A hiányérzetekről
     Hát bizony szólni lehet és kell is arról, miért nem éreztem eléggé emelkedettnek, célszerűnek és ünnepinek az alkalmat. És ilyen ok több is van. Először jelesül, hogy maguk a meghirdetők sem érezték annak. Igen. Ez az esemény az Önkormányzat újévköszöntője, így is tartalmazza a meghívó, meg mi is lenne más, ha önkormányzati pénzből jutott rá 120 ezer forint. Ha a polgármester köszöntője lenne, arra van költségtérítés, és azon azt hív meg akit akar. No de! Hol volt a képviselő-testület? Sehol! Mintha egyesek nem azonosultak volna ezzel a formával, tüntetően maradtak távol. (Vagy a saját programjukhoz nem állapítottak meg jó időpontot.) No de hogy van az, hogy éppen a meghívó nem tiszteli meg a meghívottat? Olyan ez, mintha lagziba hívnának, de a vőlegény és a menyasszony elfelejtene eljönni, csak a násznagy mondaná el a nap eseményeit. (No neee!)
     Aki eljött az sem öltözött az ünnepi alkalomnak megfelelően. Mert hát ha pontos leltárt akarunk csinálni, ott volt a polgármester, az alpolgármester, Hegedűs és Gál képviselők. Ez becsületükre legyen mondva. De a polgármesteren, a művelődési ház munkatársán és a közreműködő művészeken kívül senki nem érezte szükségét, hogy egy estélyre legalább öltönyben érkezzen. Kár!
     Az a gondolat egy szép és demokratikus elképzelésen is alapulhatna, hogy hívjuk meg az egész várost, mert minden ember egyforma, és ez így szép. Csakhogy, a meghívó is eléggé esetlegesre sikerült, bicskával elszabott félíves papír, tele helyesírási hibával, bedobva a lépcsőházba. Néztem is amikor egy lucskos délután mentem hazafelé, hogy mibe is léptem bele, mi ragadt rá a cipőm talpára. Nem az (...), hanem a meghívó. Na így nem lenne szabad! Azon túl, arra volt alkalom - meg is történt - hogy akár koccintva is, vendáglátással kellemes ünnepeket kívánjanak a vezetők a lakosságnak. Meg is történt, a Mindenki Karácsonyán. Akkor hát miért is kettő?
     Mondjuk még ez sem lenne baj, legyen minél több alkalom találkozni a választókkal. No de akivel meg tényleg kellene, ők hol voltak?
     Ez a leglényegesebb kérdés! Ugyanis az eredeti gondolat úgy jó másfél évtizede éppen abból indult ki, hogy azon személyeket hívja meg a város, akik nem itteni lakosok, de a település boldog új esztendejében komoly szerepük lehet. Akik nem érnek rá évközben kvaterkázni, tulajdonképpen a lehetséges együttműködésen kívül nem is sok közös ügyük van. No nem mindegy, hogy ezekkel az emberekkel ápolja-e a kapcsolatot a városvezetés. Megtiszteli-e valamely alkalommal, hogy kötetlenül szót válthassanak helyi ügyekről. No erre kiválóan alkalmas egy ilyen fogadás. Kikre is gondolunk? Hát például az itt műküdő üzemek vezetői, a bankok főnökeire, a jelentősebb vállalkozókra, a közszolgálatók képviselőire, akik többsége nem is városi lakos. Nem is kaptak hát meghívót. Mint ahogyan hiányoltam az egyházak képviselőit, a jelentősebb civil szervezetek vezetőit, a sportban érintetteket, a város kitüntetetjeit, díszpolgárait, azokat a vezetőket, politikusokat akik tehetnek is a város érdekében. No ők nem voltak itt. Szinte senki ebből a körből. No de akkor mikor is lenne mód a polgármesternek termékeny együttműködést kialakítani, ha nem ilyenkor? De a tekintetben is volt hiányérzet, hogy - mint városi polgár - szivesen találkoztam volna azokkal, akik az adónkból élnek, és azokkal is akik jelentős adót befizetve hozzájárulnak a számomra is fontos intézmények működéséhez.
      A beszédről nincs sok mondanivaló. Ha csak az nem, hogy ezeket a mondanivalókat olyankor kellene előadni, amikor van párbeszéd, visszakérdezési lehetőség. Bár a szövegekben a polgármester valóban többször elmondta, hogy legyen párbeszéd, beszéljünk egymással, és hasonló szlogenekkel volt megtöltve a mondanivalója. Mert hogy a pályázatok nyeréséről szóló dicshimnusz is sántít, ugyanúgy mint a nem nyerésekről szóló egyoldalő mnagyarázat. (Nem e cikk része, de előre lehetett látni, hogy hiányosan megírt pályázatra sem iskolafelújítást, sem útépítést nem lehet nyerni. Aztán a kormány által ideeröltetett járóbeteges központ ügye is sántít, de arról egy szó sem szólt, miből, hogyan lesz üzemeltetve.) De egyetlen szó nem esett arról sem, hogyan fog működni a lakosság érdekeit szolgáló hivatal, mitől lesz demokratikusabb - magyarul a közös ügyek közösség általi véleményável intézett - a helyi vezetés, milyen körülmények között, hogyan működnek az alapvető intézmények. Még azt sem hogy konkrétan miben kérik a lakók aktív együttmáködését. Ilyen módon csak abban, hogy vegyék be a dumát és ne akadékoskodjanak.

Befejezésképpen
     Hogy félreértés ne essék, lehet ilyen eseményeket szervezni. A baj, az hogy sem a funkciója, sem az ünnepélyessége nem volt biztosítva. Milyen köszöntő az ilyen, és milyen újévet vetít elő? No és amire hivatott lett volna, de nem valósította meg, arra meg mikor és hol kerül sor? Arra érdemes lenne költeni nem csak 120 ezer forintot, hiszen az a ráfordítás a vállakozások tevékeny ráészvételével bőségesen megtérül.(ne.)
     Pár képünk az eseményt dokumentálja.