Támadások kereszttüzében
a Művelődési Központ
-
Kénytelen vagyok önálló cikk keretében
elemezni a művelődési központtal kapcsolatos felvetéseket, csupán a tisztánlátás
végett. Amióta az új képviselő-testület megalakult, szinte nem telik el
úgy önkormányzati ülés, hogy valamilyen formában ne érje támadás a művelődési
központot, annak munkáját és vezetőjét. Állandó jelleggel azzal foglalkoznak,
hogyan lehet szűkíteni a létszámot, a támogatást, és ezzel szoros összefüggésben
a nyújtott szolgáltatásokat. Mert ne higgye senki, hogy lehet fele annyi
erőforrásból kétszer annyit munkát végezni, pláne kétszer annyi kulturális
értéket előteremteni. Mert még e két fogalom sem azonos.
Város, vagy falu?
Többen felvetették
már, hogy el kellene Rétság vezetésének dönteni, városként akar-e működni,
avagy vissza kellene adnia – az adományozó Köztársasági Elnöknek – a városi
címet. Ha ugyanis a városi lét utolsó elemeit is szétrombolják, miért is
érdemelné ki ezt a címet a település.
Ugyan a
leépülés már régebben kezdődött. A rendszerváltás körül megszüntek fontos
körzetközponti intézmények, mint Bíróság, Ügyészség, Közjegyző. Aztán sorban
szüntette be a városban még működő ügyfélszolgálatát a T-Com, az ÉMÁSZ,
a TIGÁZ, utóbb az APEH és sorolhatnám. Nekik már nem város Rétság, mert
Gyarmaton, Vácon vannak ügyfélszolgálati irodái. Itt nincs. Megszünt az
ÁB városi kirendeltsége is több más hasonló szervezettel együtt. Azután
a rendszerváltást követően nem sokkal a kiszolgáltatott mostohatestvérséget
megelégelő Bánk
és Tolmács döntött
úgy, hogy leválik az erőszakkal létrehozott közös városról. Már a létszámunk
is aláment a várostól elvárható 4500-nak. Jelenleg a 3000 főt sem éri el.
(Hogy egészen pontosak legyünk a választások előtt megugrott a létszámunk,
a KSH
2007. január 1-i adata szerint 3013 fő lakott itt, de értesüléseink
szerint ismét csökkenő tendenciát mutat.)
Ez sem városi
létszám. Sem a rangot, sem a központi szerepkört nem erősíti, hiszen a
környékünkön akad egy pár ennél nagyobb lélekszámú község is, jó infrastruktúrával,
tényleges vonzáskörrel. Nem a legkisebb város, mondanák erre a tamáskodók.
Igazuk van. Van még néhány 3000 lélekszám alatti település, amely városi
rangban van, de ezek többsége körjegyzőséget működtet, vagy más módon jelent
vonzerőt, forgalmat, és állandó lakosai mellett sok-sok átutazót, ideiglenesen
ottlakót. (Pl. Visegrád,
Balatonföldvár,
Badacsonytomaj
vagy
Villány
állandó lakossága sem éri el a 3000-ret, Visegrádé a 2000-ret sem.) De
micsoda különbség város és város között. (Elég a honlapjukra ránézni. Látszik
a különbség.) Mint a KSH adataiból kiderül a kislétszámú települések szinte
kivétel nélkül körjegyzőségként látnak el központi feladatot. No még egy
dolog, amit Rétságnak sikerült
mesteri módon elrontani. Ezáltal nem csak pénzt, de tekintélyt
is veszíteni.
Mi maradt
még, ami városi rangot adhat ennek a "porfészeknek"? Elsősorban a kultúra
az ami a körzetre nézve meghatározó erejű. No meg a sokat szidott Ipari
park, ami közel 300 millió plussz bevételt jelent a semmivel sem megelégedő,
az értelmetlen dolgokra bőséggel költekező képviselőknek. A másik a sport,
amelyben Rétság sokkal jobban teljesít a hasonló nagyságrendű települések
között. A többi sportág kiemelkedő eredményeit nem említve Megye I-es labdarúgó
csapata van minden városnak. És művelődési központja is van minden városnak.
A nem városoknak művelődési háza, de a városoknak központja! Óriási különbség!
Na mármost,
ha a képviselők legfőbb vágya a művelődést és a sportot lefejezni, országos
hírű kulturális vállalkozást ellehetetleníteni, akkor kezdjék el szövegezni
a városi rangról lemondó levelüket is. Mert ezek nélkül Rétság csak falu
marad. Hát még ha a 2-es út is elkerül minket? Ha addig itt nem történik
– a fejekben – előrelépés, olyan mellékútra szorult tök falu leszünk, mint
annak a rendje.
Művelődési Központ, vagy Művelődési
Ház?
Több képviselő hozzászólásában időről-időre előkerül az összehasonlítás,
hogy bezzeg más települések művelődési házai olcsóbban működnek. Ez persze
igaz, csak úgy néz ki, mintha a túlérett csirkét akarná hasonlítani a libához,
vagy a malachoz. Két külön kategória, és hiába akar takarékos libaneveléssel
foglalkozni képviselőnk, sehogyan nem lesz a gyengén takarmányozott libából
hízott csirke. Pedig mindkettő házi szárnyas. Ezt be kellene látni, és
nem ilyenféle elvetélt megoldásokat ismételgetni.
Mert
tudomásul kell venni, hogy a művelődési központ egy intézményi kategória,
amelynek feltételei, szolgáltatási előírásai vannak. (Egyik ilyen pl. az
önálló gazdálkodás. A nélkül már nem művelődési központ, de erről később.)
A megyében 6 önkormányzati művelődési központ működik. Mind a városokban!
Tessék ezekhez hasonlítani a rétságit, akkor valamivel pontosabb képet
lehet kapni. Kapásból megmondom, hogy ebben a mezőnyben a rétsági intézménynek
tartalmilag semmi szégyellnivalója nincs, és mégis a legkevesebb pénzt
kapja. Akkor miről is beszélünk?
Mert a sokat
emlegetett érsekvadkerti intézmény nem központ, hanem ház. A maga nemében
tisztes működést felmutató szervezet mégsem tart nyitva a városiaktól elvárható
időtartamban, nem működtet – törzsállománnyal – városi könyvtári normáknak
megfelelő 40 ezres gyűjteményt, nincs feleannyi rendezvénye sem mint a
rétságinak, és nincs évi 100 ezer látogatója. Jó-jó néha az önkormányzat
költ arra, hogy nagy ingyenes koncert legyen a főtéren – ez mind a művelődési
ház költségvetésén kívül – és máskor is vannak jó programok. Nem annyi,
és nem színháztermi körülmények között. Mások a fűtendő, világítandó alapterületek,
más a szervezési igény, és egy városi intézménytől jogosan elvárt körzetközponti
szerepnek sem kell megfelelnie. Ez az összehasonlítás tehát sántít. De
ha már felvetődött: Elég lenne a rétsági lakosoknak az a kulturális szint,
amit Vadkert
nyújt lakóinak. (Művház nyitva tartása 17-21-ig. Könyvtár szerdán
egész nap, kedden pénteken délelőtt zárva. Fele annyi könyvállomány, fele
annyi olvasó. Az intézmény
honlapjáról a friss programok nem derülnek ki, de a 2005 éviekből
2-ről is lehet olvasni. Pedig a lakosságszám 3900. De mégsem város, az
intézmény nem városközponti feladatra rendeltetett) Egyértelműen
meg lehet állapítani, hogy ez itt nem felel meg. Itt többhöz, rendszeresebbhez,
magasabb színvonalú szolgáltatásokhoz vannak szokva, és ennek fejlesztését,
nem pedig a megszüntetését várják az emberek.
Más példával:
Olyan képtelen művelődési házakkal hasonlítgatni egy központot, mint mondjuk
az egészségügyi központunkat (Laborral, gyermekorovosi rendelővel, két
körzettel, szakellátásokkal) összehasonlítani egy másik 2000-3000 fős település
rendelőjével. Na ja! Ott is van orvosi rendelő, sőt van ahol még fogorvos
is. Mi mégis – csupán eszement takarékoskodásra hivatkozással szemben
– ezt, a miénket választanánk. Nem hiszem, hogy a helyi adófizető megelégedne
azzal a színvonallal. Akkor tessék tudomásul venni, hogy Rétságon is művelődési
központ – és nem kisebb intézmény - működik, és a lakosság azt is várja
el.
Megkérdeztük az illetékest
A legilletékesebbet,
a lakosságot. Honlapunkon, a művelődési házas másik botránykő (Bank
vagy művelődés) mellé indítottunk szavazási lehetőséget. Nagyon
érdekes és tanúságos a kialakult sorrend. Bárki ellenőrizheti. Első kérdésre,
hogy kulturális szintér, vagy bank legyen az épületben egytelen ember sem
volt olyan elvetemült, hogy a bankot jelölte volna be. Pedig a polgármester,
és egyes képviselők ezt nagyon erőltették. A válaszadók 60%-a már a kérdésfelvetést
is felháborítónak tartotta, 40 % pedig csak kulturális színtért tud elképzelni.
A másik szavazás szerint a válaszadók 89 %-a azt jelölte be, hogy kell
az intézmény és fejleszteni kell. (Nem visszafejleszteni, hanem
fejleszteni!) További 7%-nak elegendő a jelenlegi, és mindössze 2 mondta
azt, hogy kevesebb is elég, 1 fő pedig, hogy egyáltalán nem kell művelődési
ház. Meggyőződésem, hogy egy nagyobb létszámú megkérdezésen is hasonló
eredmény alakulna ki. |
|
A város vezetői
még a közvéleményt is figyelmen kívül hagyják? Számukra a választók akarata
smafu? Mert tudomásul kell venni, az emberek kulturális szintereket akarnak.
Helyt a szüreti bálhoz, a nyugdíjastalálkozókhoz, a vöröskereszetes bálokhoz,
az óvodai és iskola jótékonységi, farsangi és ünnepi rendezvényeihez, mozihoz,
szinházi és koncertprogramokhoz, kiállításokhoz, és a közösségek összejövetelére.
A koránt sem teljeskörű felsorolásból látszik, hogy mindez élő gyakorlat
városunkban. Hosszú évek munkájával sikerült kialakítani, hogy minderre
legyen igény. Megbocsáthatatlan bűn lenne a civil kezdeményezést, a lakosság
igényeit korlátozni. Pedig a mindenáron való létszám, terület és gazdálkodási
jog megvonása egyértelműen korlátozással jár.
Azt pedig
már tavasszal sem hitte el senki az ügy egyik fő-fő szószólójának, hogy
a polgármesteri hivatalból el kell bocsátani embereket és a minőség nem
csökkenhet. Csupán óhajra, rábeszélésre ez nem megy. Tudható, hogy a hivatali
munka minősége rengeteget csökkent. No ugyanígy rábeszélésre nem maradna
meg a kulturális színvonal sem, kevesebb emberrel, pénzzel, lehetőséggel.
Higgyék
el nekem, ezt én felkészült közművelődési szakemberként, művelődésszervező
szakértőként mondom. Bárcám van róla, hogy értek hozzá, sőt még a szakmát
tanítani is hívnak sokfelé. No ennyit az öntömjénezésről. De megkérdezem
én: honnan veszik a bátorságot egyesek, hogy szakmai érveket semmibe véve,
hályogkovács módjára műtsék a város kultúrájának szemét. Hát két lehetőség
biztosan kinéz. Vagy megvakul, vagy csak simán nem lát a műtét után. No
ebből egyikből sem kérünk!
Kinek a pénze?
Ha már a
nép véleményénél tartunk, akkor érdemes egy állandóan visszatérő mondatot
is elemezni. Polgármesterünk előszeretettel dobálózik azokkal a mondatokkal,
hogy az állam csak ennyi, vagy annyi pénzt ad oktatásra, művelődésre, óvodára,
egészségügyre, és a további feladatokra, és a hiányzó többit a helyi állampolgárok
adóforintjaiból Rétságnak kell biztosítani. No és? Mi itt a kérdés? Semmi
kérdés nincs, egy nagy félrevezetés az egész! Mert megkérdezem, hogy amit
az állam ad, azt nem a helyi állampolgárok adóforintjaiból adná? De igen!
Akkor pedig mit is akar Mezőfi Zoltán? Ezen logika szerint azt, hogy minden
bevételt, pénzt az utolsó fillérig vegyen el az állam, és ossza el úgy,
hogy az iskolára, az óvodára, a művelődésre és a többire kifizeti az összes
bekerülési költséget. Ezt lehetne, de ez már szocializmus és teljes redisztribúció
– bocsánat újraelosztási rendszer – címén már megbukott.
Akkor pedig
tessék tisztán beszélni, és ne félrevezetni a helyi embereket. Mert az
igaz, hogy az állam az adókból jónéhány forintot központilag oszt el, és
ad vissza a településeknek működésre. Természetes, hogy ez mindnre nem
elég. Éppen ezért az állam – az Országgyűlés – rendre olyan törvényeket
hoz, hogy pl. kötelező gépjárműadót fizetni, de azt nem kéri be a nagykapalba,
hanem maradjon ott helyben, és azzal egészítsék ki pl. a művelődési központ,
az iskola, az óvoda működését. Ugyanígy azt mondja, hogy kötelező iparűzési
adót fizetni, de nem veszi el, és a nálunk befolyó 300 millió forintot
– ami akárhogyan is nézzük nem a helyi állampolgárok befizetése – 90 %-ban
megengedi, hogy itt maradjon. Úgy is hívják helyi adó. Ezt nem az állampolgárok,
hanem a vállalkozások fizetik. A kormány meg ahol ilyen termelődik itt
hagyja, hogy újabb milliókkal lehessen a normatívát kiegészíteni. Az SZJA
itthagyott része dettó.
Nos hát
kinek a pénze az amit a kormány ad, és kié amit helyben enged szabadon
felosztani? Mind az állampolgárok és vállalkozások adójából származik!
Az utolsó fillérig! Akkor pedig teljesen nevetséges azt megfogalmazni,
hogy az a szemét állam milyen keveset ad, és helyben kell hozzátenni. Egészen
másként van!
Az állam
nem határozza meg egy csomó bevétel felhasználási módját, hanem – kötelező
előírásokat ugyan számonkérve – szabadságot ad, hogy az általa eleve el
nem vont, de törvényben biztosított tuti bevételt helyben, a demokracia
szabályai és a helyi érdekek mentén helyben osszák fel.
Akkor pedig
semmi rendkívüli nincs abban, hogy az állampolgároktól elvolt adó kb 1/3-át
az állam úgy ossza el, hogy azt normatívának nevezi, és eleve megmondja,
hogy csak iskolára, településüzemeltetésre, stb. lehet fordítani. A többit
meg itthagyja, és kötelezi a várost intézményműködtetésre, meg kommunális
és egyéb feladatok ellátására, és sokmindenre, ami pénzbe kerül.
Meg a települések
fejleszetni is szeretnének. Igaz. Minderre kevés e pénz. És akkor mi a
megoldás? Várni a mannát az égből – bocsi: a kormánytól – hogy adjon többet?
Tudna, ha még több adót szedne. No neeee! És a fejlesztéseket pályázatokkal
támogatja, ahol van kész elképzelés, és azt be is nyújtják. Itt nincs elképzelés,
és nem nyújtották be. Pályázati bevételt állandóan kínál a kormány, de
az ki van dobva az ablakon. Rétságon nem kell. Csak a panszakodás, hogy
nem adnak pénz! Ebből ma már nem lehet sem megélni, sem fejlesztés helyett
befogni a városiak szemét, fülét, majd a száját.
Mit is ír az újság? Hol a koncepció?
Ugyanez
a gondolatsor vonult végig a lakossági
fórumon, amelynek számai úgy elszálltak az éterben, mint a pipafüst.
Azt ott senki sem le sem, fel sem, meg nem jegyezte. A felolvasás olyan
szaggatott volt, még szakértő is nehezen tudta volna követni. Csak arra
emlékszem, hogy sorozatosan repkedtek a milliók, hogy Rétság város mennyit
tesz az óvodájához, az iskolájához, a művelődési házához és így tovább.
Nagyon helyes, hogy helyben hozzátesznek. Ez a dolguk! Ugyanis ez kötelező,
illetve lakossági igényekre épül. Ebben semmi szokatlan nincs. Mert nem
ám a polgármester saját zsebéből fizeti, hanem a közösből! Abból, amit
az előzőek szerint az állam garantáltan itt hagy! De ha már a felolvasott
szöveg megjelent nyomtatásban is, ahol kikereshető, utánanézhető néhány
dolognak, kénytelen vagyok magam is észrevételezni azt a félrevezetést,
ami megjelent a tényleges költségelemzés helyetti interpretációban.
Az önmagában
örvendetes, hogy 5 év után a polgármester szükségét érezte, hogy - legalább
egy más által megírt szöveggel – a Hangadón keresztül is forduljon az emberekhez.
Nem a cikk léte hát a gond, ilyen többször kellene. Hanem a tartalom.
Beszéljünk
csak a Művelődési Központról. Azt írja (mondta) hogy a 46.870 eFt kiadásnak
61% bér és járulék, majd sorolja a többit. Igen, ez tény. Ezt lejjebb szorítani
nemigen lehet, többet kellene adni, hogy jobb legyen a munka. No de nem
ezen kell felkapni a fejünket! Összesen 46,8 millió a Művelődési ház, a
könyvtár, a CISZ ház, a helyi televízió és a Hangadó működtetésére. Ha
csak a művelődési központot nézzük – készült ilyen elemzés – nem marad
több 20 millió forintnál. No akkor itt kivastagítja, hogy ehhez a város
35 milliót adott. Pontos! Ennyit adott, a többit az intézmény saját bevételből
fedezte. Ez ugyan következik a számokból, mégis valahogy erről megfeledkezik.
No meg arról, hogy mindig azért szidják a művelődési házat, hogy az a városnak
50 milliójába kerül, Hazudnak! Maga
a polgármester mondta, hogy 35 milliót kellett hozzátenni. (Nem 50-et!,
35-öt) Nem mindegy! De ha le kell járatni egy intézményt, semmi sem
drága. Aztán kiemelésre kerül, hogy az angol nyelv és számítógépes tanfolyam
kiadása 1.283 eFt. Igen ez is igaz, de ennél többet fizettek be a résztvevők.
Ha tehát ez a kiadás nem lenne, 2 millió bevétel sem lenne. Erről is sorra
elfeledkeznek. Pedig ezt tényleg a lakosság, a résztvevők fizették be.
Aztán kibújik
a szög a zsákból. Azt írja (a 2007-es terveknél) hogy a 671.270 eFt éves
városi költségvetés 721.579 eFt-ra változott, a központi normatívák emelkedése
miatt. Tehát "állambácsi" mégiscsak adott az adónkból + 50 milkát? Nocsak,
nocsak! No persze az is ott van, hogy a lakatanya eladásából tervezett
70 millióból egy kanyit sem tudtak realizálni, (vevő pedig pengetett volna
kp 34 milkát januárban) és az is, hogy az önkormányzat vagyona 2,648 milliárd
mérleg szerinti értékéből a ténykedésük során nem nőtt, hanem veszített
az értékéből 3,5 %-ot. (Ez úgy 70 millió! Ezt mind ők érték el!) Azt viszont
nem írja, pedig tény, hogy a bevételeket nem csak helybenlakók zsebéből,
henem EUS pénzekből is lehet szaporítani. Ezt úgy hívják, hogy pályázat.
Nos akárhogy lapozgatom ezt a két oldalt, érdemleges pályázati bevétel
sehol nincs. Az intézményeknél van pályázat is eredmény is. Önkormányzatnál
semmi.
De a polgármester
"minden olyan rémhírkeltést, rosszindulatú lejáratást vissazutasít, hogy
nincs koncepció". De akkor kérdem én hol van? Miért nem mutatta
már meg, és szavaztatta meg? Vagy az a koncepció – és most a gyengébb idegzetűektől
eleve elnézést kérek – tehát az a koncepció, "ki kell nyírni a moslékokat,
a tetveket …"? Az a koncepció, hogy ami van, azt még tönkretenni? Az a
koncepció, hogy a városi létet jelentő kultúrát és sportot is végképp falusi
szintre süllyeszteni? Ebből inkább nem kérünk, de kiváncsian várnánk már
településünk felvirágoztatásán munkálkodó tervezetet.
Önálló gazdálkodás
Amióta kiderült,
hogy nem lehet egészen dróton rángatni az intézményvezetőket, mert hogy
azok önálló felelősséggel dolgozó, csak a munkatervben maghatározott feladatokkal
elszámolni köteles vezetők, és kiderült, hogy egyik sem a polgármester
csicskája, nem lehet napi utasításokat adni, de még a testületnek sem teljes
a jogköre felettük, azóta fontolgatják, hogy a művelődési központtól megvonják
az önálló gazdálkodást.
No mire
is mennének vele, azt még nem tudják. Kaptak ugyan maguktól egy feladatot,
amit szokás szerint ismét nem készítenek el határidőre. Hogyan is tennék?
Semmiféle művelődésgazdasági ismeretük, kulturális szervezőmunkával összefüggő
tapasztalatuk nincs. Ha már erre nem tellik, én szivesen segítek. Ide leírom
– tanácsként vagy fenyegetésként - ki-ki döntse el – nagy baromság ez az
egész jogkörelvonás.
Miért beszélek
így? Hát mert az és kész! Nem olcsóbb lesz, hanem többe kerül. (Láttunk
már példát a laktanya pm-hivatali dolgozókkal való őrzésére. Ott is kiderült,
többe kerül, és el is lopják amit eddig a fizetett őrség nem engedett.)
Több embernek kell, nehezebben áttekinthető módon végezni a gazdálkodást,
ebből következik, hogy a munka minősége romlik, a ráfordított munkaidő
kétszeres lesz és több kerül. Ehhelyett én inkább azt mondanám, hogy legyen
önálló gazdálkodó az iskola, az óvoda, az egészségügy, és mindjárt le lehetne
a városházáról építeni 2 főt. Ez logikus lenne. Oda kerüljenek a gazdasági
műveletek, ahol a jogkörök vannak.
Mert ez
a lényeg! Képviselő hölgyek, urak figyelem! Attól, hogy megvonják a művelődési
központtól az önálló gazdálkodás jogát, semmi nem változik! Továbbra is
csak az igazgató dönthet a költségvetésben szereplő pénzekről, az intézmény
termeiről, a szervezendő programokról, azok kiadásáról, bevételéről, a
felveendő személyekről. Olyannyira, hogy aláírása nélkül egyetlen fillért
– bárakárhol könyvelnek – ki nem lehet fizetni. Hát akkor mire ez az egész?
No ez a nagy kérdés? Arra nem jó, hogy jogköröket elvonjanak, mert az az
5 évre szóló igazgatói kinevezéssel jár.
Mi lenne
ha mégis elvonnák a jogkört? Több dolog is.
Egyrészt
az intézményben gazdasági munkatárs akkor is kell, legfeljebb nem vezetőnek
kell nevezni. De egyértelmű, mint ahogyan a – nagy tételben leemelt béren
és rezsin kívül – a tizedannyival sem gazdálkodó iskolában is kell iskolatitkár,
úgy a művelődési házban is kell, aki előkönyveli, számbaveszi, ellenjegyezteti
a számlákat. Kell bizony. Sőt ki kell fizetni pár millió felmentési díjat,
ha a jelenlegi gazdasági vezetőt ki akarják rúgni, és még csak vissza sem
lehet igényelni, hiszen fel kell venni létszámot erre a célra.
Az történne,
hogy az általa rovatelszámolással lekönyvelt, átutalásra előkészített számlákat
majd jó átviszi az önkormányzathoz, ahol a napi 20-30 tételt majd szépen
ismét lekönyvelik, a máskor helyben átutalt összegeket átutalják. Jobb
esetben elkészítik a leltárokat, és egyéb ugyanerről szóló nyilvántartásokat.
Mert ha azt hitték volna, hogy a gazdasági vezető csak nyaralni jár be
a művelődési házba, tévednek! Sok-sok feladata van, a könyvelési és költségvetéstervezési
feladatokon túl is. Éppen a nyilvántartások, a leltárfelelősség, a tüzvédelmi
felelősség, a technikaiak munkájának irányítása, a működtetéshez szükséges
dolgok (irodaszer, takarítószer, dekorkellék, hangtechnikai alkatrész,
stb) beszerzése. Avagy mindezért a pm-hivatal pénzügyi csoportjának munkatrásai
fognak szaladgálni olykor hétvégén? Nem hinném!
Mert bizony
a gazdasági dolgozóknak hétvégén is van dolguk. Fizetni és intéznivalójuk,
munkaszervezési feladatuk. Ezt mind csak úgy kisújjal ellátná a hivatal
pénzügyi csoportja? Ja hogy akkor kell egy ember, mondjuk művelődésiház-titkárság
címen? Ez valószínű, és megfelelő végzettség esetén még nagyobb bért is
kellene neki fizetni, mint a jelenleginek. Mert ezeket nem láthatja el
népművelő. Igazgató sem ért hozzá! Neki nem dolga! Nem arra vannak kiképezve!
Amúgy is az ő létszámukat is csökkenteni tervezik.
És mi lesz
a pénztárral? Ugyan törvényi előírás, hogy külön pénztárosnak lenni kell.
A művelődési házban van is. Ő fizeti ki a szakkörvezetőket – többnyire
este, amikor jönnek a szakkörre – ő adja a belépőjegyeket, az internethasználati
jegyeket, és nála lehet a készpénzes számlákat is felvenni. Na mármost
feltételezem, azt sem gondolták komolyan, hogy majd a pénzügyi csoport
egy-egy munkatársa minden este ügyeletet tart a művelődési központban,
a jegyeladás, és a készpénzkifizetsek miatt. Mert akkor van a pénztári
nyitvatartás. Napközben nem vesznek színházjegyet, se mozijegyet, de még
ha vennének is, micsoda dolog lenne, hogy a Városházára kelljen azért elzarándokolni.
Ja persze amikor nyitva van. Mert pénztár a művelődési házban 5 napon keresztül
elérhető, még szombaton délután is. És rendezvény alkalmával akár éjjfélig.
A hivatali dolgozókkal akarja mindezt elláttatni, aki kitalálja ezeket?
Nem? Tehát, mégis csak kellenek ezek az emberek a művelődési központba.
Akkor pedig
mire is jó ez a hercehurca? Elárulom! Semmire. Csak arra, hogy lehessen
keverni azt a bizonyost. Arra, hogy az országos szinten szakmailag elismert
művelődési intézmény vezetőjébe bele lehessen rúgni. Többször elhangzott,
hogy nem is kiváncsiak a minisztériumi vizsgálatok, és a szakmai ellenőrzések
megállapításaira. Mert – gondolták egyes képviselők – azok nem értenek
hozzá. Ők bezzeg a sok túlokoskodással mindent olyan jól tudnak …
És akkor műveldődési központ, vagy
művelődési ház?
Hát igen.
Egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy önálló gazdálkodás nélkül egy intézmény
visszaminősítődik művelődési házzá. Tehát mondjuk a falusi intézmények
ragjára. A művelődési központok mindegyike önállóan gazdálkodik. Elképzelhetetlen
másként. Mindaz a megkötés, ami lehettetlenné teszi a rugalmas munkaszervezést
már a lehetőségét is elveszi a jelentősebb munka szervezésének. (Csak egy
példa. Ott fog kezdődni a dolog, hogy mondjuk egy augusztus 20 gázsistandja
– a kifizetendő tiszteletdíjak összeszámolva – olykor eléri a 3-400 ezer
forintot. Ezt többnyire mind készpénzben kérik. Ott lesz az első probléma,
hogy a hivatal pénzkezelési szabályai szerint egyszerre nem adhat ki 25-50
ezer forintnál többet. Két lehetőség van: 8 napig tartani az augusztus
20-at és részletekben fizetgetni, vagy nem szervezni semmit. Ha ilyen adminisztratív
eszközökkel akarnak operálni, ez lesz az eredménye.)
Ma nincsen
törvényi előírás sokmindenre. Így arra sem, hogy a művelődési központok
milyen gazdálkodási, pénzügytechnikai kürülmények között működjenek. Olyannyira,
hogy lehetne akár Kht – már amíg ez a forma létezik -, lehetne Kft, ha
lenne aki így is művelődési intézményként működteti, és sokféle más forma
elképzelhető. Régebben volt a megboldogult 118/1984 számú PM-MM rendelet,
ami taxatíve leírta, hogy művelődési központ kötelezően önálló gazdálkodású
lehet. (Művház lehet részben önálló is.) A rendelet megszűnt, helyette
nincs más. Csak a racionalitás. Ismétlem. Nincs még egy művelődési központ,
amely nem lenne önálló gazdálkodású. Olyan művelődési ház is kevés, ahol
nem lenne főállású gazdaságis, és pénztáros.
Ha tehát
az önálló gazdálkodás jogát megvonnák, akkor egyértelműen visszaminősülne
az intézmény művelődési házzá, ezzel együtt kevesebb szolgáltatást tudna
adni, és kevesebb nyitvatartási idővel kell rendelkeznie. Ez így szépen
hangzik, csakhogy egyértelműen a szakmai munka visszaesésével lehet megvalósítani.
Ebből pedig a szavazó állampolgárok nem kérnek. Mondhatni azt is, hogy
a sokak saját kezével, társadalmi munkában épített háztól nem sajnálják
adójukat, és nem adtak felhatalmazást a testületnek, hogy elvegye tőlük,
amit évtizedeken keresztül az intézményen keresztül biztosított a szabadidő
eltöltésére.
Lehet-e vállalkozás?
No jönnek
az újabb pufogtatások. Adjuk vállalkozásba az intézményt! (Ez mostanában
olyan jól hangzik, hogy már mindent vállalkozásba akarnak adni.) Írtam
már erről is pár sort korábban, most sem nyújtanám hosszúra. Kinek is adnák
vállalkozásba? Hol működik a környéken olyan "kultúrakiszerelő" cég, vállalkozás,
aki ezen a területen szolgáltat, ismeri a helyi viszonyokat, és vállalkozásban
tudná működtetni a művelődési házat? Elárulom, nincs ilyen vállalkozás.
Sem a környéken, sem másutt. Arról persze nem is beszélve, hogy a művelet
közbeszerzési pályázat köteles, és a meghirdetés után csak telne az idő,
jelentkező, eredmény semmi, bizonytalanság fokozódik. Vagy éppen ez lenne
a cél?
Amúgy a
gondolat nem telejesen eszement, mert lehetőségek – főként kisebb helyeken
– vannak arra, hogy üzemeltetésre kiadják a művelődési házat, mondjuk egy
kulturális egyesületnek, és akkor ők működtetik. Ott ugyan nincs könyvtár
és egyéb kötelező szolgáltatás, és másféle művelődési ház nincs. Ilyen
van pl. Nőtincsen, ahol egy egyesület kapta meg az intézményt. A település
az eddig a művházra költött pénzt átadja az egyesületnek, és az igyekszik
belőle jó programokat csinálni. Csinálnak is. De az a kulcsmondat, hogy
az önkormányzat az eddig erre fordított pénzét átutalja a működtetőnek.
Itt Rétságon is a 36 milliót.
Aztán a
vállalkozás – szerződés ide vagy oda – azt csinál, amit akar? A pénz elfogy,
látszettevékenység lesz ugyan, mint az egykor kávéháznak igért kocsmában,
ahol az egyik terem ingyenes használatáért igértek programokat, de szinte
semmi nem lett belőle. Meg aztán azt is kétlem, hogy a Művelődési Bizottság
ma meg tudna fogalmazni egy olyan szerződéstervezetet, hogy mi is lenne
mondjuk egy vállakozás dolga úgy évi 35 millióból. Nem a jogi, hanem a
tartalmi részre gondolok, mert a jogi még kacifántosabb. Márpedig olyan
szerződés nélkül, ami centire leírja, hogy a köz pénzéből mit kell tennie
a vállalkozásnak, szóval ilyen nélkül eleve nincs közbeszerzés, és pénzkidobás
már a vállalkozás felemlítése is. Ennek 10szer részletesebbnek, és szigorúbbnak
kellene lenn, mint egy jelenlegi munkaterv, és abból sem voltak képesek
jóváhagyni egy jól összeállítottat sem. Mi lenne akkor a társasági szerződéssel?
Ja! Ha haver kapná a 35 milát, akkor semmi. Vigye, azt csinál vele amit
akar. Az sem lenne baj, ha tizede érték nem teremtődne a falak között.
Lehetne kocsma, diszkó, élelmiszerbolt, bank, hogy a többit ne is említsük.
Összegezve
a vállalkozással kapcsolatos gondolatkört. Olcsóbb nem lenne, az egészen
biztos, rosszabb viszont igen! Mert ahogyan még képviselőként egy jelentésemben
ezt a témát vizsgálva ugyenerre a következtetésre jutva állítottam, amit
most is: A művelődési ház tulajdonképpen vállalkozásban működik. Hiszen
gazdálkodik, bevételt termel – évi 10 milliót – és ebben érdekelt is. Egy
fontos különbséggel, hogy ezt a bevételt nem vonja ki, hanem a tevékenységre
magára fordítja. Nem kérdés, hogy egy önkormányzati ellenőrzés alól kicsúszó
vállalkozás során vajon a bevétel itt maradna-e vagy kivonásra kerülne.
Avagy nem kérdés, hogy olyan sorsra jutna-e a hely, mint Diósjenőn, a valamikor
szebb napokat látott vállalkozásban "üzemeltetet" Szentgyörgyi nevét ma
már megcsúfoló épület. "Tessék, tessék urak és szépleányok: itt kezdődik
a ritmuskavalkád …" Meg lehet nézni, hogy ezt akarjuk-e?
Milyen programok vannak?
Kétségtelen,
hogy a művelődési központban számtalan program, esemény rendezvény történik.
Ezekből inkább nem szemezgetnék. Elegendő belelapozni honlapjuk Programajánló
rovatába. Meg a tapasztalat. Akármelyik nap megyek oda, szinte soha nincs
üresség. Jóllehet az előtér visszafogott hangulata mellett a termekben
zajlik az élet, amikor nem nagyrendezvény van éppen. Naponta 3-5 közösség
tagjainak ad helyet, eszközt, lehetőséget. Képzőművészeknek, táncosoknak,
fotósóknak, kresztanulóknak és klubtagoknak, gyermekeknek és felnőtteknek
egyaránt. Alább csak néhány kép a többezerből, ami a programokon készült.
És elég
csak a néhány napon belüli eseményeket végiggondolni, vagy még azt sem.
Elég a holnapi ünnepet alapos szemmel elemezni. Kiderül, hogy olyan minőségben,
ekkora apparatásussal, hang és fénytechnikával, egyedi díszítéssel a másoknak
munkanapként szabadidőt biztosító napon a művelődési ház dolgozói már kora
délutántól azon szorgoskodnak, hogy méltó ünneplésben lehessen része a
városnak. Talán ez is elég eldönteni: Javítani, vagy rontani kell ezen
feltételeken? Számomra a válasz egyértelmű! És Önnek?
GiK
|