A forradalom ünnepe

2019.03.16.

Nyomtatható változat >>>

"Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözellek oly magas örömmel, a milyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!" írta Petőfi naplójába március 15-én. Mert egyértelmű, hogy március 15-e a liberális gondolkodású értelmiség és fiatalság szabadságvágyának, demokrácia akarásának győzelme volt a császári diktatúra felett. Az ünnep tartalma az utóbbi időben mintha átértelmeződött volna ...
    Rétság a hagyományoknak megfelelően rendezte meg a városi megemlékezést. Alkalomhoz illő díszlet fogadta a résztvevőket a művelődési központ színháztermében, ahol a Himnusz elhangzása után Kelemen Ágnes a művelődési központ munkatársa köszöntötte a megjelenteket és később is konferálta a műsort. Elsőként Varga Dávid olvasta fel beszédét, majd Balla Mihály országgyűlési képviselő szólt az ünnep kapcsán. (A beszédek az alul lévő linken is meghallgathatók.) Szájbely Zsolt szavalata után az általános iskola műsorösszeállítása következett.
     Három részre osztott ünnepi összeállattás első részében verses, énekes részletek idézték a forradalom eszmeiségét, majd az iskola énekkara következett. Harmadik részben a Kereplő Gyermek Néptánc Együttes koreográfiat mutattak be a forradalom szellemét idézve. Az oktatási intézmény műsorblokkját Salgai Nikolett, Kovácsé Nagy Erzsébet és Simon Katalin szerkesztette és állította színpadra. Az iskolai műsor első részében hangzottak el a 12 pont kiemelt részletei. Ide is érdemes idézni, alátámasztandó a bevezető gondolatokat: " Legyen béke, szabadság és egyetértés! - Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését. - Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. - Közös teherviselés." és így tovább. A szabadságeszmény forradalma győzött és meghatározta Magyarország jövőjét. Elfoglalták az akkori legfontosabb médiumot, és közzétették pontjaikat. Akkor is döntő jelentőségű volt minden márciusi esemény, ha a következő másfél esztendő szabadságharca elbukott.
     A Szózat elhangzása után a rendezvény a művelődési központ előtt folytatódott, ahol a szabadságharc rétsági hőseinek emléktáblái állnak. A városi önkormányzat után helyezték el koszorúikat intézmények, civil szervezetek, egyházak és pártok képviseletében. (A felsorolás a hangfelvétel végén meghallgatható.)
     Képeink az ünnepi alkalom fontosabb pillanatait villantják fel.

Másnapi gondolatok
     Tekintve, hogy ez a tudósítás 16-án jelenik meg, így nem ünneprontás - az előző évekhez hasonlóan - néhány gondolatot felvetni. A riporter sajnálatosnak tartja, hogy a beszédek "mélyhűtött, előregyártott" termékek voltak. Egyrészről többen felvethetik, hogy mit lehet ilyenkor mondani. A történet ismert, új aspektusok nem jönnek elő évről évre. Ez persze igaz. Mások meg azt mondták, hogyan várható el a szónokokról a 12 pont mai társadalomra való értelmezése. Pedig van máig ható kemény üzenete. Ezeket óvatosan kerülni talán nem elegáns dolog.
     De ennél fontosabb, hogy az országban bárhol felolvasható szövegek mellett semmi helyi sajátosság nem jelent meg a mondandók sorában. Pedig lenne. A köszorúzáskor már látható - és évek óta tudható - hogy a forradalmat követő harcoknak voltak rétsági mártírjai, és hadmozdulatok történtek településünkön keresztül oda-vissza.
     Ami talán még fontosabb, hogy Rétság 30 évvel ezelőtt március 15-én kapta városi rangját, akkor jelentős ünnepi eseményként. Mivel más program nem kapcsolódik az évfordulóhoz ennek a napnak kellett volna méltóképpen megemlékezni arról, miképpen is lettünk községből nagyközség, majd város. És akár arról is hová jotuttunk 30 esztendő elteltével. Mennyivel lett városabb az egykori falu, mint évtizedekkel ezelőtt. Nagyon szomorú, hogy erről szó sem esett. Mikor eshetne hát, ha itt és ekkor nem? Igazán kár, mert elért eredményeinkre jogosan lehetünk büszkék. Minden ciklus önkormányzata, hiszen 30 éves a rendszerváltás is. Azóta 7 képviselő-testület váltotta egymást, mindegyik más eredményekkel.

GiK