Készületlenség
     Az egész ülésre rányomta bélyegét a készületlenség. A testületi anyagot a képviselők időben nem kapták meg, átolvasni, felkészülni sem volt idejük. Aztán meg minek is, hiszen egy csomó olyan gumicsontot rágtak, amire már az időközben rákozmált koszt is szépen leharapdálták. Mégsem esik le, hogy így nem lehet tárgyalni. Ilyenek pl. a hivatal létszámkérdései, a határozatok végrehajtásával kapcsolatos ügyek, a bizottsági munka úgymond "segítése", és a többi. Utóbbi időben ezek mindig születőnek látszottak, de a hegyek ugyan vajúdtak egy pár hónapot, de nem egeret szültek, hanem már ki tudja hanyadszorra elvetéltek. Illyés Gyula ismert verssoraival kérdezhetnénk: "Semmiből nem lesz semmi? S ára van mindennek, ami valamire jó?"
     A válasz mindenkinek világos. Hát persze hogy nem lesz semmi a semmiből. És az is nagyon igaz, hogy ára van. De sajana nem csak annak, ami valamire jó, hanem annak is ami csapnivaló, értéktelen. Ára van a testület munkájának, pedig semmire sem jó. Ára van a képviselőknek - legalábbis tiszteletdíjuk, majd 10 millió évente -, és az kinek és mire jó? Már amúgy közösségileg, mert van akinek a zsebének jót tesz a tiszteletdíj, de a munka az nem megy. És legfőképpen ára van a város részére. Úgy tűnik most már egyértelművé vált, hogy nagy árat fizet a város azért a kalandorságért, ami itt az utóbbi másfél évben folyik. Mondjuk úgy 2007. áprilisától, amikor új jegyzőt választottak, mint utóbb kiderült olyat, akit sem törvényesség nem érdekel igazán, sem feladat, sem más. (Na igen, a 2,5 millió jutalom az igen.)

Nincs megszavazva, és akkor mi van?
     Ezt a kérdést már nem először teszi fel a TV néző, és az egyszerű választópolgár. Sorozatosan előfordul, hogy a testület nem fogadja el a beterjesztett iratot, aztán néma csend sunnyogás, semmi. Pedig azok nem valami öncélból vannak, henem mert eldöntötték, hogy valami legyen, azért valaki felelős és hajtsa végre. No hát a semmiből nem lett semmi, és a határozatok igen nagy számban nem lettek végrehajtva. Ez kéremszépen egy következmények nélküli ország, és benne úgy látszik igen jeles hely Rétság, ahol méginkább következmények nélkül lehet felrúgni szabályokat, nem végrehajtani utasításokat, hülyére venni képviselőt és választót egyaránt.
     Mindjárt az elején nem fogadta el a testület a polgármester beszámolóját a végzett munkáról. Nem csoda, mert az a néhány sor, tényleg nem felel meg sem azt elvárásoknak, sem egy havi munkának. Aztán nem fogadta el az SZMSZ nem kellően átgondolt beterjesztését. Igaz, itt van egy vigasz-ág. Nem egyből söpörték le, - a megjegyzendő amúgy jó - SzMSz-t, hanem "csak" azt mondták, legyen visszahozva részletes indoklással, tárgyalható formában. Nem fogadták el a művelődési ház két anyagát sem. Ezen persze nem kell csodálkozni, mikor maguk sem tudják mit is kellene csinálni a házzal, erről egy kicsit később bővebben.
     Talán vagy ötödik, hatodik nekifutásra nem fogadták el megint a semmit a polgármesteri hivatal létszámának növeléséről. Pedig már nem először tette nyilvánvalóvá több képviselő, hogy esetleg hajlandó támogatni ezt a kérést, ha az megfelelően alátámasztva, anyagilag is kidolgozva, szakmailag megindokolva kerül eléjük. Fél éven keresztül, 5., 6. erölködésre sem hajtották végre ezt a feladatot. Itt már elkezdődött a jogosan haragos vita arról, hogyan is működik a hivatal. Sajnálatosan, itt is, és a korábbi napirendeknél is többször azt tapasztalta a tv-néző, hogy egy képviselő kérdez, és néma csend. Néz a polgármester, néz a jegyző, és néz a képviselő is, mert várja  a választ. Aztán nincs válasz, csak bambulás bele a kamerába, nyögdécselés, hogy majd utánanézünk annak ami evidens - például hogy város Rétság, vagy nem, lehet-e tiszteletdíjas polgármestere vagy nem. Erre nem bambulni kellene, hanem egyből válaszolni. Meg olyanra is, hogy hogyan is van 1,5 csoportvezető-adós a létszámok között. No kár sorolni, mert semmi érdemire válasz nem volt. Ismét mondom hunyorgás, bambulás bele a kamerába, esetleg valami mellébeszélés a semmiről. A többi néma csend ...
     És jött a nagyobb falat. Kötelezték a hivatalt, a jegyzőt, a polgármestert, vagy ki tudja konkrétan kit is, hogy adjon számot arról a sok-sok döntésről, amit a testület meghozott, amiben embereket köteleztek bizonyos feladatok végrehajtására, aminek van felelőse, ami nem lett végrehajtva, no hogy erről adjanak számot. Hát mit mondjak nem adtak. A beterjesztett porhintés elolvasható, hát az minden csak nem a hónapok óta sokat sürgetett beszámolás, elszámolás. Olvassák el, ez mindenről szól, csak arról nem ami a címe. Arra itt nincs idő, hogy elemezzük, hogyan fordulhat elő hogy jegyzőkönyv 2 héten belül nem készül el, ha egyszer azt törvény írja elő.

Ki hogyan is állt hozzá?
     Érdekes volt a képviselők reagálása a nyilvánvaló kötelességszegéssel szemben. Dobos Dr. konkrétan kérdezett határozatról, nem kapott választ. Jávorka tételesen sorolt súlyos döntéseket, amelyekben felelősnek a polgármester lett megszavazva, de nem történt semmi. Válasz nincs. Mások kisebb nagyobb mérgelődésüknek adtak hangot, láthatóan senki nem tudta meggyőződésesen védeni ezt a kialakult helyzetet, amire már magyarázatot sem lehet találni. Számomra érdekes, hogy ennél a napirendi pontnál a hasonló ügyekben aktívan és - jogosan - harcosan fellépő Dr. Tóth Mária nem szólt hozzá, nem nyilvánított véleményt. Az egy más kérdés, hogy az SzMSz-nél igen, de itt nem. Nem is lehet csodálkozni, hogy a határozatok végrehajtásáról szóló beszámolót az égvilágon senki nem fogadta el. A polgármester is csak tartózkodott. Pedig ha jól meggondoljuk ez az egész előző évi munkának lett volna az összegzése, értékelése. Ennyire futotta, mondhatnánk, de ez egyáltalán nem a vicc kategóriája, hanem véresen komoly, és drága fizetség a városnak.
     És aztán jött a következő téma, a bizottságok munkájának segítése. Itt aztán még brutálisabban jött ki, kinek mi a véleménye, és ki mit nem csinált igazán jól. Dr. Tóth Mária itt mondta el azt a véleményét, kendőzetlen nyiltsággal, és alapos éleslátással, amit tulajdonképpen az előzőnél is megtehetett volna. Persze érdemi válaszokat itt sem kapott.
     Láthatóan az azért felelősöknek fogalmuk nincs, hogyan is kell a hivatalnak működni, biztosítani a testület és a bizottságok munkáját. Mert egyértelmű, ez az önkrományzati törvényben is benne van, hogy a bizottságok működésének feltételeit és az adminisztratív hátteret a hivatal adja. Alapból és nem újabb létszámmal! Ehhez képest az ülésekre szolgáló terem - benne a város legféltetetebbnek számító szimbólumával, a felszentelt zászlóval - ma is hasonlóan néz ki, mint a néhány hete készült legalsó képeken, mint ahogyan az el is hangzott, mint tűrhetetlen kategória. Tényleg tűrhetetlen. 
     A fő gond persze nem csak a terem. Hanem az, ahogyan a bizottságok dolgoznak, avagy nem dolgoznak. Mert azért lássuk be: az, hogy egy bizottság milyen munkát végez, nem azon múlik, hogy beül-e oda - pro pláne munkaidő után - egy hivalati dolgozó, aki leírja a történteket, ha az elnök ezt nem tudja megtenni. Színvonalas bizottsági munkának véleményem szerint két alapja van. Egyik a tárgyalásra érett, jól előkészített, valódi alternatívákat tartalmazó előterjesztések, amiért a városvezetők felelnek. Ilyet az elmúlt másfél évben nemigen lehetett látni. A másik, hogy a tagok, de legalább a bizottság elnöke értse miről is van szó, legyen képben, és tudja a viszonyítási alapokat. No ezzel is komoly baj van. Egyértelmű, a bizottságokban érdemi munka nem folyt, sőt egyes képviselők megalázva érzeték magukat, ezért inkább kiléptek. Erről már cikkeztünk, nem részletezem újra. Csakhogy ezen az alapon nem káromkodni kellene, meg kirohanni, hogy senki nem marad a bizottságban, és egyedül kell mindet csinálni. Nem kellene! Sőt egyáltalán nem kellene ezt a diletantizmust munkának feltüntetni! Át kellene adni a helyet olyannak aki tud is valamit tenni az ügyek érdekében.
      Mert tisztán látszik - ez el is hangzott - a PÜT biz elnöke nemigen tudja vezetni az ülést, leírni az elhangzottakat, és tárgyszerűen összefoglalni a véleményeket, döntéseket a testületi ülésen. Ezt kéremszépen nem pótolná, ha külön jegyzőkönyv-vezető lenne, és más lenne Hegedűs, olykor meg Gál Gábor magyar hangja.
      Bár meg kell jegyeznem a MOS esetében egészen mást látok. Hegedűs nincs képben, tájékozatlan, nem ért semmihez, de a maga módján "naoon" akarja a jót. Gál Gábor pedig amióta ő a helyi kulturális miniszter egyfolytában rosszat akar, szétverni mindent ami még a kultúrában a sportban működik. Ennek látható az eredménye, és nem feltételezem, hogy csupa tudatlanságból frecsog belőle a gyűlölet mindenben ami nyilvánosság, ami kultúra, ami sport.
     A végkövezkeztetés ebben a tárgyban, hogy akinek tudni kellene mi a dolga, senki nem tud semmit. És arra sincs elképzelés, hogyan lehetne ezen változtatni. Csak magyarázatok vannak kevés létszámról, elmaradt jegyzőkönyvekről és egyebekről. Igen ehhez is volt hozzászólás - ezt ugyancsak Dr. Tóth Mária tette, mely szerint a munkahelyen nem presszózni kell hanem dolgozni, a dolgozókat pedig irányítani, a munkát megszervezni.

Mégis lesz következmény?
     Úgy tűnik a mostani ülésen mégiscsak betelt a pohár. Legalábbis valami elindult, és a sok-sok mellébeszélést már azok sem nyelték le, akik amúgy a polgármester csapatában indultak, összefogva szerettek volna valamit tenni a városért, sokáig szinte kritika nélkül megszavaztak neki sok előkészítetlen dolgot. Na most úgy itt a vége ennek a stílusnak. Az ülést nézve két fanatikus - de nem eléggé felkészült - képviselő maradt, aki még hisz neki. Hegedűs Ferenc és Gál Gábor. Bár a tényszerűséghez tartozik, Gál képviselő is régóta feszegeti a döntések végrehajtatlanságát, csak éppen nem merte címezni senkinek, illetve valaki máson akarta elverni a port.
     Dobos Attila elég egyértelműen fogalmazott. Ezt a testületet fel kell oszlatni, ha nem képes megfelelően dolgozni. Ő is mások is felvetették a vezetők felelősségét, egészen a fegyelmi indítás gondolatáig eljutottak. Talán nem csak a gondolatig, mert az ülés elején Gál Gábor zárt ülést kért valamilyen ügyben. Ilyen persze nincs, mert témát, napirendet időben benyújtva és azt megszavaztatva lehet bármit is tárgyalni a testületnek, de erre sem szólt senki, hogy ez így nem jó. Nem kitalálásra, bedobott félmondatokra kell zárt ülést tartani. No mindegy - illetve dehogy mindegy, de már megszoktuk - lett zárt ülés. Milyen tárgyban nem tudni, azért titkos. De ha a kiszivárgás valamennyire is pontos, a polgármester felelősségéről volt szó. Röhelyes, hogy - ahogy hírlik - azt sem tudták, ki és hogyan idíthat, bonyolíthat le egy fegyelmi eljárást, mik a szabályok, a tennivalók és a következmények. Ez aztán mindennek a teteje.
     No de ne menjünk ennyire előre, hiszen azért valami történt ezen az ülésen, ami eddig soha. Több napirendnél az ismételt számonkérésre a magyarázkodások, majd a hosszabb hallgatások, majd a kamerába történő béna bámulások után a polgármester csak-csak összeszedte bátorságát, és elismerte, hogy sok dologban őt terheli a felelősség, vállalja amit kell - bár szerintem nem pontosan sejti mit is jelent ez. - No ne legyünk elégedetlenek, ha ez egy őszinte szembenézés a valósággal, már eredmény és talán előreviszi az ügyeket, valamiféle pozítív irányba. Mert azt is látni kell, a lakosság nem bízik a változásban, ezt a honlapunkon lévő szavazás is elég egyértelműen bizonyítja.

Kisért a múlt, vagy mégis volt jó a régi időkben?
     Érik azért meglepetések az embert, ha figyelmesen kisérve nem csak a kabarisztikus elemekre rándul görcsbe az arcizma a röhögéstől. Elhangzottak vélemények arról, hogy voltak itt emberek, akik értették a dolgukat, és mégis azzal az állítással lettek leépítve, hogy nincs rájuk szükség. No meg többször is szóbakerült, hogy a régi jegyző - nem, nem Huszár - Kapecska Ferencné milyen alapos munkával segítette a bizottságokat. Nem csak ott volt minden ülésen, ami a mostani jegyzőktől nem divat - hanem pontos informácókkal, anyagokkal, azok előzetes konzultációjával, alapos előkészítésével garantálta az érdemi munkát. Nem is volt ilyen gond, amik itt megfogalmazódnak. És olyan sem, hogy a PÜ, vagy a MOS elnöke nem tudta volna a dolgát. Mondták is többen, hogy anno amikor Majnik László, Dr. Szájbely Ernő vezette az üléseket, érdemi állásfoglalást hoztak, leírták, és a testületi ülésen értelmesen el is mondták mi a szakértők - ma erre jobb nem pocsékolni a szót - és a bizottsági tagok véleménye. Ezt is megértük. Szerintem Kapecska Ferencné Zsuzsának - ha hallotta volna -, ez nagyobb elismerés, mint ha a közreműködésével vezetett utolsó ülésen pár szép szón túl is megköszönték volna a munkáját, ne adj isten pénzjutalommal búcsúztak volna tőle, vagy valamely városi kitüntetést kapott volna a sokévtizedes köztisztviselői munkájáért. Mert ezt egyiket sem kapta meg. Pedig akkor Rétság volt a példa, a bezzeg város, ahol jól mennek az ilyen dolgok. Most is példa! A legrosszabb a megyében, és nem bezzeg, hanem sajnos. No hát azért az idők és a történelem sok másutt is szolgálatott már elégtételt.

Művelődési központ ügyei
     Még van itt kér dolog, ami ide kívánkozik. Nem túl hosszan, hiszen annyiszor elemeztük már a testület viszonyát a művelődéshez. Eleve borítékolni lehetett, hogy akármi hangzik el, akármit is tesz le az intézmény vezetője, lehet az aranyból, gyémántból, más városokhoz mérten kiemelkedő tervékenységről, az itt mind smafu. A borsó falra hányása gyakorta eredményesebb, mert előfordul, hogy néha egy-egy fennmarad. Itt nem fogadta el a testület sem a beszámolót, sem a munkatervet. A főokos bizottsági elnöknek persze az nem esik le, hogy így két év után nem a dicsősége leszavaztatni az intézményt, hanem a szégyene, mert felvetődik a kérdés mit tett ő az állandó piszkálódáson túl, hogy jobb legyen a ház munkája. Na itt is csak a nagy semmi látható, amiből az előbbi idézet szeint ismét csak nem lesz semmi.
     De mit is nem fogadtak el? Nevezetsen éppen a saját maguk által tavasszal, Végh József távollétében megszavazott silány fércmű munkatervet. Igen, tévedtek! Azt remélték év végére már Vég(h)telenül jó lesz itt minden. Nem így lett. No a lényeg, hogy itt arról kellett volna beszámolni - akár soronként - ami abban a tervben van az megvalósult-e. Jelenthetem mindenkinek, hogy azt nem volt nehéz teljesíteni, bőségesen megvalósult. Nem úgy mint a testületi határozatok! Itt látható a legsúlyosabb kettős mérce. Maguk szemében a gerendát sem, másba meg a szálkát is belenyomják, ha az nincs is ott. Mert mást követelni nincs jogalap, mint az előírt munkatervben és költségvetésben leírtakat. Nem álmokat, amit meg sem szavazott a testület. Kizárólag ami a jóváhagyott munkatervben le van írva! Az pedig teljesült.
     A jövő évi terv. Szóval egyszerűen nevetséges, hogy egyáltalán nem szégyelli magát képviselő azt mondani, hogy pénz nincs, de azt a hárommilliót az intézmény WC-je felújítására, meg azt a pármilliót a helyi tv-re meg a további pármilliót nagyrendezvéynekre az intézmény gazdálkodja ki. A semmiből? Avagy fénymásoljon pént? Nem javasolnám, azért becsukják. Egyáltalán hogyan gondolja valaki, hogy lehet úgy követelni pénzbe kerülő dolgokat, hogy már az összes lehető támogatást elvették, de azért minden legyen meg. Azt lehet, hogy amire nem jut pénz, azt nem kérni. Vagy adni és megkövetelni. Más út nincs.
     Aztán tessék már realistának lenni. Emelegették, milyen szuper falunapokat rendeznek Tolmácson, Kétbodonyban és szerte a körnéken. Igen ez igaz, de azért két megjegyzés ide kivánkozik. Ismerem mindkettő - és a többi rendezvény - költségvetését, nem kevésbe került! (Többe, mint amit itt akarnak rákölteni hasonlóra, az biztos!) Azon túl ezen településeken egy évben egyszer van ilyen, Rétságon pedig legalább 10 hasonló alkalom van évente a többi program esemény mellett. Elég a hétvégi farsangi mulatságra gondolni, minta egyik ilyen esemény.
     Hozzáértés, mérlegelés, okszerű összefüggések, pénz/feladat, annak alapján való számonkérés nélkül nemigen lehet egy nyelven beszélni. Ami itt folyt, az láthatóan a süketek párpeszédénél is rosszabb hatékonyságú vita volt - hozzáteszem majd két óraig. Akkor megmondhatták volna az elején, hogy úgyse szavazzuk meg, Végh József csináljon ezer oldal új tervet, pénzügyi fedezet nélkül, majd még azt se fogjuk elfogadni. És nem kellett volna ennyit dumláni, ez világos volt mint a nap.

Már postára sem futja
     Külön cikkben nem írom le, de ehhez a témához tartozik. Valamiféle új jelenség ez, vagy mi a jó fene? Képzeljék, az alább látható cédulát találtam begyűrve a lépcsáház ajtó résébe. Míííííí vaaaaan? Nézek nagyot! A hivatalból valaki postát játszik, de nem a levelet hozza el, hanem egy ilyen papírt, hogy menjek be hozzájuk, és majd kapok egy levelet. Nekem ugyan nem kell, azt sem írták rá milyen ügyben és kihez is kellene fordulni. Amikor meg ott jártam, akkor senki nem mondta, hogy levelem van. Nem ragozom, ez már több mint szégyen. Nem éppen azt kellene elérni, hogy az ügyfélnek minél kevesebbet kelljen a hivatalba bemenni? Ha mondjuk adócsekk lenne abban a levélben nem éppen mielőbb ki kellene kézbesíteni, hogy mielőbb befolyhasson a pénz?
      Aztán aranyos a lopott szövegű papírmásolat. Azt írja, ha nem megyek érte a polgármesteri hivatalba, akkor a posta visszaviszi a levelet a polgármesteri hivatalba. Vigye! Ki kiváncsi rá, hova viszi. No meg hogy olvassam el a hátoldali figyelmezetést. Az meg üres! Meg hogy ha megyek, igazoljam ám magam, mert a hivatalban nem tudják ki vagyok. (Amikor perelni kellett nagyon tudták ki vagyok) Pedig én ettől az egésztől már nagyon kivagyok. Ha meg nem igazolom, közjegyzői meghatalmazás, PTk. és egyebek. Na ne vicceljenek már megint.
      Miről van szó tulajdonképpen? Nem lenne egyszerűbb egy e-mailben megírni mi a pálya - kapok is néha ilyet a jegyzőtől más témában - és akkor ilyen cédulákat nem kell kézbesíteni.
      Mert persze akkor kellene bemenni a hivatalba, amikor én sem érek rá. Amikor ráérnék még egy levelet se vehetek át, mert a rács be van zárva. Ha meg ennyire nem megy fontos iratok kikézbesítése, miért is nem bízzák a postára? Ők ehhez értenek, és amit oda feladnak, érdekes módon mindet meg is kapom. Akkor nem kellene kis-cserkészt, úttörőpostást játszatni, amúgy szerintem tisztességes, sokat gyalogló kézbesítő munkatársakkal. Mert hogy teljesen egyértelmű legyen: ezért az egészért nem azt hibáztatom, aki a levél helyett ilyen marhaságokat gyömöszölt az ajóm résébe. Nem kérem. Ezt valaki így mondta neki ...
     A következtetéseket vonják le Önök!