A harang szava egykor végigkísérte az emberek életét, rendbe szerkesztette hétköznapjaikat, ünnepeiket. Mára veszített hajdani fontosságából, de a régi latin nyelvű mondás: "vivos voco, mortuos plango, fulgura frango" - azaz:  - az élőket hívom, a halottakat elsiratom, a villámokat megtöröm - ma is ugyanúgy érthető. 
     A harangszó hívás, figyelmeztetés, emlékezés és emlékeztetés, védelem és védekezés egyaránt. Egy-egy közösség sokat áldozott arra, hogy szépen csengő, hírüket messze vivő harangjuk legyen. Így teszi ezt a mi közösségünk is.
     A haranghasználat rendje évszázadok alatt alakult ki, de vajon tudjuk-e mindannyian, miért szólnak minden délben a harangok?
     Nándorfehérvár falainál 1456 júliusában a Konstantinápolyt meghódító szultánra az utolsó összecsapás napján, július 22-én Hunyadiék súlyos vereséget mértek. Sokan az ima erejének tulajdonították, hogy a túlerőben lévő oszmán hódítók ellen a Hunyadi János és Kapisztrán János által vezetett sereg győzelmet aratott. A harangszó erejében bízó pápai rendelkezés és Hunyadiék győzelmének híre közel egy időben érkezett meg Budára és Bécsbe. Így nem véletlen, hogy a déli harangszó mindennapossá váló gyakorlata rövidesen átértelmeződött, és a köztudatban ma már inkább a győzelem emlékeként él. Igaz, maga a pápa, amikor augusztus 6-án, az Úr színeváltozásának napján értesült a győzelemről, elrendelte, hogy e napot az egész kereszténység ünnepként tisztelje. A bullában pápa felszólított minden püspököt és hívőt, hogy imádkozzék és vezekeljen azért, hogy Isten irgalmából elháruljon a kereszténység elnyomásának veszélye. A pápai rendelkezés alapján könyörgő körmeneteket tartottak, és a déli Úrangyalára az egész világon megszólaltak a harangok. Az imahadjárat rövid időn belül meghozta gyümölcsét, a déli harangszó pedig örökre összefonódott a nándorfehérvári győzelemre való emlékezéssel. Ehhez járult hozzá azután VI. Sándor pápa 1500. augusztus 5-i körlevele, amely egyetemessé tette a déli harangozást, hogy hirdesse a kereszténység és a hazafiság diadalát. A pápa később számos más oklevélben is úgy említi a déli harangszót, mint a nándorfehérvári csodáért szóló hálaadást.
     Mi, magyarok szeretjük a harangot. Talán rajtunk kívül kevesen értik az örömöt, amit számunkra a déli harangszó jelent: Magyarország minden kín és fájdalom, pusztulás és pusztítás ellenére megmaradt, s megkímélte Európát attól, hogy egy idegen birodalom végigtarolja földjét, elpusztítsa javait és megtizedelje népeit.
     Sokunk életét a szétszórtság, a reménytelenség, a pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus, a jövőtlenség érzése és a magunkba roskadás jellemzi. Pedig nem lenne szabad megfeledkeznünk az emberi lélekről, lelkekről sem, és itt nem vallási dolgokra gondolok. A mára teljesen elanyagiasodott, üzleti szellemű és irányítású világban az egyes ember szinte elveszni látszik, ha már el nem veszett teljesen, pedig ilyen egyes emberekből áll az a társadalom, amelynek tagjai összefogván dönthetik el a világ sorsát. 
     Miként tették ezt 1456-ban is, mikor a széthúzástól is szenvedő térség népei a török támadással kerültek szembe, s hallgatván Kapisztrán János lelkesítő szavaira, a kulcsfontosságú végvárhoz sietve és Hunyadi János egyedülálló hadvezéri tehetségére bízván magukat, oly vereséget mértek a szultán hadaira, hogy az 65 évig(!) nem támadott újra e területre. Egy teljes emberöltőig, mialatt Európában kiteljesedhetett a reneszánsz, és a Kárpát medence népei "János Úr" fia, Mátyás király uralkodása alatt az egyik legmeghatározóbb állammá lehettek. 
     Mindezek megújulására, a Nándorfehérváron elesett hősök, a győzelmet kivívó összetartó nép emlékére, a mára feledésbe merült bizalom, az egymásrautaltság erejébe, és legfőképpen az egymásba vetett hit, a szeretet feltámasztására szolgáljon Nándorfehérvár emlékezete.
     Hallgassuk együtt harangunk hangját, legyünk büszkék rá, és jusson eszünkbe John Donne XVII. századi angol költő örökérvényűnek tűnő gondolata, mely Hemingway Akiért a harang szól című művének is mottójául szolgált:
     "Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja, ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod, minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól!".