Szüret Rétságon

2020.10.10.

Nyomtatható változat >>>

A cím a környéken járatlan ember számára félrevezető lehet. Mert bár a város fölé magasodik a Szőlődomb, de ez a borfakasztó gyümölcs már régen nem terem a környéken. Pedig jelentős borkultúra volt a szomszédos Tolmácson, Diósjenőn, de több környező településen is.
     Aztán bekerültek hazánkba is a szőlő kártevői, a filoxéra, lisztharmat, peronoszpóra, és az 1900-as évek elejére katasztrofális pusztítást okozott. Így aztán kiürültek az öreghegyek, a szőlődombok, üresen tátongtak a domboldali pincék, árván maradtak a prések, a hordók. Mondhatni, hogy ezen a környéken már csak a szép emléke maradt az egykori gazdag szőlőkultúrának. De az emlék és a szokások megmaradtak, és ez ösztönzi a szervezőket minden év október elején, hogy az egykori szüretek befelezését ünneplő mulatságot rendezzenek. Így Rétságon is minden esztendőben sorra kerül a hagyományápolás mozgalmas programja.
     14 óra előtt gyülekeztek az érdeklődők és népviseletbe öltözött felvonulók a Nagyparkoló téren. A plakátból, de a gyülekezésből is látható volt, hogy az ezévi program más lesz mint a többi. Sok-sok egykori népi ruhát öltött résztvevő alkotta a "derékhadat". A lovas résztevőket is más településről érkezet pár ló és utasa képviselte. Most nem volt kisvonat, traktor, vagy teherautó plató a felvonulók szállítására, és nem volt traktor szépségverseny sem. A főbb okok a vírusvédelem miatt távolságtartás biztosítása, ami ezen járműveken nehéz lett volna.
     A színpadon Kelemen Ágnes, a művelődési központ munkatársa köszöntötte a megjelenteket, és a továbbiakban is vezette a műsort. A helyi hagyomány úgy alakult, hogy a szüret alkalmával kerül sor az új kenyér és a termények megáldására. Tóth Ferenc esperes úr áldotta meg az összegyűjtött gyümölcsöket, terméseket.
     Majd elindult a felvonulás, és a helyben szokásos útvonalon kerülte meg a várost, hogy minél többen saját ablakaikból, kapujukból csodálhassák a színpompás menetet. Elsőként pár lovas haladt, majd egy kisteherautón követve a Rimóci Rezesbanda fújta. A színpompás, jókedvű népesség több helyen megállt és táncolt. Eddigi években a kisbíró verte a dobját, és harsogta a rigmusokba szedett invitálást a bálra. Mivel a bál elmaradt, így nem volt mit kidobolni. Aztán a sor haladt tovább, majd visszatérve a Nagyparkoló térre ugyancsak táncra perdültek.
     Kisvártatva elkezdődött a színpadi bemutató sorozat. A művelődési központ pár héttel ezelőtt meghirdetett egy versenyt azzal a céllal, hogy minél többen készítsenek dekorációt, kapudíszt lakhelyük elé, amelyeket beküldött képek alapján értékeltek. Ebben az évben az első helyezést Hesz Henrietta és az alkotásban résztvevő családtagjai nyerték. A díjat Simon Katalin művelődési központ igazgató adta át.
     Következtek a táncos produkciók, melyet a Zúgófa együttes fellépése nyitott. Vendégcsoportok is érkeztek, és mutattak be színvonalas táncokat. A budakalászi Lenvirág Együttes Lenmamik csoportja, és a Forgatós Kamara Néptáncegyüttes. A színpadi táncok zárásaként a Kereplő Néptánegyüttes fiataljai léptek a deszkákra. A vidám forgatag azonban nem ért véget, mert a Rimóci Rezesbada muzsikájára a téren folytatták a népies megmozdulást, akik bekapcsolódtak.
     Összességében a körülményeket is figyelembe véve egy sokszínű, látványos programot valósított meg a szervező intézmény az őszközepi szokások felelevenítésére.
     Alábbi képsorral igyekeztünk minden mozzanatról pár fotót megmutatni az érdeklődőknek és megőrizni az utókornak.