A rétsági főszolgabíró
párbaja a világjáró huszárkapitánnyal
Az 1900. év nyarának közepén "ismét
egy híres párbajhírt regisztráltak a lapok", mely szerint mindkét párbajozó
fél oly súlyos sérüléseket kapott, hogy "komoly aggodalomra ád okot".
A párbajozó
felek Zubovics Fedor, a szolgálaton kívüli honvéd huszárszázados és Rákóczy
István, a rétsági főszolgabíró voltak.
Lássuk kik
is voltak a haragosok, kik nem találtak más kiutat a köztük lévő nézetletérés
megoldására, mint hogy egymás vérét ontva bosszulják meg sérelmeiket!
Nem tudjuk, hogy mi volt az, ami
kiváltotta ezt az óriási konfliktust, de nagy valószínűséggel gondolhatunk
arra, hogy Zubovics volt a kezdeményező fél. Az akkor még a nógrádi járáshoz
tartozó - így a Rétságon székelő Rákóczy István főszolgabíró közigazgatási
fennhatósága alá eső - Nógrádverőce közismert kalandvágyó földbirtokosára
jellemző volt, hogy mindíg inzultált valakit, s általában ő volt az aki
kiprovokálta a párbajt is. Az is előfordult, mint esetünkben is, hogy kis
híján rajtavesztett vakmerősége, és erőszakossága miatt, de ez sosem szegte
kedvét az újabb kalandok keresésében. A kissé különc, világjáró kapitány
(ezt a rangot szerette a legjobban) évtizedeken keresztül ott volt minden
csata kellős közepén, legyen az a Távol-Keleten, Egyiptomban, vagy Szerbiában.
Szívesen vadászott nagyvadakra Afrikában, de idehaza is mindig történt
körülötte valami, ami miatt az újságok hasábjainak állandó szereplője volt,
s a társasági összejöveteleken is gyakorta beszédtémául szolgált. Ha nem
akadt semmi összetűzés, akkor legalábbis lóháton ment be valamelyik váci
üzletbe, azt hangoztatván a felháborodott kereskedőknek, hogy olyan sok
szamár jár ide, miért ne jöhetne be egyszer egy ló is? Gyakorta előfordult,
hogy lóháton ugratott ki a tiszti kaszinó első emeleti ablakán. Virtuóz
lovas, kit akkor kapott szárnyára a világhír, mikor a Párizsig tartó utat
lóháton tette meg. Számos hadászati vonatkozású találmánya volt,
melyek közül a szárazföldi torpedó volt a legjelentősebb. A botrányhős
ugyanakkor sokszor sietett a rászorultak megsegítésére adományaival.
Ellenfele,
Rákóczy István az egykoron Zólyom, majd Hont vármegyéhez tartozó Rákócz
helységből származó ősi család sarja. Első ismert őse a Róbert Károly királyunk
1324. évben kelt adománylevelében szereplő Lánczi Jakab fia András comes.
A család több tagja jelentős pozíciót töltött be Pest -, Hont - és Nógrád
megyében. Rákóczy István a nógrádi járás főszolgabírája lett. Mikszáth
Kálmán 1910. évi halálakor ő képviselte Nógrád vármegyét a budapesti temetésen.
Nem véletlenül esett rá a választás, hiszen Rákóczy jó ismerője, nagy tisztelője
volt a nagy írónak. Tudunk Mikszáth egy leveléről, melyben egy kis baráti
segítséget kér a főszolgabírótól: csapjon már szét a horpácsi cselédei
között, mert Csadó József nevű kocsisa igen cudarul bánik a lovaival, s
ezt ő nem tűrheti. Rákóczy később elkerült Rétságról, s a vármegye I. aljegyzői
és tiszteletbeli főjegyzői tisztét nyerte el. 1919 januárjában -
már kormánybiztos főispánként - jelentős szerepe volt a Balassagyarmatra
törő csehek kiverésében.
Kettejük
párviadalára a Ludovika Akadémia vívótermében került sor, megegyezésük
szerint végkimerülésig. Zubovics segéde két helybéli százados, míg Rákóczyé
két főhadnagy volt. A Váczi Közlöny részletesen tudósított az összecsapásukról.
"Hiteles forrás nyomán a párbaj eredményéről is referálhatunk... mindkét
fél hevesen támadott és a párbajt rövid pár pillanat mulva, a történt sérülések
miatt beszüntették az orvosok és segédek." A főszolgabíróban ugyanis emberére
talált a hetvenkedő kalandor. A rövidre sikerült csatájuk során Zubovics
a bal alkar közepére kapott erős vágást, mely az izmokat és az ütőeret
is átvágva egészen a csontig hatolt, sőt azt is megsértette. Ugyanezen
vágás a bal oldalán szintén felvágta az izmokat. Gyengébb vágásokat kapott
ezenkívül még a jobb karján, a jobb oldalán és a jobb füle mellett. Ezek
mellett Rákóczy főszolgabíró sérülései szinte jelentéktelenek: jobb hóna
alatt kapott egy 5 cm hosszú bőrvágást, melyet két öltéssel helyben be
is varrtak, kapott egy "laposvágást, mely a parádon áthajlott a hátára"
és egy gyenge karcolást a jobb karjára.
Sebesülései
miatt Zubovicsot azonnal elszállították a kereskedelmi kórházba, míg Rákóczy
Vácra, majd ugyanaznap este Rétságra utazott. A híradás rosszallását fejezte
ki amiatt is, hogy a felek nem békültek ki, ellentétben a hasonló lovagias
ügyek íratlan szabályával. "Mi egyáltalán elitélünk minden párbajozást,
és hogy most ily bőven szólunk az esetről, ezzel csak azt akarjuk olvasóink
szeme elé állítani, hogy mennyi veszedelemnek teszik ki magukat, akik
párbajoznak semmiért. és amennyiben maguk is elismerik, nincs semmi értelme
a vérontásnak, mert még csak ki sem békülnek."
Zubovics
szívósságára jellemző, hogy hamar kiheverte súlyos sérüléseit, ugyanúgy,
mint amikor gyorshajtás miatt kirepülve kocsijából a váci utca kövezetére
csapódott olyannyira a feje, hogy azt más halandó talán ki sem bírta volna.
Ő azonban hamarosan felépült, hajtotta őt a vágy, hogy újabb
kalandokba bocsátkozva ismét középpontjává válhasson a társasági életnek.
Végh József
|