Rétság, tekintettel arra, hogy nélkülözhetetlen hadi útvonal mentén fekszik, számos alkalommal szerepel a szabadságharc seregeinek útvonalában. Egy ízben maga Görgey Artúr is megszállt egy éjszakára a rétsági plébánián. A váci csata után pedig a rétsági ütközet volt az 1849. július 17-én, melynek révén a fősereg nyugodtan vonulhatott tovább. 
     Rendelkezünk egy listával, mely az akkor a Kékkői járáshoz tartozó térségünk településeinek írja elő 1848. szeptember 24-én a kiállítandó katonákat. Az alábbi felsorolás csak a jelenleg Rétság körzetéhez tartozó településeket veszi számba, s közülük is csak az akkor Nógrádhoz tartozó falvakét.
 

Bár a Honvédelmi Minisztérium 89. számú parancsa szerint minden 127 lélekre kell két újoncot számítani, a táblázatból kitűnik, hogy a gyakorlatban nem ezt az elvet követték.
     Nógrád vármegye állandó választmánya 1848. augusztus 29-én hat századra osztotta fel a megye nemzetőrségét. A rétsági és a pusztaszántói honvédek a VI. századba kerültek.
     A szabadságharc bukása után a hatalom élénk érdeklődéssel követte a volt honvédek életét, feltételezve, hogy a rebellis vér nem tud belenyugodni a rövid életű szabadság elvesztésébe. Olykor nem is volt alaptalan az aggodalmuk, hiszen tudomásunk van például arról, hogy Pusztaszántón, Tersztyánszky Zsigmond, egykori honvédtiszt birtokán titkos  összejöveteleken gyakorta találkoztak a hazafias érzelmű volt honvédok és tisztek, s visszavárták a forradalmat. Diósjenőn Nagy Mihály református lelkipásztor volt a kossuthi eszmék parazsának fő őrzője.
     Sokan inkább vállalták a bujdosást, mint a császári hadseregben való szolgálatot. Felsőszátok tizenegy honvédjéből kilenc, Bánk tizenkét honvédjéből nyolc, Agárd kilenc honvédjéből négy, Romhány tizenkilenc honvédjéből nyolc, Kosd huszonhárom honvédjéből tíz, Diósjenő harmincnyolc honvédjéből tizenhárom volt szökevény. 
     A közigazgatás vezetőit kötelezték arra, hogy rendszeres jelentéseket küldjenek a volt honvédokról. Egy ilyen összeírás révén tudunk a Rétságról származó 48-as katonák névsoráról. Az összeírást Rétságon Zsubritzky István hites jegyző készítette 1850. április 22-én, a pusztaszántói névsor Sooky János szántói közbirtokos tollából született ugyanazon a napon.

Bánszky György

A rétsági születésű honvéd a táborból érkezett haza, jelentkezett a sorozóbizottság előtt, s be is sorozták további katonai szolgálatra a császári seregbe.

Bartos György (?)

A jelentéstevő közbirtokos bizonytalan volt a nevét illetően. „Igazi neve nem tudatik.” Pusztaszántóról vonult katonának. A táborozás során megbetegedett kolerában, s az „ispotályban”, azaz a kórházban meghalt.

Dubovszki Márton

A pusztaszántói illetőségű fiatalembert tolmácsi újoncként állították ki katonának. A szabadságharcot követően nem tért haza otthonába, így hollétéről a jelentéstevőnek nem volt tudomása.

Erdős József

Érsekvadkerten született, de már mint rétsági lakos vonult be katonának. A honvédtáborból érkezett haza. A harcok folyamán megsebesült, így sántasága miatt nem alkalmas további szolgálatra, így nem is jelentkezett a felhívásra. Az összeírás idején ismét Vadkerten tartózkodott.

Gressl Alajos

Morvaországi származású közkatona, aki a szabadságharc bukását követően egyenesen a honvédtáborból jött haza. A felhívásra nem jelentkezett Balassagyarmaton, s inkább vállalta a bujdosást, mint a császári seregben való keserű katonaéletet. „Holléte nem tudatik.”

Hekli József

Rétságon született. A komáromi várból érkezett haza. Nem vállalta a bujdosást, így jelentkezett a bizottság előtt, s be is sorozták a császári seregbe katonának.

Kramlik János

Rétságon született. A honvédtáborból érkezett haza szülőföldjére, majd a jelentkezett a felhívást követően a sorozóbizottságnál. Ott alkalmasnak találván be is sorozták ismét katonának.

Kuppis Gusztáv őrnagy

A Rétsághoz tartozó Jásztelekpusztán született 1817. június 4-én. Apja jószágigazgató volt. Tanulmányait a nagyszombati gimnáziumban és az 5. tüzérezred pesti iskoláján végezte. Ezt követően a 23. gyalogezredhez került, ahol a forradalom kitörésekor hadnagyként szolgált. Az első honvédzászlóaljak szervezésének hírére azonnal áthelyezését kérte a honvédséghez és főhadnagy lett a 4. honvédzászlóaljnál. Alakulatával előbb a Délvidéken szolgált, majd szeptember 27-én a Bars megyében alakuló 17. honvédzászlóalj századosává nevezték ki. A zászlóalj megalakulása után Klapka parancsnoksága alá, a felsőtiszai hadtesthez került. Részt vett a Schlik elleni harcokban. 1849 februárjában vezetését ideiglenesen Kuppis vette át, miután a korábbi parancsnok, Bátori-Sulcz Bódog őrnagy dandárnok lett. Április közepén azonban megbetegedett és csak június 18-án állt ismét szolgálatba. Ekkor a komáromi várőrséghez osztották be. Augusztus 18-án Klapka őrnaggyá nevezte ki. Az 1850-es években a felsőmagyarországi vasúttársaság titkáraként tevékenykedett, majd árvaszéki jegyző, végül pedig újságíró lett Pozsonyban. Ugyanitt halt meg 1901-ben.

Lásd még: Nevezetes személyiségek Jásztelekpusztáról >>>

Lévay Károly

Balassagyarmati születésű, Rétságról bevonuló katona. A szabadságharc bukását követően nem tért haza otthonába, így hollétéről nincs adat.

Macska György

Bár Rétságról vonult be a honvédseregbe, érsekvadkerti származású. A táborból érkezett haza, majd azt követően önként jelentkezett a felhívásra Balassagyarmaton. Meglehet, hogy megsebesült a szabadságharcban, hiszen a sorozó bizottság alkalmatlannak találta a további szolgálatra, így hazatérhetett Rétságra.

Sklenár Pál

Rétsági születésű közhonvéd, ki sok társához hasonlóan nem vállalta a tovább-szolgálatot., így „holléte nem tudatik”.

Szabó Istvány

Rétságon született. A forradalmi eszme bukását követően a honvédtáborból érkezett haza. Jelentkezett a katonai bizottság előtt, hol további szolgálatra alkalmasnak találtatott. Besorozták a császári seregbe.

Szeidler Istvány

Érsekvadkerti születésű katona, ki nem tért vissza a hadi események színhelyéről. Hollétéről az összeíró nem tudott jelentést tenni.

folkusfalvi Thomka Lajos százados

Divényben született. Apja, Sámuel tiszttartó volt. A szabadságharc kitörésekor nyugalmazott császári-királyi főhadnagyként Pusztaszántón élt. 1848 tavaszán a megyei nemzetőrség egyik századának századosává választották. 1849. június ll-én honvédszázadosi rendben a losonci térparancsnokság tisztje lett. E hivatalát a cári csapatok bevonulásáig viselte, ezért a szabadságharc után Pesten hadbíróság elé állították, a per azonban végül is felmentő ítélettel zárult /1850. február 12/.

Tóth Mihály

Bevonult katonának, de Balassagyarmatról, az akkori megyeszékhelyről hazaküldték, mint alkalmatlant. A jelentés időpontjában tehénpásztor volt Pusztaszántón.

Vilang János

Szécsénkéről származik. Nem tért vissza a honvédtáborból, így hollétéről nem tudtak jelentést tenni.