Az emlékezés napja
-
Mindszenty Józsefre és Pálinkás (Pallavicini) Antalra emlékeztek a hercegprímás kiszabadításának évfordulóján Felsőpetényben és Rétságon. Már 16. esztendeje, hogy a Szilágyi Erzsébet Nőegylet kezdeményezésére emlékezők zarándokolnak az 1956 évi forradalomban kiszabadított hercegprímás, Mindszenty József fogságának helyszínére. Ebben az évben október 28-án került sor az eseményre.
     Elsőként szentmisére volt a felsőpetényi Munkás Szent József templomban, őexc. Varga Lajos, váci segédpüspök által bemutatva. Több más egyházi méltóság jelenlététével tartott szertartáson zsúfolásig megtelt a település temploma. Majd az Almásy kastály kertjében gyülekeztek az emlékezők. Itt Papp Éva, Felsőpetény polgármestere köszöntötte a jelenlévőket, majd Dr. Dr. Lipthay Erzsébet, A Szilágyi Erzsébet Nőegylet elnöke mondott rövid köszöntőt, illetve idézett a bíboros emlékirataiból. Elmondta, hogy 16 éve indult kezdeményezés alapján hagyományá vált ünnepség már oly sok szervezési teendőt jelent a nőegyletnek, hogy 16 év után átadják a szervezési feladatokat a településeknek, hiszen ott biztosan jó kezekben lesz, és a jövő nemzedékei is minden év októberének végén méltón emlékezhetnek a falu egykori nagyméltóságú lakójára. Mindszenty József ugyan nem önként költözött be a ma gyermekotthonként működő épületbe, ahol egy éves házi őrozet után a rétsági honvédségi alakulat tisztjei szabadították ki.
     A köszöntő szavak után az épület falán elhelyezett emléktáblánál koszorúzásokra került sor. Felsorolni is nehéz lenne, hogy az emlékezők milyen népes tábora rótta le kegyeletét és helyezte el az megemlékzés virágait a táblánál. Ezért nem is próbáljuk meg tételesen említeni. De egyházi méltóságok, települési önkormányzatok vezetői, egykori katonatársak, illetve különféle 56-os és katonai és hagyományápoló szervezetek képviselői helyeztek el virágot, koszorút. A program a Szózat elhangzása után a gyermekotthon lakóinak meglátogatásával folytatódott, majd már hagyományosan az ünneplő, emlékező közönség Rétságra, a laktanya bejáratánál lévő emlékparkhoz zarándokolt. 
    Itt két emlékmű is elhelyezésre került. Az egyik Mindszenty József bíborosnak állít emléket, nem csak azért, mert városunk laktanyájának tisztjei szabadították ki fogságából, hanem annak okán is, hogy az első szabad éjszabáját a laktanyában, az akkori törzsfőnöki irodában töltötte, ahol biztonságára vigyáztak. A másik emlékmű egy kopjafa, amelyet Pálinkás (Pallavicini) Antal tiszteletére állított az utókor. A hős tisztnek állítva emléket, aki a bíboros kiszabadításának vezetője volt, és ezért mártírhalált halt. Tettét ugyanis az akkori hatalom súlyos bűncselekménynek tekintette, amiért halálbüntetést szabott ki. Az ítéletet 50 évvel ezelőtt végre is hajtották.
     A felcsendülő Himnusz hangjai után az ünnepségen rétsági fiatalok - Hvizsgyalka Mónika  és Ábent Anna - irodalmi idézeteinek felolvasását követően Mezőfi Zoltán polgármester köszöntötte a jelenlévőket és mondott rövid beszédet. Majd felcsendülő méltóságteljes zenére itt is koszorúzások következtek. Két sorban, egymás után. 
     Először Mindszenty márványtáblájánál emlékeztek a megjelentek - ugyancsak egyházi méltóságok, önkormányzatok, hagyományőrző és katonai szervezetek, egyesületek. Mindként helyszínen koszorúzott Balla Mihály országgyűlési képviselő is. Majd a narrátor által szólított sorrendben a kopjafánál emlékeztek a mártírhalált halt honvédtisztre.
     Közben, mintha a múlt felidézésén sírvafakadna az ég is, elkezdett előbb gyengén, majd erősebben esi az eső. Az ünnepség méltóságát ez nem zavarta. A Szózattal lezárult hivatalos emlékezés után még sokan - magánemberként is - fejet hajtottak az emlékeknél, illetve elhelyezték virágaikat, mécseseiket.
     Képriportunk a nap eseményeiről számol be. Pontosabban csak a rétsági ünnepségig, hiszen az emlékezők még egyszer visszatértek a felsőpetényi templomba, ahol 16 órától litániát tartottak.
GiK
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-