Tizenkettő nem egy
tucat
Diósjenőiek vendégségben
Hagyománya van már Rétságon annak,
hogy az általános iskola tehetséges növendékei ellátogatnak bemutatójukkal
az egykori járási székhely művelődési központjába. Nemrégiben a színjátszók
és a táncosok adtak egy fergeteges sikerű műsort, most pedig a művészeti
tagozat ügyes kezű növendékei hozták el legsikerültebb alkotásaikat.
A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola tagozataként immár
tizenkét éve - innen a kiállítás címe - működik a Börzsöny lábánál ez a
tagozat, s hogy számos tehetséges gyermek neveléséhez járultak hozzá, bizonyítják
a megyei, s őt határon túli sikerek is.
A rétsági
kiállítás-megnyitó házigazdája Mocsári Gergely iskolaigazgató, rétsági
képviselő volt. A zenei tagozat furulyásai után ő tekintett vissza a kezdetben
csupán zeneoktatással foglalkozó, majd hamarosan képzőművészeti munkálkodással
is bővülő képzési forma indulására. A közelmúltban beindult immár drámatagozatuk
is. Mindhárom téren olyan lehetőségeket kínálnak a tanulóknak, amelyeket
iskolai képzés keretei között nem tudtak volna megoldani. Mindhárom terület
eredményeire méltán lehet büszke az iskola vezetője.
Dovák B.
József, a rajztagozat vezetője arról szólt, hogy az elmúlt tizenkét év
egy egységet alkot, azért is mert valóban igen termékeny volt. Nem csupán
a díjak, kiállítások terén, hanem a téren is, hogy
sok gyermeket sikerült olyan pályára irányítani, ahol az itt szerzett képességeket
hasznosítani tudják. Vannak köztük rajztanár, vannak hárman is kik az építészeti
szakon tanulnak tovább, jár volt diósjenői növendék rajztagozatos gimnáziumba,
s olyan is akad, ki Budapesten a képzőművészeti szakközépiskolában koptatja
még a padot, s valószínűleg művészember válik belőle. Van ki épületszobrász
lett, s számosan vannak, kik szebbé tudják tenni azáltal az életüket, hogy
rendelkeznek olyan képességgel, hogy szebbé tegyék önmaguk környezetét,
s gyermekeik nevelése során is át tudják adni az ebbéli igényt.
Aki egyszer
is ceruzát vett már a kezébe, s munkáját a falon látja kiállítva, gyakorta
elgondolkozik – miközben jó érzés tölti el saját alkotása láttán -, hogy
érdemes-e próbálkoznia tovább. A diósjenői tehetséges gyermekek munkáit
látva bizton állíthatjuk: jó úton járnak. Nem csupán érdemes folytatniuk
a munkát, hanem elismerésre, támogatásra is érdemes ebbéli törekvésük.
V.J.
|