nem a tejbe aprítani, hanem - a nyársakra tűzni, a tojásos kosárkákba elhelyezni. A közel másfél óráig tartó kiváló műsorösszeállítás végén a szünni nem akaró tapsvihar közepette a főszervező, Kozák Kati lépett a színpadra. Alig leplezhető meghatottsággal mondta el, mennyire boldog, hogy ilyen sokan eljöttek, és összefogva előkészítették és megvalósítják ezt a szép napot. Megkérte a közönséget, hogy az előtéren keresztül kísérjék utolsó útjára a "főbűnöst", a rossz szellemet megtestesítő szalmabábot, amely rövidesen tűzáldozat által nyeri el méltó végzetét. Hiszen elégetésével lehet elijeszetni a telet. (A meteorológusok már bemondták, sikerült, mert a hét végén akár 10 fokos meleg is várható.) 
     No de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a méretes termetű kisze feláldozása egyedül nem elég a gonosz elriasztásához. Kell ahhoz más is. Ezért alakult ki az a szokás, hogy az emberek mindenféle álarcba bújnak, minél ijesztőbb képet mutassanak. Akinek pedig erre nincs módja, az furcsa ruhákba öltözik, vagy korommal csúfítja felismerhetetlenségig az orcáját. Erre is felkészültek a szervezők, és aki nem viselt maskarát, korommal, festékkel segítettek a csúfításában. Sőt az intézmény előterében volt aki fehér por szórásával - hogy az liszt, cukor, esetleg más anyag volt nem tudtam megállaítani - még jobban besegített a résztvevők szineváltozásába.
     De persze sokan készültek szebbnél szebb álarcokkal. Korábban be is számoltunk róla, hogy külön kézműves foglalkozás keretében alakítottak minél érdekesebbre és egyben riasztóbbra az álarcokat a gyermekek.
      Elindult a menet, kereplőkkel, síppal dobbal, hangos csujogatással kisérték a bábut a falu széléig a patakpartra. (Jó jó, a hely csak valamikor volt a falu széle, de a patakpart az stimmel. A Nagyparkolóban a szertartáshoz kijelölt hely ugyanis éppen a patak felett van, igaz a néprajzi könyvekben nem találunk olyan megoldást, hogy azt közben leaszfaltozzák, de nem ez a lényeg.) Kisze volt, patak volt, álarc volt, jókedv is volt és közönség is volt.  Ajaj, micsoda közönség volt. Jómagam ritkán látok ekkora tömeget összejönni ezen a területen. Talán a szüreti felvonulás mozdított ki ennyi embert, hogy a résztvegyen egy hagyományteremtő eseményen.
     Felcsaptak a lángok, szóltak a sípok, dübörögtek a dobok recsegtek a kereplők, és mire elhamvadt a kiszebáb, a felszálló füsttel elmúlt a szomorú téli rosszkedv, elszálltak a rossz szellemek a város fölül. Rövid tánccal fejezték ki örömüket ezen pillanat bekövetkeztén a táncosok és néhány felnőtt is bekapcsolódott a körforgásba.
     A program a művelődési központ aulájában folytatódott. Kezdetét vette a zene, melyet mindvégig a Budaőrsről érkezett együttes, Földi Lehel és zenekara szolgáltatott. Időközben az asztalok roskadásig teltek finomabbnál finomabb süteménnyel, de volt ott szendvics és természetesen nem maradhatott el a farsangi fánk sem. Mindezt nem a jelképesen adományozott tojásokból és sütnivalóból készítették, de a nemes önzetlenség azért megvalósult, hiszen ezen étkeket a néptáncegyüttes tagjainak szülei készítették, és hozták magukkal ezen jeles napra. Mondhatni kalákában.
     Úgy tűnt nem lesz itt bál, hiszen olyan sokan jöttek vissza a szabadtéri programról, hogy alig lehetett megmozdulni a nem olyan kicsi előcsarnokban. Azért mégiscsak sikerült helyet szorítani, és elkezdődött a tánc. Eleinte körtánccal, majd mind többen kapcsolódtak be a mulatságba. Aztán hogy a jókedv megmaradjon, a tánc mellett még egyéb játékokat is bevetett a fáradhatatlan szervező. No tartott is a tánc amíg mindenki el nem fáradt. No akkor is csak rövid időre hallgatott el a zene és pihentek meg a résztvevők, mert a tombola kisorsolása után tovább folytatódott a felhőtlen jókedv, a zene, a tánc.
     Igazán remek kezdeményezés, példás szervezés eredménye volt az estébe nyúló programsorozat. Természetesen ahhoz hogy mindez megvalósuljon nem volt elég Kozák Katalin ötlete és fáradhatatlan kiratása, hanem igazi példamutató össözefogás segítette a program létrejöttét. A szülőkön kívül sok-sok vállakozás és magánember is támogatta az eseményt. A jelentősebb adományt biztosítók névsorát ezen oldalon rövidesen feltüntetjük. De voltak akik névtelenül járultak hozzá a bál bevételének növeléséhez, hiszen a kijárati ajtónál mód volt adományokat leadni, és a tombola is azt a célt szolgálta, hogy legyen pénzügyi alapja a táncosok további működésének, javulhassanak a feltételek, legyen új rádiós magnó, amely hangereje elég egy közepes teremben is a táchoz szükséges hangerő elérésére.
     Az alábbi képekkel igyekszünk a  Tisztelt Olvasót végigkalauzolni a program jellemző pillanatain, bár azt az alig 100 fotó minden részletében nem képes teljes hűséggel visszadni, hiszen sokkal több szép, izgalmas percnek lehettünk tanúi. Egyértelműen megállapítható, hogy a hagyományteremtés sikerrel járt, és 2010-ben sem viszi el a kutya a telet, de lesz aki zajos táncos riasztással, a gonoszt képviselő báb elégetésével segít sürgetni a tavaszt. Tehát biztosra vesszük, hogy jövőre hasonlóan sikeres program szerveződik, és utána mindég, amikor új életet hozó tavaszi olvadásra vágyakozunk. Az élményekért köszönet a szervezőknek a munkában résztvevőknek és a támogatóknak. 
GiK 
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-