"Számomra mindig első a gyermek iránti szeretet"
Havas Vilmosné több mint 23 évig vezette Rétság város óvodáját. Munkatársai és felettesei elismerését mindvégig élvezte, kiváló kollektívát hozott létre. Vezetésé alatt az intézmény az akkori járás szakmai-módszertani központjává vált, ahol a környező települések gyermekneveléssel foglalkozó szakemberei mintát, példát és segítséget kaptak tevékenységükhöz.
     A munkát jelenleg is többféle fomában és módon támogatja. Mindig különös érzékenységet mutatott a hátrányos helyzetű családok, gyermekek segítésére. A '70-es '80-as években a tanács mellett működő szociális, gyermekvédelmi munkát koordináló bizottságoknak tagja volt. Tevékenysége alapozta meg azt a gondolatot - melyet az óvoda később megvalósított - hogy a rászorultak úgynevezett fejlesztő óvodai csoportban kapjanak esélyt a legfontosabb fejlődési életkorban lemaradásaik pótlására. Megszervezték a logopédiai szolgálatot és a lehetséges formákat igénybe vették a gyermekek esélyegyenlőségének javítására.
     A rendszerváttás utáni önkormányzati választásokat követően '94-től, a település lakói képviselőnek választották Havas Vilmosnét, aki immár a harmadik ciklusban a város önkormányzátának tagja, s egyben a szociális bizottság vezetője. Időközben nyugdíjba vonult, így még nagyobb ambícióval látja el megbízatását. A szociális bizottság tagjaként a várost, a kistérséget érintő kérdésekkel és feladatokkal is foglalkozik. A nevelőoktató munka tekintetében részéről figyelmet, segítőkészséget, szakmai hozzáértést és megújulásra való biztatást tapasztalhatnak folyamatosan. Példamutató személyes részvételével, anyagi segítségével is részt vesz az oktatási és szociális munkában. Számtalan kezdeményezést támogat saját jövedelméből. Kitartó tevékenységét - több más kitüntetés mellett - Rétság város Pro Urbe kitüntetéssel is elismerte. Nógrád Megye Önkormányzata Veres Pálné-díjat adományozott Havas Vilmosnénak.
     - A nyugdíjas óvodavezetőnek, a mai önkormányzati képviselőnek sokan, nagyon sokat köszönhetnek, bár talán az érintettek nagy része nem is tud erről. Évtizedekig dolgozott azért, hogy az apróságok, a kicsi emberkék felnőttként megállják a helyüket az életben, s jól irányítsák a személyes sorsukat…
     - Mi ösztönözte arra, hogy erre a pályára lépjen?
     - Nem nógrádi születésű vagyok: négygyermekes családban nőttem fel Budapesten. 1968-ban költöztünk férjemmel - aki gépészmémök - Tereskére, majd Rétságra. Mindig is olyan pályát szerettem volna választani, ahol gyerekekkel foglalkozhatok. Így jelentkeztem óvónóképzőbe, amit Budapesten végeztem el. Iskolai tanulmányaim befejezése után a fávárosban helyezkedtem el, munkám során sok problémával küszködó családdal ismerkedtem meg. Felfedeztem, hogy jó empátiaképességem van, átérzem az emberek gondját-baját, s azt tapasztaltam, hogy elfogadják a véleményemet, illetve tudok gyors és megalapozott döntéseket hozni. Ezen képességek segítettek a továbbiakban, hogy a pedagógiát a szociális kérdésekkel összekapcsolva hasznosítsam a gyakorlatban.
     1981 ben egy kis kitérőt tett családjával: férje két évre külszolgálati munkát kapott, Algériában éltek. Ezek az esztendők - mint fogalmaz - a kinti élet, sok tanulsággal szolgáltak számára.
     - Tevékenységének egyik elismerése az ön iránti bizalom, ennek egyik megnyilvánulása önkormányzati képviselővé vlasztása is. Hogyan győzi energiával egy ezer dologra figyelő nő, feleség, a rendkívül szerteágazó feladatainak ellátását?
     - 1994-ben képviselővé, a szociális bizottság elnökévé választottak. A szociális bizottsági elnöki poszt nem azt jelenti, hogy én egyedül döntök: csapatmunka ez, és büszkén állíthatom, hogy jó csapat az enyém. Sok példát tudnék mondani a gyakorlatunkból, de nem szeretnék dicsekedni. Tény, hogy igyekszünk mindenkire odafigyelni, amiért nem várunk, de sokszor nem is kapunk köszönetet. Akikre viszont odafigyelünk, akiken - bánatukban, betegségükben - segítünk, azok biztosan éreznek valami melegséget a szívük mélyén. Néha egy "köszönöm" erőt ad a további munkához.
     - Mi volt a lényege az óvodai fejlesztő munkának, s milyen eredménnyel végezték ezt?
     - Huszonhárom évig vezettem a rétsági óvodát, egy időben hozzám tartozott Bánk és Tolmács is. Tudni kell, hogy Rétság heterogén összetételű város, műveltség és szociális körülmények tekintetében is különbözőek az itt lakók.
     Az óvoda fejlesztő munkájára - a felzárkóztatásra, illetve a tehetséges gyerekek gondozására - nagy szükség volt és van. Az óvoda mindig nyitott volt az újra, kerestük azokat a lehetőségeket, amelyekkel a kicsik életét szebbé, gazdagabbá .tudjuk tenni. Hiszen bármilyen reform, új program következik, számomra mindig első a gyermek iránti szeretet. (Az óvoda közösségi Pro Urbe-díjat is kapott.)
     Talán ezért bíztak bennem az emberek, talán ezért is választottak meg harmadszorra is, amit nagyon köszönök.
     - Ön rendkívül energikus, tevékeny ember. Mi ad önnek ennyi, energiát a mindennapok kisebb-nagyobb küzdelmeihez?
     - Ahhoz, hogy valaki jól végezze a közéleti munkát és kiegyensúlyozott maradjon, erre véleményem szerint az képes. aki mögött támogató, segítő és megértő háttér van. Szerencsés embemek tartom magam, mert a családom, elsősorban a férjem, a két fiam mindig mellettem álltak és állnak. Ez adott erőt a kudarcok elviseléséhez és segített hozzá sikereimhez, örömeimhez.
Hogy mennyire vagyok, elégedett azzal, amit elértem? Óvónőként úgy jöttem el (nyugdíjba), hogy valójában "még mindig ott vagyok." Úgy érzem a mai napig őszinte szeretettel, megbecsüléssel viseltetnek irányomban.
     Képviselőként szeretném tovább folytatni, illetve megvalósítani elképzeléseimet: igazságosabbá tenni a rászorultak segítését, nemcsak a gyerekekre gondolva, hanem minden olyan rétságira, aki önhibáján kívül került, kerül nehéz helyzetbe. Szeretnék a helyi lehetőségek megtalálására, vagyis arra ösztönözni minél több fiatalt, hogy Rétságon maradjon.
     Örülnék a további sikerélménynek, egészségnek, békességnek. Jó volna örömet lelni minden olyan munkában, ami Rétságért, Rétságról szól, a rétsági emberek érdekét szolgálja.
(M.J.)
Nógrád Megyei Hírlap - 2004. október 4., hétfő
www.retsag.hu
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-