Üvegcipő

2020.01.22.

Nyomtatható változat >>>

-
Már nem is kell külön kiemelni, hogy a Körúti Színház vendégjátékát telt ház várta, még pótszékek elhelyezése is szükségessé vált (Alul a fotó szünetben készült amikor még mindenki nem foglalt helyet.) A 3 előadásból álló sorozatnak ez az est volt a 2. bemutatója.
     Január 22-én, a színházi programot követő napon ünneplik országszerte a Magyar Kultúra Napját. A rétsági intézmény úgy gondolta, hogy nincs is méltóbb felmagasztalása a kulturális értékeknek, mint egy színpadi produkció. Különösen így van ez, ha a szerző a magyar színműirodalom egyik nagy alakja, Molnár Ferenc, világsikereket magáénak mondható szerző. A most színpadra került művet majd 100 esztendeje írta, (Egy színházi adattár szerint 1924-ben mutatták be először.) Erre utal a díszletben látható 1919-től használatos Magyar Királyság címere. Az akkori világ nagyon magyar, a probléma is magyar - jellemző lakásforma az albérlet - volt. Trianon után a nemzetnek új kihívásokkal kellett szembenézni, az élet mindennapjai azonban nem a politikáról szóltak, hanem az egyes emberek hétköznapjairól.
     A cím alapján is tudható, hogy a történetnek vannak előzményei. Hamupipőke jelenség már igen régen foglalkoztatja a meseírókat. Most, amikor a remake-ek korát éljük - sok egyszer elkészült filmnek jelennek meg újabb változatai -, miért csodálkoznánk azon, hogy a Grimm testvérek által világsikert arató mese újabb változatai látnak napvilágot. (Megjegyzendő, hogy a Grimm féle ötlet sem az őseredeti, mert a gyökerek az ókori Egyiptomig nyúlnak vissza.) Molnár Ferenc nem lemásolja a sztorit, csak az alapgondolatot forgatja meg szokása szerint, ahol egy szegény lány más társadalmi osztályban találja meg boldogságát. Különféle szerelmi viszonyok - ami már nem is háromszög, hanem minimum sokszog - köré fűződik az események fő szála. A főszereplő - Irma - egy buta lány, de tele van érzelmekkel, és az őszinte szeretetre, a boldogságra vágyása mindent feledtet.
     A népes művészgárdát felvonultató darabban 3 főbb szerepet lehet kiemelni. Mérai Katalint, Kautzky Armad, és Karaivanov Lilla. Mérai Katalin már bemutatkozott nálunk, de Kautzky Armad először jár nálunk a Körúti Színház társulatának tagjaként. Karaivanov Lilla sokszor lépett rivaldafénybe városunkban, bár - mint korábbi cikkünkben írtuk - sok mellékszerepet formált meg karakteresen, de a Butaságom történetében bizonyította, hogy méltó a főszerep megjelenítésére. A mostani alakítás sem volt egyszerű a vállalás a színművésznőnek. Szinte végig színpadon volt, és rengeteg arcát mutatta a különböző viszonyokban. Amúgy is az a helyzet, hogy zsenit könnyű játszani - sokan próbálkoznak vele -, de egy buta nőt, akinek nem csak a sorsa által meghatározott ismeretanyag hiánya a fő tulajdonsága, hát bizony igen-igen nagy kihívás. Olyan ez, mint amikor a kabarészínészek mondják el, milyen iszonyatosan nehéz hitelesen előadni sarkítottan vicces történeteket. Ez pedig csak azért jut a tudósító eszébe, mert a darab egy romantikus vígjáték, mindazokkal az elemekkel, amit ennek a műfajnak fel kell mutatnia. Elsősorban Molnár Ferenc rafinált szövegei, a figurák megformálása, a helyzetkomikumok kiváló kezelése mellett természetesen a rendezés kiválósága. Úgy ülteti a évszázados szövegkönyvet a mai pódiumra, hogy megőrizze a múlt báját, de pontosan szóljon napjaink nézőihez is.
     A közönség pontosan követte a történéseket. Többször felcsattanó taps fogadta az ismerősként belépő művészeket, és a pontosan célzott poénokat. De hangzottak el drámai súlyú mondatok, amit a nesztelen csenddé merevedett hangulat jelzett: pontosan együttérez a közönség a darab minden rezdülésével. Nem lennénk igazságosak, ha nem térnénk ki arra, hogy az előadás külön ki nem emelt szereplői is kiválóan alakították azt a karaktert, amit megjelenítettek. (Néhányan többet is.)
     A Fényes Szabolcs bérlet 3. előadását, a március 11-én színre kerülő Bolond lány című - ugyancsak világsikert elért - krimi vígjátékot is lelkes várakozással fogadja majd a közönség.
     Ahogy az már lenni szokott, nehezen szűnő vastaps volt a művészek jutalma. Bár most Galambos Zoltán igazgató nem készült külön köszönő beszédre, de a felfokozott hangulat hatására megosztotta a közönséggel, hogy milyen családi öröm érte a színházat. Hiszen a társulat valóban egy nagy család, így hát mindenki örömmel fogadta Placskó Emese és Oroszi Tamás gyermekének érkezését.
     Sok izgalmas pillanatból egy filmtekercsre valót válogattunk össze emlékként akik ott voltak, és tudósításként akik csak itt olvasták az előadás hírét.

GiK -