TOPOLCSIK IMRÉNÉ
Fel a kezekkel
Maga embert ölt?
Feleljen, ha kérdezem!
Tisztelettel jelentem bíró úr,
amikor a kankalin nyílt …
még akkor szerettem.

Ezt nem is tagadom.
Aztán unalmassá vált.
Nem kaptam meg tőle,
amit szívem kívánt.

Elég! – szólt a bíró.
Maga a bűnös!
A sértett haláláért felel!
Én? – amiért nem szerettem?
Ha már nem szerettem,
nem mondhatja senki,
hogy el is vegyem.

Bilincset rá! – szólt a bíró haragosan.
Feleljen, ha kérdezem!
Mért nem mondta neki, hogy nem szereti?
Tisztelt bíró úr!
Gondoltam, hogy egyszer biztos észreveszi.

Vigyék ki őt!– szólt a bíró.
Nem hallgatok hazug szóra.
Suttogta már néhány személy,
gyászos ez a szomorú hír.
 
Ítélethirdetés:
A bíróság bűnösnek találta önt.
Az elhunyt magától többször elköszönt.
Megölte őt… mert nem szerette!
Vezessék tehát börtönbe!
 

Nem szeretlek
Unalmas ölelés beteggé tesz.
Feledem a nyarat,
szeretni nem képes.
Érdekes volt régen, még az elején,
gyerekesen firkáltam a falra.
szeretem ... szeretem! Én ...
Elmúlt.
Salakká égett a szerelem tüze.
Pihen az emlékezés.
Varázsom voltál, mint ...
szabadtéri búzamező
Szerelmes voltam fűbe ... fába.
Vége!
Nem várom vissza a múlt időt.
Unalmas az ölelésed!
Ugye megérted?
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-