A játék nem játék ... a játszótér pro pláne
-
Az emberek annyi mindent gyűjtenek. Ki bélyeget, ki képeslapot, más régiséget. Aztán az elektronika előretörésével megjelentek a fotózáshoz, internethez kapcsolódó gyűjtőszenvedélyek. Fiam például autóbuszok képeit gyűjti, és rendszerezve rakja fel az internetre. Ez is egy nemes játék és koránt sem haszontalan. És hogy ez a gondolatmenet hogyan kapcsolódik mai cikkünk bevezetőjéhez? Interneten kialakult ismeretség alapján egy fiatalember kért meg. Ő játszótereket gyűjt. Városi játszóterekről fotókat. Szépeket, használhatóakat, EU szabványosakat. Ez a hobbija. Mivel messze lakik nem tud elutazni, hát - tiszta véletlenül - engem talált meg a világhálón. Megkért, hogy fotózzam le kedvéért Rétság új játszótereit. Sajnos azt kellett írnom, hogy itt nincs ilyen.
     Csodálkozott is a válaszon, mert a városokban mindenütt vannak már szabványos játszóterek, vagy legalább igyekeznek a régieket úgy javítani, karbantartani, hogy biztonságos élményt adjanak. Egy város, amely fejlődni akar, gondol a legkisebbekre. Az első élményekre, a városhoz kötődés biztos pontjaira. A lakásból kimozduló gyermekek a szülőkkel együtt többnyire itt kötik első barátságaikat, ismerkednek meg hasonló korabeli társaikkal. Szomorú, de itt ilyenféle gondoskodásról nem tudok beszámolni. Pedig ez nem is pénz kérdése. Legalábbis nem olyan hatalmas összeg, ami megfizethetetlen. Annál inkább figyelem és gondokodás hiánya. Az a szemlélet, hogy mindennel foglalkozik - a testület és a hivatal - ami nekik fontos, de semmivel, ami a helyben lakók konfortérzetét növeli. Pedig nem ezt igérték! Bizony itt is fel lehet emlegetni, hogy polgármesterünk, és a képviselőjelöltjeink többsége olyan kánaánt igért "játszótérfronton", hogy annak a negyede is elég lenne gyermekeinknek, unokáinknak.
      Próbáltam számbavenni, egyáltalán hány - közterületi - játszótér van a városban. Hármat találtam. Emlékeimben él még egy a Radnóti út melletti, a Honvédség hátszomszédságában, de az már nincs sehol. Elképzelésekről tervekről hallottunk (Börzsönyi út foghíjtelek, Szőlő utca vége) de ezek a felvetés után mind maradtak megvalósítatlan álmok. De nem is tervezik! A most módosítás alatt álló rendezési tervben egyetlen játszóteret nem ütemeztek. Még a villaparkhoz, Pusztaszántóra sem. De máshová sem gondolták úgy a városvezetők, hogy kellene ilyen kozösségi célokat szolgáló alkalmatosság.
     A történet ott kezdődik, hogy volt néhány sajnálatos gyermekbaleset. Ezeknek is köszönhetően rendelet született a játszóterek felülvizsgálatára. A GKM rendelet 9. § értelmében a helyi játszótereket is ellenőrizetni kellett volna. Ez sem történt meg. 2008 decemberétől pedig le is kell szerelni, és nem maradhat ellenőrizetlen, szabványnak nem megfelelő. Itt úgy tűnik az a szemlélet él, hogy akkor inkább ne legyen. Vagy ami van az is enyésszen el.
     Sokba kerül az új, mondják többen. Lehet, de azért annyaira nem, hogy ne lehetne tervezni, beütemezni. Ha néhány millió lenne, akkor sem. Szétnéztem az interneten, és megdöbbentő eredményre jutottam. Közösségi célú szép, szabványos, vonzó játszóteret már felépítve lehet venni 200.000 forinttól. Ugyanolyat, talán valamivel vékonyabb fából, magánhasználatra 50-60 ezertől. Mászókával, csúszdával, hintával, híddal, tokkal vonóval, mindennel. Tehát mondjuk egy tervezett per árából - hogy a többit most ne is soroljam - meg lehetne venni egy játszóteret. Ez lenne megfizethetetlen pénz? Nézzék csak meg. A sok forgalmazó közül itt egy weboldal: www.jatszoterek.eu. Bőven van választék. Ehhez már csak homokos, vagy füves hely kell ahol felállítható, mert az is megfelel az ütéscsillapítási szabványnak.
     Sőt, akinek ennyi pénze nincs, vehet 50-60 ezerért játszóteret. Igaz faanyag nélkül. Na ennek mi az értelme? Hát éppen az, hogy a bevizsgált tervet, a kellékeket adják, és a pontos rajzot a faanyaghoz, ami bárhol elkészíthető. Úgyis annyi dió, fenyő és egyéb fa került kivágásra, azok anyagából ez is és más is elkészíthető lenne. Tehát nem megfizethetetlen ár! Sokkal többre gondoltam. És még a sorra kihagyott pályázatokról nem is szóltunk!
    Ennek fényében továbbra is érthetetlen miért úgy néztek ki tereink, ahogy. A követlezőkben ezt vesszük számba.
GiK 

Koránt sincs vége! A cikk a képek között is folytatódik!
    Első képcsoportunk az egykori November 7 lakótelep parkjában lévő teret mutatja. Aztán úgy látszik a rendszerváltással az eltörölt névvel együtt feledésbe ment a játszótér is, mint Leningrád és az Auróra. Így néz ki az egykor jobb napokat látott hely, ahová gyermekeket vinnének a szülők szórakozni.
     A tényszerűséghez hozzátartozik, hogy mindhárom megnézett téren - így itt is - a fű kaszált, gondozott. A közvetlen környezet talán nem, és itt-ott szemét is van, de az igaz, hogy a játszótereken, ahol traktorral lehet aratni, vágott fűves helyre leltünk. Sőt! Fű van ott is ahol annak semmi keresnivalója. A homokozóban! Egyes emberek szerint nem csak fű van, mert ha a gyerekek nem látogatják, akkor megteszik a kutyás gazdák... Nem tudom... Én nem láttam.
     Az egykor szellemsesen és szépen megépített rönkvár valóban homokozót rejtett. Gondozása nem lett volna nagy ügy, mégis elkorhadtak a fák. Szétrepedve fennáll annak a veszélye, hogy beszorul közé a gyerek lába. Ha egyáltalán lenne kedve odamenni. Pedig tegye mindenki a szivére a kezét! Pénzkérdés ide minden tavasszal egy kocsi hokokot hozni "akár a föld alól is"? Nem pénzkérdés! Csak figyelem és gondoskodás kérdése. Vagy legalább a régebbit - amíg volt értelme - elgereblyézni, megőrizni, hogy ne verje ki a gaz.
     Aztán vessünk pár pillantást a hintákra. Mert ezen kívül más úgysem található. Na igen van még 2 mászóka, ami ha nem is szabványos legalább le van festve. A láncos hinta itt még istenes! Egyik még használható is. A másiknak lánca szakadt, ilymódon nem csak használhatatlan, hanem ha valaki megpróbálja, balesetveszélyes. Ez is pedig csak egy láncszem és egy fogó kérdése kijavítani.
     A mérleghinta e formában idejétmúlt. Túl magas. De ha van, akkor egyrészt lejjebb lehetne szerelni, vagy ha azt sem, a nagyobb gyerekek részére kijavítani. Mert így aztán tényleg használhatatlan, és veszélyes. Ki is ülne rá. Összekoszolja elszakítja a ruháját, felsértheti a bőrét. és ha a deszkát nem lehet cserélni - sokba kerül - legalább egy simára gyalult deszkával, pár szeggel - pro pláne csavarral - használhatóvá lehetne tenni. Ha valakinek lenne rá figyelme.
Koránt sincs vége! A cikk a képek után is folytatódik!
     Az iskola tornaterme melletti játszótéret, valamikor - hajdanán, amikor még az alsó tagozat is itt működött - minden délután benépestették a gyerekek. Hétvégén, meg esténként, meg délelőttönként a környéken lakók.
     A fű itt is gondozott, ahol a traktor arat. De ahol csak egy söprű segyítene, ott már kosz, piszok. Az elős képeken egykor gondosan kirakott szabadtéri sakktábla kínált lehetőséget leülni, beszélgetni, és akár a haverokkal összegyűlve egy jó ki sakkpartit lejátszani. A mozaiklapokat letakarítani pedig csak egy söprű, a makacs koszhoz egy slag elegendő. Minek, mikor nincs is hová ülni? (Igaz a másik játszótéren sem volt pad a szülőknek) Itt lenne, ha rászánnák azt a két deszkát, amit időközben ellpotak, és lenne e kiló festék, hogy a megmaradt felső deszkákat lefessék.
     Van itt is egy-két mászóka, gondosan lefestve. Hogy szabványos-e, nem tudom, de ha valaki átnézi a szabványt, könnyen lehet, hogy pár vas beheggesztésével szabványossá lehet tenni (Ne szorulhasson be gyermek feje, keze, stb.) Aztán van itt valami egészen különös rétsági találmány! Csúszda, amelyre csak felmászni lehet, lecsúszni nem. Felmászni viszont két oldalról is. (Sőt ha valakinek kevés lenne kettő is van belőle.) Ennek mi értelme? Hát igen! Nem kell egy műanyag kelléket megvenni 20 ezer forint kürüli áron. Így aztán a kisgyerek ha felmászik, sírhat, hogy "anya vegyél le", mert lefelé arccal aligha sikerülne neki, a kisebbek fedig még háttalfordulva nem tudnak lemászni. Tehát csak egy csúszdalap. Ennyi lenne!
    Bölcs városvezetőink biztos arra gondolnak, minek a csúszda, mert úgy sincs hová lecsúszni. Na ez talált, süllyedt! Mert a homokozóban, ahová érkeznének, tényleg nincs homok. Gaz, piszok, kutyaszar az van. Tessék már megmondani, mennyibe kerül egy kocsi homok? Ez ismét pénzkérdés? Nem hinném.
     Ami ugyancsak nem pénzkérdés. Ott a mérleghinta. Itt vasból a szára, ne korhadjon. No az nem is korhad. Csak az a tenyérnyi ülőlap, ami a végére kellene. Ez pénzkérdés? Ha ezer helyről nem kerülne ki ekkora darab gyalult deszka, egyetlenről sem. De le merem fogadni, egy figyelmes területgazda elmenne bármelyik asztaloshoz, hogy a közös játszótérre ugyan kanyarintson már 4-6 darab ilyen alkalmatosságot, biztosan megtenné. Egy szó nélkül, ingyen.
     Láncos hinta dettó, mint az iskola téri rokona. Repedt, szakadt, használhatatlan ülőlap. Ez sem pénzkérdés. Vagy ha már nem is akarják használni, legalább szereljék le, nehogy valaki megsérüljön. Bocsánat. Dehogy mondok ilyet. Még megteszik, hogy a könnyebb ellenállást választva inkább rombolnak, mint építenek.
     Mindennek a csúcsa a pinpongasztal. Nem is lenne nehéz kultuszt csinálni abból, hogy a Főnix Asztalitenisz egyesület tartson néha itt nyilvános szabadtéri edzéseket. Volt itt valaha nagy élet, izgalmas "ütések", baráti csapatok, sportszenvedély. Mi hiányzik? Tessék megnézni! Az asztalon az asztallap. Régebben furcsállottam, hogyan lehet betonos asztallapon "pinpongozni" (bocs asztalitenisz) de egész jól ment. De a mostanin? Hacsak nem valami új műfajt vezetnek be. A bokorugró kaucsuklabda akadálymenete című sorozat világpermierjét. Pedig itt sem kellene milliókat költeni a rendbehozásra, vagy az eltakarításra. Ma már van pl. kemény, ütésálló könnyen összeszerelhető laminált parketta. Valaki mondta, hogy 3 ezer forintból lehet kapni 3 négyzetmétert, csak jó oda kell ragasztani. Kibirna két évet biztos. És még ütni is jó rajta. De ha az sincs egy vödör cement és egy símítófa csak akadna? No erről ennyit.
Koránt sincs vége! A cikk a képk között is folytatódik!
     Harmadik helyszínünk a Kreszparknak nevezett terület. Ma már sem nem kresz, sem nem park, de valahogyan ráragadt ez a név. A régebbiek még tudják, miért. Milyen szép is volt! Pedig az elmúlt 20 évben megnőttek a fák, tényleg kellemes teret adna nyári beszélgetésekhez, sétákhoz, akár biciklizéshez, és a legkisebbeknek játékra.
     Az első gondom mindjárt a megközelítéssel van. Mély árok, kaszálás nélkül, bejárat sehol. Aztán nagy kerülővel megközelítem. Tényleg gondozott terület, napsütésben még kellemesebb lehetne. Sőt itt még pad is van - kettő vagy három is - szülők, estefelé pedig a romantikázó fiatalok részére.
     A mászólétra mellől persze hiányzik a kötél vagy mászórúd, a hinták vegyesek. Van amelyik használható, és van amelyik nem. Ilyen esős időben - ahogy odavetett a jószerencse - az tűnt fel, hogy a lengőkarok alatt kitaposott gödörben összegyűlik a víz. Aztán ha abbamarad a lé hullása, egy darabig áll a pocsolya. Pár lapát homok oda is elkelne. Ugyancsak nem pénzkérdés. Aztán majd orra estem - kezemben a fényképezővel araszolván - a fű közepén egy betontuskóban. Ez mit keres ott, nem tudom? Ha szükség van rá tegyenek fölé egy padot, egy dobozt, mittudomén. Vagy tüntessék el. Gyerek és eleshet és ha szerencsétlenül még beverheti a fejét. Itt még a mérleghintára is van ülőke. Talán ez a leggondozottabb játszótér. Gondolom az is meglátszik rajta, hogy a környéken lakók is igyekeznek gondját viselni.
     Itt nem nőtt fű a homokozóba. Soha nem volt, tehát nincs vele gond. Pedig a homokvárépítés a sárga nedves kvarsos talajból mással ugyancsak nem pótolható élmény. És nem kerül sokba. És képzeljék: mai indusztriális társadalmunkban hol lehet játszótéri homokot szerezni, ha már a természetben nincs? Hát építőipari shopokban, zsákban megvehető! (Baumax, Bricostore, stb.)
     Ahogy elnézem ez a terület szinte kiált 1-2 olyan fajátékért, amelyeket mostanában forgalmaznak. Persze nem csak ilyenek lézetnek ám. (Egyentorony, egyancsúszda, egyenlépcső) Fából, szabványoknak megfelelően mások is kreálhatók. De legalább lenne egy az árnyékos fák közelébe. Micsoda buli lenne a kicsiknek.


Koránt sincs vége! A cikk a kép után még folytatódik!

És akkor essék szó egy jó péláról is. Igaz, ez elzárt területen, az Óvoda udvarában igyekszik elkészülni, hogy a gyermekeknek legalább hétközben mutathassák meg, milyen lenne ha szüleikkel vasárnap a közterületi gyermekparkokban is találnának hasonlót.
     Ez a játszótér már vagy egy éve épül. Lassan, lassan elkészül. Közadakozásból, sok társadalmi munkával, és tényleg szép. Szép példája az összefogásnak is. Bár volt olyan olvasó, aki azt írta a fórumba, hogy szégyen a városra, hogy ilyen dolgokra kunyerálni kell. Nem teljesen értek egyet a véleményével. Az biztos, hogy a városnak kötelessége az intézmény - és a város - játszóteréről gondoskodni. Ez nem zárja ki, hogy nemes adományokkal és munkával is segítsék, akik ezt szivesen és önzetlenül teszik. Ha igaz az utolsó símításokat végzik az ütéscsillapító felületen, aztán - mire beköszönt az ősz, a tél - már használhatnák is az egykori kiscsoportosok. Kár, hogy a pénzhiány miatt jó másfél év alatt elballagóknak erre nem volt lehetőségük. Pedig szép, impozáns és biztonságos. Karaktert ada a térnek. Több ilyen kellene! A köztereken legalább 5-6. Nem csak a megjelölt három helyen, hanem az új lakótelepen és a város más területein is.
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-