Ünnep, vagy ünneprontás?
     Tekintettel arra, hogy ez a tudósítás a munkaszüneti napok miatt csak az ünnep végén jelenik meg így nem lesz ünneprontó két megjegyzésem, amit nem tudok szó nélkül hagyni.
     Az egyik, hogy egyesek - rétságiak vagy átutazók nem tudni - szó szerint értelmezték a Mindenki Karácsonyfáját, és az ünnepség előtti napokban, még az áramütés veszélyét sem felmérve úgy gondolták, ha mindenkié a karácsonyfa, az övék is (vigyük haza a részünket) és egyszerűen leszedték a közös fa közös örömre szolgáló világító füzéreit. Az már csak az én gondolatom, hogy vajon milyen lelkiismerettel díszíti valaki a szeretet, az összeratozás, ilymódon a közösségi érzés legszebb ünnepén a saját karácsonyfáját - nevezzük nevén a tettet - lopott fényfűzérrel?
     A másik megjegyzés is kicsit pikírt, de nem lehet szó nélkül hagyni. 
     Az utóbbi időben ugyanis úgy tűnik, hogy két rendezvény van egymásra csúsztatva. Csakhogy ez a "közösködés" nagyon egyoldalú. A művelődési ház munkatársai, és más lelkes közreműködők keményen dolgoznak az előkészítésen, majd mások akarják az így létrehozott ünnepi rendezvényt kisajátítani. A szeretet ünnepén ez ugyancsak furcsa érzéseket kelt. Pedig már évek óta Mezőfi Zoltán polgármester többször hangsúlyozta, hogy egyetlen "Mindenki Karácsonya ünnep" van, és azt a művelődési központ rendezi. Így aztán tényleg érthetetlen, hogy fordulhat elő, hogy egy csoport külön rendezvényrésszel - az intézmény asztalait kisajátítva - szorosan a karácsonyfa mellett nyomul. Olyannyira rátapadva az ünneplőbe öltözött fára, hogy a díszítés is eléggé egyoldalasra sikeredett, a gyermekek énekes körtáncát pedig, amit a rendezők a fa körül terveztek egyszerűen nem lehetett megtartani, mert nem fértek el a téren álló közös fenyőt körbefogó szándékukkal.
     Ha valaki azt hiszi, hogy azt rosszallom, hogy egy helyi csoport - még ha politikai is, és politikai céllal - részt vesz a közös ünneplésben, téved. Ezt önmagában nem rosszallom. Az lenne a szép, ha minél több szervezet, csoport kapcsolódna be az ünnep közös megrendezésébe, és miként minden más szervezet, cég és adományozó, a művelődési ház által gyűjtött és a város közössége nevében kiosztott ajándékokat gazdagította volna. A szeretet és az ajándék ugyanis nem lehet sem párt sem nézetfüggő, és nem is helyes külön hangsúlyozni, hogy ezt ám én, vagy ő adományozta. Aki segített természetesen köszönet illeti. Azon a gondon a magam részéről túllépek, hogy adományt gyűjteni csak szigorú törvényi feltételek mellett, minden fillér okmányolásával lehet, mert ha erre az adóhívatal nem figyelt fel, nem az én dolgon megítélni. Sajnos a törvény betartását nem menti, hogy ezt jószándék vezérli. Szóval mindezen túllépek.
     De azt nem tudom megérteni, hogy miért kell két asztalon átadni az ajándékokat? Mert ugyanazok kapják: a jelenlévő gyermekek! Én még - mivel edzett vagyok ezekben a dolgokban - azon sem akadnék ki, ha a művelődési ház falánál lenne egy hosszú asztal, amely mögött két kupacból a város közös ajándékát átadók mellett a másik csoport is átadná a saját csomagjait. Egyszerűbb is lenne, méltóbb az ünnep nemes céljához, és nem keltene egyesekben visszatetszést. Mert ez a gesztus a sokat hirdetett együttműködést, és nem a széthúzást szolgálná. Szóval csak halkan jegyzem meg: kár, hogy ebben az évben sem az egység jegyében lehetett megrendezni az emelkedett ünneség ezen részét. Igazán kár, mert volt egyeztetés, és mindenki aki vállalt feladatot, maximális részvétellel meg is valósította amit igért, hogy méltóságteljes, közös ünnepe legyen - nem a művelődési háznak, hanem - a városnak!