-
Már beszámoltunk róla, hogy március 29-én Rétság város képviselő-testülete új jegyzőt választott. Az eredeti elképzelés szerint az új köztisztviselő látta volna el az április 1-én induló körjegyzőség vezetői feladatait is. A döntés másnapján azonban felgyorsultak az események. Bár semmi jogsértés nem történt, de a testület választása komoly érdekeket sérthetett. Péntek délelőtt Tolmács és Bánk képviselő-testülete is rendkívüli ülésen értékelte a történteket. Úgy döntött, hogy még hatályosulás előtt kilépnek a körjegyzőség megalakítására aláírt szerződésből. Szombaton pedig Rétságon volt rendkívüli képviselő-testületi ülés, amelyen a jegyző - a még hivatalban lévő Kapecska Ferencné utolsó utáni nem várt munkanapján - bejelentette a két település döntését. Mivel így a körjegyzőség létrehozása okafogyottá vált, kérte annak hatályon kívül helyezését. Bánk és Tolmács tehát nem kér a rétsági módra tálalt közösen működtetett polgármesteri hivatalból.
     Riportomban az események hátterére szeretnék rávilágítani.
     Régi vágya kisvárosunk vezetésének és az ittlakó polgároknak, hogy Rétság körzetközponti szerepe erősödjön. Ennek egyetlen módja, hogy korrekt együttműködés talaján - az adott szót, az igéreteket betartva - kölcsönös érdekek alapján fogjanak össze - ha mással nem, legalább - a valamikor egy várost alkotó egykori társközségekkel. Ideje is lett volna a jóirányú együttműködésnek, hiszen voltak - sőt vannak - perek folyamatban a települések között, és voltak feszültségekkel teli viták. (Gázközművagyon, területi határok, stb.) Úgy tűnt, van remény normalizálni a szomszéd településekkel a viszonyt, és közösen működtetett hivatallal gazdaságilag hatékonyabban üzemeltetni az önállóságukat megőrző falvakat.
     A jó együttműködéshez legalább két dolog kell. Elsőként bizalom, és minden fél igényét figyelembe vevő megállapodás. Utólag egyértelmű, hogy Rétság város eljátszotta a bizalmat, és a kötött megállapodásokat sem tartotta korrektül megvalósíthatónak.
     Tolmácsnak volt mindenképpen érdeke társat keresni magának, hiszen a központi finanszírozás rendszere olyan, ami rákényszeríti erre a lépésre. Például a jelentős támogatást igénylő iskola és a polgármeteri hivatal működtetésére csak akkor kapnak plusz forrásokat, ha valakivel társulnak. Nem feltétlen Rétsággal, de valakivel, aki korrekt partnerként működik együtt. Én úgy látom, Bánknak nem volt elemi érdeke ezt a lépést megtenni, hiszen nem működtet iskolát, és idegenforgalma révén van annyi bevétele, hogy saját igényei szerint fenntarthassa szolgáltatásait, hivatalát.
     Januárban mégis két település került szóba. Bánk és Tolmács. Az ügy hátterében - mint az a mai ülésen Dobos Attila képviselő felvetésében is elhangzott - az állt, hogy Rétság polgármetere megígérte a bánkiaknak, hogy társulásuk esetén az átszervezett hivatalban helye lesz az ott nem foglalkoztatott dolgozóknak, és azt támogatja, hogy Bánk - eddig is eredményesen dolgozó elismert jegyzője - legyen az új körzetközponti jegyző. Bánk ezen felkérés és igérvény birtokában vállalta a csatlakozást! Ezt az igéretét azonban Mezőfi Zoltán nem ismertette a képviselőkkel, sem azokkal akik állítólag az ő támogatói, sem azokkal akik esetleg nem. Most még csak a társulási szerződés megkötéséről beszélünk(!), mert mint Dobos Attila rámutatott, a szerződés megkötésekor a testület mérlegelhette volna, hogy egy ilyen elvárás tudatában akar-e Bánkkal szerződni. A polgármester nem említette, a szerződés létrejött, Bánk joggal várhatta, hogy igénye támogatást nyer.
      Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy a településeknek kell, hogy legyen beleszólása abba, hogy ki a jegyzőjük. Amennyiben községek társulnak akkor minden testületnek jóvá kell hagyni a közös jegyzőt. Város esetében ez nem előírás, de az jogos elvárás lett volna, hogy a társközségek véleményét kikérjék, és alaposan mérlegeljék a beérkezett pályázatok során. Olyannyira, hogy én pl. kikötöttem volna a társulási szerződésben a jegyző véleményezés jogát, vagy akár az egyetértési jogot is. Ez nem törvénytelen, semmi nem tiltja, hogy társuló szervezetek így járjanak el. Nem kötötték ki, mert nagy volt a bizalom, pedig tudni lehetne, hogy csak az számít ami le van írva. Az adott szó - legyen az polgármester vagy bárki más - semmit nem jelent egy jogügyeltben.
     Azért voltak intő jelek! A megállapodást tárgyaló testületi ülésen például Hegedűs Ferenc képviselő is arról beszélt, hogy a társulásból Rétságnak jól kell kijönni, és haszna kell lennie belőle a városnak. Hogyan? A partnerek rovására? Pedig tulajdonképpen így köttetett a szerződés. Mert annak tartalma szerint közel évi 6 millió forint állami támogatás a körjegyzőségre jogcímén Rétságra került volna, sőt a feladat miatt felveendő új dolgozók - akiknek helyét mintegy politikai tisztogatásként a testület már régebbi döntésével elintézte - szóval az újonnan belépő dolgozók bérét is 45-55%-ban a társuló települések állják. Ez a prezstizs mellett úgy 10 milliós évi haszon, ami persze a jó működtetést szolgálni lett volna hivatott.
     Én azt gondolom súlyos hiba volt ilymódon kötni szerződést! Hiba volt nem tájékozatni a testületet a polgármester igéretéről. Hiba volt nem korrektül eljárni a településekkel. És hiba volt a kapkodásban egymásracsúsztatni a két ügyet. Mondom hiba, és nem törvénysértés, mert ez két külön fogalom! Egészen pontosan az április 1-i kinevezést és a körjegyzőség indítását egyetlen esetben lehetett logikailag összekapcsolni. Csak akkor, ha az új jegyző valamelyik település jelenleg is gyakorló hivatalvezetője. Ilyen pedig egy van. Bánk jegyzője!
     Minden más esetben a követendő eljárás az lehetett volna, hogy megtörténik a pályáztatás, megválasztják a jegyzőt, és tárgyalnak a körjegyzőségről, tiszta viszonyok között. (Vagy esetleg megalakul a körjegyzőség a jelenlegi jegyzővel, felveszik a másutt leépített dolgozókat, kialakítják a szervezetet, majd meghirdetik a jegyzői állást.) Ez nem így történt. Bánk jegyzője - komolyan véve az igéretekeket - lelkesen és társadalmi munkában szakértőként végig segítette az új szervezeti forma megalakítását, tárgyaló partnerként kérte és elfogadta a rétsági hivatal vezetése is. Teljesen nyilvánvaló volt a településeken, hogy az egyes számú jelölt a jegyzői álláshelyre a már e feladatkörben bizonyított Torma Andrea. Számtalan nyilvánvaló érv is az ő alkalmazása mellett szólt, amit persze a döntéshozóknak nem elfogadni, de mérlegelni kötelessége.
     Mivel a két dolog egymásracsúszott, más jogi lépéseket is kellett tenni. A településeken fel kellett mondani a jegyzőknek és a felesleges dolgozóknak - Tolmácson 2 embernek - Bánkon 4 embernek - akik ugyan kellettek a hivatal működtetéséhez, de már a közös szervezetben látták volna el feladataikat. Elsősorban olyan módon, hogy konkrét igéretet kaptak, hogy a város - korábban megüresített két álláshelyére - a bánki dolgozók kerülnek alkalmazásra, hiszen munkájukat kiválóan látják el, a várható jegyző megbízik bennük. Ezt Bánkon az emberek ugyancsak készpénznek vették. Pedig egyértelmű, hogy a városi hivatal munkatársait a jegyző választja, és ha más a jegyző, mást választ maga mellé.
     Pályázat, ugyan már! - mondják sokan szerte e hazában. Pályázatot hirdetni kötelező a jegyzői állás betöltséhez. Sajnos a közvélemény - részben joggal, részben oktalanul - aggályoskodik a pályázatok 90%-ának előre eldöntöttsége miatt. Oktalanul, mert a kiírás kötelező, a választás, vagy változtatás nem. Például ha egy iskola kiváló és eredményes igazgatójának újra meg akarják hosszabbítani a kinevezését 5 évre, meg kell hirdetni az állást, más lelkes szakembereket illúziókban ringatni, hogy van esélyük. És mivel nincs ok a jó vezető cseréjére, mindezek után teljesen természetes, hogy újabb 5 évre bizalmat kap. (Magam részéről előírnám hogy a pályázatokon legyen feltüntetve, hogy van jelölt, vagy nincs jelölt, különben sok érdeklődő feleslegesen dolgozik.) Tény tehát, hogy a pályázatok nagy része előre eldöntött szándékok szerint íródik ki. Ebben sincs törvénytelen, olyannyira, hogy bele is lehetett volna fogalmazni mint előnyt jelentő feltételt néhány olyan dolgot, amivel a kívánt jelölt rendelkezik. Szlovák nyelvismeret - Bánk szlovák falu - helyismeret, helyi tapasztalat, stb. Ez nem törvénysértő, hanem józan paraszti észtől vezetett racionalitás, hiszen kell, hogy a jegyző mielőbb a terep ismeretében dolgozhasson. De a pályázatban nem voltak ilyen kitételek, és a polgármeter a kiírás megfogalmazásakor sem érvelt hasonló módon. Tehette volna, nem tette! Pedig akkor már tudatában volt igéretének, és a bánkiak elvárásának. (Hogy jogi viták ne keletkezzenek, ezért nem követelést írok, hanem elvárást, ami pedig természetes dolog, az érdekegyeztetés része.)
     Pályázatról továbbá: Az teljesen természetes dolog, hogy a feltételeknek megfelelő jelöltek közül a testület szabadon választhat. A kinevezés titkos ülésen történt, tehát erről semmit sem lehet tudni, de feltételezem, hogy a kiírásnak megfelelő jelöltek bármelyike jó lehet jegyzőnek Rétságon. Rétságon igen, de nem biztos, hogy a partnereknél is! A jelölteket nem ismerték, nem tudtak véleményt nyilvánítani, pedig 1500 ember létérdeke, és a társközségek polgármestereinek kötelessége mindent megtenni, hogy az ő településükön is elfogadható, az ő szempontjaiknak is megfelelő hivatalvezetőjük legyen. Már csak azért is, mert az adott falvakban heti egy-egy alkalommal szolgálna a jegyző, vezetné a kinti kirendeltségeket (a megmaradó hivatalokat) is, és a testületek ülésén ugyancsak ő gyakorolná a jegyzői jogokat. Nehezen elképzelhető hát, hogy a társak véleménye nélkül döntsön a város. Mert ami jó Rétságnak, nem biztos, hogy jó a társult köségeknek. És megfelelő érdekegyeztetés nélkül, pláne a megfogalmazott véleményük, kérésük figyelembe vétele nélkül, nem lehet jól dönteni. Ezért kellett volna az eleve előre beigért elvárásaikat figyelembe venni, vagy megmondani, hogy erről nem tárgyalunk.
     Nos az is tény, hogy a megszületett döntés törvényes! Ezt senki nem vitatta. De a döntéshozóknak nem csak a törvényességet kell szem előtt tartani, hanem a sok törvényesen megvalasztható jelölt közül a legtöbb előnyt felsorokoztatót elfogadni. Figyelembe véve a helyismeretet, a tapasztalatot, az utazási távolságot, az eddigi eredményeket és egyebeket, kiemelten a partnerek elvárását. Ez nem jogi hanem erkölcsi kötelesség. Ez a döntéshozók felelőssége! Mivel csak egyet lehet választani a sok jogosan kinevezhető közül, a mérlegelésnél igenis (ha csak komoly ellenérv nem merül fel, de ilyenről senkinek nincs tudomása) figyelembe kell venni a korábban tett igéreteket, illetve azt a racionalitást, hogy a területen dolgozó munkatársak kapjanak megbízást Rétságon. És nem csak ezt! Figyelembe lehet venni, ha a polgármester - meggondolt mérlegelés alapján - javasol valakit. Ha egyáltalán javasolt, és részletesen kifejtette a véleményét. Mert ezt a zárt ülés miatt nem lehet tudni. A mai rendkívüli testületi összejövetel "hangfoszlányaiból" viszont arra lehet következtetni, hogy Mezőfi Zoltán nem fejtette ki alláspontját, nem érvelt elég meggyőzően a saját igérete mellett. (A szombati rendkívüli ülés hanganyaga alább megnyitható.) Vagy nem gondolta komolyan igéretét, akkor ez súlyos hiba.
     Ne legyünk képmutatóak sem! Teljesen nyilvánvaló, ha egy polgármester biztos tudatában van a választásban is együtt induló egymást kölcsönösen támogató képviselők lojalitásának, teljesen természetes, hogy a biztos többség tudatában tehet igéreteket. Ha nem is arra, hogy ez vagy az a személy lesz megválasztva, de arra igen, hogy képviseli az érdekeket. Bár az sem tilos, hogy megnevezze a jelöltjét, és kifejezze, hogy ez az ő, és a frakció jelöltje is. Van erre bőven példa Országgyűlésben, más városokban, stb. (Gondoljunk csak a főpolgármester-helyettes körüli dolgokra.) Ez nem törvénytelen, hiszen a szavazás is titkos. Ne keressen hát senki jogsértést az mögött, hogy a polgármester igért valamit, a tényleges választás előtt. Hiszen ha többségének biztos élvezője ezt joggal tehette. Ha van többsége! Úgy látszik ez a csütörtöki napon szertefoszlott. (Csütörtököt mondott.)
      Katona Ernő alpolgármester elmondta, hogy nem látja a következetességet a testületi munkában. Januárban hoztak egy döntést, aminek vannak következményei, és most ennek ellentmondó döntés született. Ez nem a fejlődést szolgálja. Véleménye szerint az akkori döntés kötelezte a képviselőket mérlegelésre, és ez nem így történt.
     Nem vonva kétsébe, hogy a megválasztott jegyző Rétságon kiváló munkát fog végezni, a tárközségeknek joggal lehet aggálya. Egyrészt nem ismerik. Ez a kisebb baj, meg lehet ismerni. Másrészt a felmondott összesen 6 munkatárs végkielégítését, költségeit a községek fizetik, de közülük 4-nek megszünt - volna - az új viszonyok között a munkahelye, holott feladataikat jól látták el, szükség van rájuk. Ennek is jelentős költsége lenne, hiszen ha Rétságon alkalmazásba kerülnek, nincs végkielégítés, felmentési díj. Ha kihúzzák alóluk a munkahelyüket, közel 6-8 millió forint költség szakadna - a döntés emberi vonatkozásait nem is említve - például Bánk nyakába. Ez a jegyzővel együtt 12 milliót is kitehet. Pedig - biztosan állíthatom - a jegyzőnek eszébe sem volt a körjegyzőség címén felmondatni saját magának, ha nem kap egészen megnyugtató igéreteket. (Ezért is volt hiba nem a kinevezés után, tiszta viszonyok között megalakítani a körjegyzőséget, s csak azután felmondani dolgozóknak.)
      A mai ülésen többek felvetésére - hogy micsoda presztizsveszteség ez a helyzet Rétságnak - Tóth Mária képviselő kifejtette: Semmi veszteség nincs! Akkor marad Rétság egyedül. Állítása több oknál fogva sem helytálló. Egyrész a város elesik a közel évi 6 millió forint céltámogatástól amit csak a körjegyzőség címén kaphat. Elesik attól a lehetőségtől, hogy a felveendő dolgozókat Tolmács Bánk finanszírozza. Ha egyáltalán vehetnek fel új dolgozót, hiszen a korábban elbocsátott nemtetsző embereket átszervezés címén küldték el. Most pedig semmiféle átszervezés nincs! Létszámleépítés lehet, de akkor új személyeket felvenni e jogcím mellett jogsértő is lenne. Ha pedig megigényelték a létszámleépítés címén járó állami támogatást és mégis új embert alkalmaznak akkor ezt a pént vissza kell fizetni. Ez is vagy 4-5 millió forint. Vagy marad a megcsonkított hivatal, csupa költséghatékonyság mögé bújtatott álságossággal magyarázott elbocsátásokkal.
      Ha ezen összegeket a ciklus hátralévő több mint 3,5 évére vetítem, legalább 30-40 millió forinttól esik el Rétság! Ez Tóth Máriának semmi, ez nem veszteség! Máskor pedig havi 10 forintot mindenképpen szükségesnek tartanak például a honlap üzemeltetésen megspórolni. A következtetést vonja le a Tisztelt Olvasó.
     Az anyagiakon túl ez egyértelmű presztizsveszteség Rétságnak. Együttműködés helyett újabb nézeteltérés a szomszédokkal. Kapkodó, átgondolatlan intézkedések, felelőtlen vezetői igéretek, be nem váltaható elkötelezettségek mindenképpen rombolják a város és vezetői eddig sem túl pozitív hírnevét. Talán ennek tudható be, hogy Diósjenőn, Nőtincsen, Nagyorosziban Legénden fogalmazódnak meg olyan feladatok, amely egy-egy dologban mikrorégionális működés központjává válhat, miközben Rétság "alól kiszervezik a kistérséget" mondta egykor Mezőfi Zoltán. Az ilyen döntésekkel maguk szervezik ki maguk és a városlakók alól!
     De szólni kell a polgármester "többségéről" is. Hol van ott a többség, ahol egy vállalt igért és indokoltnak tartott személyi kérdést nem tud megszavaztatni? Most persze nem törvénytelen befolyásolásról beszélek, hanem elvekről, érvekről, amelyet a saját elv-társai - választásban együttműködő, közös célokat megfogalmazó partnerei - biztosan megértettek és elfogadtak volna. Ez nem törvénytelen és nem elvtelen! Na mármost két dolog lehetséges, a polgármesterre egyik sem vet jó fényt. Vagy igérete ellenére meg sem osztotta javaslatát képviselőivel, vagy ugyan megosztotta, de nem élvezte azok bizalmát, és leszavazták. A következő kérdés már a jövőről szól: Hogyan lesz így biztosítva a működéshez szükséges többség? Egyedül marad a polgármester? Ha így járt, csak magának köszönheti. A demokrácia ugyanis nem hatalom, hanem közös gondolkodás, közös felelősségvállalás. Ha nem így gondolja, és döntéseit eltitkolja saját képviselői elől, nem csoda, ha a csütörtöki döntést és a "társközségek" teljesen érthető reakcióit lakosság többsége botrányosnak tartja. Ez Rétság közélete ma!
     És még egy hozadéka a csütörtöki, és a szombati döntésnek. A megválasztott jegyző a kialakult helyzetért nem felelős, mit sem tudhat róla. Mégis minden valószínűség szerint nagy lelki terhet fog számára jelenteni, hogy milyen viszonyok közé csöppent. Hiszen a vélekedések elől, az egyedül megszervezendő feladatok elől nem tud - valószínűleg nem is akar - elbújni.
     Mindezek szigorúan a cikkíró magánvéleményét tükrözik! Bár remélem hogy objektív, de nem zárom ki, hogy más másként látja ezt a - be kell vallani - elég bonyolult eseményegyüttest. Kérem tehát, hogy írja le véleményét, akkor is ha az egyetértő, de méginkább, ha vitatkozó.