Négy évtized a gyerekek,
és az oktatás szolgálatában
„Én leraktam kövemet.
Tudjuk, hogy ez a kő segíteni és vezetni
fogja azokat, akik utánunk jönnek
és tovább építik az utat.”
Célestin Freinet
Az
idei pedagógusnapon szokásos közös összejövetelünk mellett, jelenlegi igazgatónőnket
is búcsúztattuk. Nem, mint pedagógust, hiszen továbbra is iskolánk tanára
marad, hanem mint igazgatót. Sztavrov Lazóné, hét éve lett iskolánk igazgatója.
Első és egyetlen munkahelye az iskolánk, itt tanított negyven tanéven keresztül.
1997-ben, mivel benne látta a nevelőtestület és az önkormányzat is a folyamatosság
és korrektség biztosítékát, 54 évesen elvállalta az igazgatói megbízatást.
A Sárospataki Tanítóképzőben szerezte meg első diplomáját.
Az utolsó tanévben Borsod megyében is felkínáltak neki pedagógus állást,
de ő visszatért szülőföldjére. Egy évig alsó tagozaton tanított, majd az
iskolavezetés kérésére magyar-orosz szakon tanult tovább az Egri Tanárképző
Főiskolán.
Csapatvezetőként is dolgozott, melyért két úttörőkitüntetést
is kapott. Több éven át részt vett a megyei magyar képességfejlesztő feladatok
összeállításában és vezetésében. A Kazinczy Szépkiejtési verseny területi
fordulóit is az ő irányításával szervezték hosszú éveken keresztül a Rétsági
Általános Iskolában. Diploma megújító továbbképzéseken vett részt, 1987-ben
miniszteri dicséretben részesült.
Fiatal kollégáit támogatta, segítette, igyekezett
átadni a stafétabotot. Aktivitása ma is irigylésre méltó. 60 évesen is
beállt az iskolánk tornatermében újdonságként megjelenő Fitt-ball- osok
közé. Véleménye a jelenlegi oktatási rendszerről: „Az a baj, hogy a pedagógusok
nem tudnak megfelelően élni a szabadságukkal. A hallgatók kevés gyakorlattal
kerülnek ki tanítani, és az újfajta feladatokhoz nincs kapaszkodójuk.”
Munkájáról a következőket mondta: „El sem tudtam volna képzelni, hogy bemenjek
úgy egy órára, hogy ne tudjam pontról pontra mit fogok csinálni.” Optimizmus,
gyermektisztelet, szakmaszeretet jellemzi, s legfontosabb feladatának a
gyermekekkel való törődést tartja.
Egy nemzetközi hírű, iskolát alapító pedagógus
gondolatait választottam a cikk mottójául. Az én szememben ez a pár sor
fejezi ki legjobban kolléganőm szakmai munkáját. Letette a maga kövét,
az út folytatható. (Vannak kisebb és nagyobb „kő-letevők”, sőt olyan is
akad, aki nem épít, hanem fölbontja az addig lerakott szakaszt.)
Befejezésül emberi hozzáállását egy másik nagy
pedagógus írásából vett idézettel jellemezném. 1992-ben, a száz éves évfordulóján
megjelent Magyar Pedagógia felidézi a nagy elődök eszméit, írásait. Ebben,
Kármán Mór egyik jegyzetének utolsó mondatát igen jellemzőnek tartom Mezei
Ilona szemléletére. „A végső nagy czél, melyet közoktatásügyi szervezetünk
minden pontján szem előtt kell tartani, mindenesetre az, hogy mindenki,
ki a népneveléssel foglalkozik, testvérének tekintse azt, a ki a feladatban
vele osztozik.” (Ezt látom abban is, ahogy utódjának, Holman Ferencnek
átadja a vezetői feladatokat.)
Jó lenne,
ha ez a gondolat ma nem lenne utópia. Talán akkor nagyobb súlya lenne a
szakmai véleménynek, talán nem lenne ennyire kitéve a pedagógia a napi
politikai viharoknak. A három T pedig többünk életében jelenthetné - Tudás,
Tisztesség, Tolerancia.
Horváthné Moldvay
Ilona
|