Igazán telt ház volt tegnap a művelődési központban. Nem volt egy szabad terem, de még asztal sem, ahol ne valamilyen érdekes és aktív tevékenység folyt volna. Egyházi összejövetel, TDM értekezlet, a színházteremben egymás után a nyugdíjasok próbáltak, aztán aerobik aztán jóga, a galériában a gobelin kiállítás volt látogatható, és a napközbeni, délutáni eseményeket még szába sem tudtuk venni.  Másnap meg hatalmas műsor a táncosokkal, szombaton meg a nyugdíjasoknak. Este meg volt testületi ülés, ahol elmondták, hogy ez mind szép, de a művelődési központ nekik egy nagy nulla, és számoljon be. No ez a téma nem ide való, lesz róla másik írás.
      Merthogy az emberek a szeretet ünnepéhez közeledve, a békesség, a meghittség, a lelki elmélyülés jegyében készülnek. Készülnek, hogy méltón és boldogságban várhassák a legnagyobb keresztény ünnepet, meg arra is, hogy közeli ismerőseiket, hozzátartozóikat meglephessék ragaszkodásuk, szeretetük tárgyi jeleivel.
      És a gondolat itt folytatódhat, mert az advent maga a készülődés. Így november végén 4 héttel Karácsony előtt ismét felelevenedő szokás, hogy adventi koszorút készítve díszítik a lakás akár több pontját is. Aztán az 4 gyerta, amelyekból minden héten meggyújtanak egyet. Mire elfogynak a lángoló melegséget sugárzó viaszrudak, addigra pedig elkészülnek a karácsonyfa fényei is.
      A művelődési központban már hagyománya van az ünnepi készülődés azon formájának, hogy aki szeret barkácsolni, maga készíthesse el ezen koszorúkat, vagy akár kisebb ajándéktárgyakat. Így aztán ebben idén is benépesült a kiállítóterem. Igazából folyamatosan érkeztek az ügyes kezű koszorúkészítők, a gyerekek, szüleik, és önállóan alkotni vágyó felnőttek. A szervezést ebben az esztendőben is Fábiánné Székely Szlivi vállalta magára, no meg a program vezetését is. Aki mindent itt helyben szeretett volna megkapni, ezt megtehette, mert Szilvi biztosította a szerszámokat, és bőséges választékot kellékekből alapanyagokból. Aztán ahogy lenni szokott ki-ki ötlete szerint válogatott azokból.
      Úgy láttam, hogy ez nem egy hangverseny, ahol mindenki startra kész, és a karmester intésére egyszerre kezdi nyűni a vonót. Ellenkezőleg. Folyamtosan érkeztek - már 4 óra utántól - az érdeklődők, aztán alkottak, segítették egymást, és amikor kész lett a mű, átengedték helyüket újabb érkezőknek. Azért tömegjelenetet ne keressenek a képeken, bár ezt a műfajt - és általában a szeretetet - nem kilóra és darabra mérik. Igen szépszámmal jöttek érdeklődők, úgy véljük sikeres volt ismét ez a kezdeményezés. Mert ma már nagyon sokféle kész tárgyat lehet vásorlni az üzletekben, mégis csak az az igazi - és valószínűleg olcsóbb - amit az ember saját maga készít. Az az igazi öröm.