Június 24. - Szent
Iván nap
Szent Iván napja a nyári napforduló
ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja. A tűz tisztító, gonoszűző
erejébe vetett hit az alapja a Szent-Iván napi tűzugrás szokásának is.
Ezt a napot most már hagyományosan, harmadik éve ünnepelték meg városunk
zenekedvelő lakosai. A Civil Szervezetek Házában a Balassagyarmati Kamara
Együttes nagy sikerű koncerttel örvendeztette meg a jelenlévőket. A hangverseny
előtt felidéztük a Szent Iván nappal kapcsolatos népi szokásokat. A hagyományos
tűzgyújtásról a 15. századtól vannak írásos emlékek. A tűzrevaló minden
területen más és más volt.. Van ahol gallyakból, szalmából gyújtottak tüzet
(Nógrád megyében is sok helyen), de van ahol zsúpszalmát, rőzsét, májusfát,
gazt vagy szemetet égettek ekkor. A tüzet gyakran szabályos négyszög alakúra
rakták. A tűz meggyújtásának és átugrásának szertartásos módjai voltak.
A tűz átugrálása közben tréfásan bíztatták egymást és közben párosító-,
kiházasító dalokat énekeltek. Ezek a dalok igencsak hosszúak voltak, ezért
maradt meg az a mondás is, hogy „Hosszú, mint a szentiváni ének”. Az Ipoly
menti változatokban csak egy párosító szöveg van:
Sütnivalót loptam,
Az utcára csaptam
Az egy ága vóna, Ficó Palyi vóna
Másik ága vóna, Kanyó Örzse vóna.
A Szent Iván napi tűzgyújtásnak több
oka is volt. Sok helyen azt tartották, hogy tiszta lesz a gabona és jó
lesz a termés, míg mások a ködtől, a dögtől próbálták meg megvédeni a termést,
sőt van ahol úgy vélték, hogy amerre a tűz füstje elszáll, arra nem veri
el a jég a határt. Sok helyen gyümölcsöt dobáltak a tűzbe és aki ebből
eszik az nem betegszik meg. |