Végh József: Kámor
Miklós Sándor: Kámor

Valamikor réges-régen volt nálunk egy vár,
A történelem nem említi, ami elég kár.
Ez a beteg Nógrád megye sokkal többet érne,
Hogyha aztat kibontanák, minden pénzt megérne.
A törökverő nagy Hunyadi volt a vár gazdája,
Ő hagyta ezt ajándéknak Jenei Andrásra.
A várnak a hamvait már elmosta a zápor,
De a hírnév nem veszett el, a vár neve volt Kámor.
A múlt századba a költőink is szépen írtak róla,
Ha az a könyv nem veszik el, minden másképp volna.
A síromra se ne hozzanak egyetlen virágot,
Ha ez az ügy elkallódik, nem lát napvilágot.
A börzsönyi hegyláncnak tán egyik legszebb hegye,
Ezen volt a régi szép vár, ez még Nógrád megye.
Itt született Madách Imre a költő, s Mikszáth Kálmán,
Hínevet kell, hogy szerezzen, nem maradhat árván.
Nagy szükségünk lenne nékünk egy igazi régészre,
Mindegy lenne minékünk, hogy ki venné ezt észre.
Egy megyének se az országba nem volt ilyen vára,
Üvegtornyai látszottak Pestre és Budára.
Itt álljunk meg egy kicsit egy rövidke szóra,
Innét járt a vezér lánya a zsibaki gyógytóra.
Gyógytó volt ez valamikor Mátyás idejébe,
Csoda, hogy a külföldiek nem vették még észre.
Kurtabércen volt hozzá a gyalogút a várból,
Ilyen gyógyszer a strummára sehol nem volt máshol.
Párbajt vívott Kálmán herceg egy álarcos lovaggal,
Legyőzte őt az álarcos, több is lett egy bajjal.
Amikor a katonaság elhagyta a várat,
Egy önkéntes ottmaradt még, bezárta a zárat.
Hogy ne tudja meg soha senki, a kijárat helyébe, 
Egy nagy követ göngyöltek a vasajtó elébe.
Ajtót, követ a katonák földdel letakarták,
Megtalálni ezt a helyet már sokan akarták.
Hogyha mi ezt megtalálnánk, kinyitnánk a zárat,
A Miatyánkot is elmondanánk biztosan egy párat.

Miklós Sándor verse megjelent a Diósjenői Helytörténet,  1994-ben megjelent, Rímfaragók című 2. kötetében.

www.retsag.hu
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-