Augusztus 20 ünnepe
-
Rétságon a hagyományoknak megfelelően
kezdődött a Szent István napi ünnepség. Délelőtt templomkertben szabadtéri
istentiszteleten emlékeztek Szent Istvánra, és a város új plébánosa, Tóth
Ferenc áldotta meg az új kenyeret.
Aztán
a későbbiekben mintha elfelejtődött volna, hogy ünnep van. A művelődési
központ ugyan kiváló műsorösszeállításról gondoskodott, amely 17 órától
szünet nélkül tartott éjfélig. Nézzük előbb a gazdag program elemeit, majd
a végén kénytelen leszek néhány ünneprontó megjegyzést is tenni.
Összefoglalóan
azt lehet mondani, hogy kiváló műsort szervezett az intézmény amelyben
sok egészen különös produkció került a közönség elé. Elsőként Kozák Katalin
és Tihanyi László mutatott be egészen kivételes táncprodukciót. Kár, hogy
az eseményt ezen időszakban még csak kevesen követték figyelemmel, mert
a közönség folyamatosan érkezett, és hat ór "magasságában" kezdett megtelni
a tér. Majd Slágercsokor címmel hallottunk operett és musical összeállítást.
Ezt követte Beke Istvánné alkalomra választott énekes előadása, a Honfoglalás
című film ismert betétdala. Időközben persze volt ugrálóvár, és árusítás
is. Majd a Rák Orsi Tánc Suli modern tácbemutatója
után a TV-ből ismert méltán népszerű humorsita, Ajala szórakoztatta a közönséget.
Műsorában a meglepetés az volt, hogy nem a színpadról, hanem - hogy közelebb
kerüljön a nézőkhöz - a nézőtéri sorok között és előtte adta elő összeállítását,
amelyben humor elég sok formáján szórakozhatott a közönség. Ezután a Szent
Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium Hip-hopp tánccsoportja lépett
fel. Már esteledett az idő, amikor különleges produkció szórakoztatta a
közönséget. A nemzetközi sikert elért fiatal motorosak - Balla Balázs és
Jobbágyi Péter tartottak izgalmaktól sem mentes Streetfighter show. A produkciónak
különös hangulatot kölcsönzött, hogy szépen lassan kezdetét vette a sötétség,
így a mutatványokat eleinte világosban, majd a szürkületbe borulva fényszórókkal
követve láthattuk a mozgást. Majd kezdetét vette az utcabál, amelyen a
zenét az Amazonas együttes szolgáltatta. Ám előtte Pusztai Csaba szintetizátoros
énekes produkciója szórakoztatta a közönséget. 10 órakor - a hagyományoktól
erősen eltérve - került sor a tüzijátékra, majd az utcabál élőzenével egészen
éjfélig tartott.
A szervezőket és akik összeállították és megvalósították a programot, mindenképpen
dicséret illeti. De kénytelen vagyok néhány észrevételt tenni, amit nem
ünneprontásnak szánok, de gondolatébresztőnek a következő időszak hasonló
eseményeihez.
Mitől is
volt ünnep az ünnep?
Egyes nézetek szerint Szent István ünnepe a magyar nemzet egyik legnagyobb,
ha nem a legnagyobb ünnepe. Szent István tevékenysége érte el, hogy az
addig vándorló magyarok letelepedtek, és hazát találtak. Szent István kötelezte
el magát és a nemzetet a kereszténység mellett.
No ezekről a városi ünnepságen egyetlen szó nem esett. Igen az igaz, hogy
délelőtt a templomkertben a katolikus híveknek volt ünnepi szentmise, ahol
ez szóba került. De az - mégha része is a városi ünnepségnek - nem maga
a város rendezvénye. Az egyház ünnepe az egyházközséghez tartozók felé.
És mi van a más vallást gyakorlókkal, és akik esetleg más meggyőződést
vallanak. Nekik nem járna egy köszöntő szó? Valami ami számukra is üneppé
tenne egy műsort? De igen járna! Jogosan várja el a város közvéleménye,
hogy külsőségeiben is ünnepélyes legyen a városi esemény. Különben nincs
értelme. Akkor ehhez hasonló szórakoztató programot akármikor szervezhet
az intézmény, ha a pénzügyi feltételek megteremtődnek - és szervez is mindenki
karácsonyától a gyermeknapig - elég gyakran. Vagy hasonló akár egy sörfesztivál,
vagy egy repülőnap színpadi része.
Nemcsak hogy köszöntők, esetleg a magyar nép Himnusza, vagy valamiféle
ünnepi beszéd nem hangzott el, és a korábban ezen alkalomból átadott kitüntetések
is más időpontra lettek ütemezve, de sem az új kenyér nem jelent meg, sem
Szent Istvánról nem hallatszott egyetlen szó sem. A résztvevők pedig joggal
várnák el, hogy a város vezetői köszöntsék őket, és valamilyen rituáléval
lehessen érezni, hogy itt nem csak szórakozás van, hanem ünneplés is.
A város vezetői nem csak hogy beszédet nem mondtak, hanem szinte részt
sem vettek. Némely képviselő - később polgármester - ugyan rövid időre
felbukkant, majd eltünt, de semmi nyomát nem adták, hogy ünnepelnek, vagy
ünnepélyessé kívánják tenni valahogyan a napot. Sőt éppen arról adtak tanúbizonyságot,
hogy mindezen gondolatokra nagyívben tesznek. Például többeket megdöbbentett,
hogy az a képviselő, aki a Művelődési Bizottságot vezetve éppen ezen kellene,
hogy gondolkozzon, rövid nadrágban, pólóban időzött jó fél órát a helyszínen.
Nem hinném, hogy ez az ünnepi hangulat, és a jelenlévők meg az esemény
kellő tisztelete, megbecsülése.
Mi lett a
tüzijátékból?
Azt lehet mondani, hogy semmi. Nem volt nagy durranás, hanem maga a nagy
semmi! A résztvevők megrökönyödésére este 10 órakor valamit lehetett látni.
Majdnem annyit, mint amikor Tolmács tartott alig egy hete Falunapot. Bánk
tüzijátéka is jobba idelátszott, ha valaki ennek az "élménynek" hátat
fordított és inkább azt vette szemügyre. Csakhogy van egy fontos különbség.
A bánki tüzijáték nekünk nem került semmibe, ezért pedig az intézmény 300.000
forintott kellett, hogy kifizessen. Szerződés volt rá lemondani már nem
lehetett. És különben is a rétsági adófizetőknek és polgároknak is jár
egy évben egyszer egy normális tüzijáték.
Történt, hogy a legutóbbi (rendesnek nevezett) testületi ülésen Dr. Tóth
Mária kezdeményezte, hogy a tüzijátékot - néhány lakos panaszára hivatkozva
-, ne ott lőjék fel, ahol a közönség van, hanem onnan majd egy kilométerre,
a sportkombinátban. A kezdeményezést lelkesen támogatta Hegedűs képviselő
is. Szavazni ugyan nem szavaztak, de a többség nagy egyetértést mutatott
az ügyben, és megfogalmazták, hogy másnap ebben intézkedni kell. Mi ez
ha nem döntés, ha előírták, ennek így kell lennie? Furcsa, de annak ellenére,
hogy formális döntés nem volt, a jegyző nem adott engedélyt arra a helyszínre
a tüzijáték lebonyolítására, ahová azt a Művelődési Központ és a kivitelező
Kft. kérte. Így hát nem maradt más, mint a nevetséges és élvezhetetlen
produkció, 300.000 forintért. Pénz kidobva, látvány szinte semmi. Akik
valamit látni szerettek volna, a Rompos cukrászda mellett a fák lombjain
átszűrőve láttak egy-két felvillanó fényt. Ezen túl csak a nagyobb bombák
- úgy 4-5 darab - látszott az épületek fölé.
Nem idézném milyen nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fejezték ki az emberek
nemtetszésüket, és felháborodásukat. Sajnos ez alkalommal az áthelyzést
kezdeményező, sem a lelkes támogató nem volt ott a helyszínen, hogy csodálatos
ötlete eredményét legalább személyesen megtapasztalhassa. Ha meg nem nézi,
neki olyan mindegy mire dobja ki a város a pént. Már régebben is felmerült,
hogy nem kell ide tüzijáték, Rétságnak nem jár, ami bármely kistelepülséen
bevett szokás. Most aztán megoldották. Volt is meg nem is.
A közfelháborodás nem csak szóban hangzott el, hanem körbejárt egy ív,
amelyen aláírást gyűjtöttek a célból, hogy legközelebb rendes tüzijáték
lehessen. Ahogy láttam már több volt rajta, mint ahányan az ellenkérelmet
aláírták. Így hát a városvezetésnek valamiféle választ kell adnia az aláírók
és az adófizető állampolgárok részére.
Képeink az esemény
epizódjait villantják fel.
|