Radics
Lászlóné Angéla kiállítása
| 2016.04.16. |
 
|
|
A művelődési
központ kiállítóterme mindig tartogat meglepetéseket. Mesés világok tárulnak
fel a látogatók előtt. Ez különösen így volt a szerda esti tárlatmegnyitóra
belépve. A falakon képek, vagy képszobrok, a középső posztamensen sorakoztak
a sokszínű figurák. Valóban mintha egy mesevilágba csöppent volna az ember.
Radics Lászlóné Angéla kiállításának első napjára gyűlt össze a közönség.
Az Nógrádmegyerből érkezett alkotó magát nem nevezi képzőművésznek, a rendezvény
plakátján is amatőr alkotóként jelölte meg tevékenységét. Ez szerénység
cseppet sem indokolt, hiszen a látott munkáknak van stílusuk, egyediek,
és a kivitelezés módja is különleges. Bizony ez képzőművészet.
Kelemen Ágnes a művelődési központ munkatársa köszöntötte a megjelenteket,
majd Majer Szilvia - a RMAMI művésztanára - fuvolajátéka varázsolta el
a közönséget. Elhangzott egy vers is, mégpedig Farkas Balázs, a kiállító
unokájának előadásában. Mondani sem kell, nagy sikerrel.
Megnyitó beszédet Ladóczki Béla mondott, aki a Bátonyterenyén működő ART
11 Alkotói Társaskör vezetője. Részben bemutatta hogyan került az alkotóközösségen
keresztül kapcsolatba Angélával. Részletesen ismertette azt a technikát,
amivel a művek többsége készült. Bár a falakon láttunk tűzzománcképeket,
aquarelleket, a kisplasztikák között terrakotta műveket, mégiscsak azok
az alkotások voltak többségben, ami az úgybevezett PAVERPOL technikával
készültek. Mondhatnánk persze kollázsnak is, hiszen a képek síkjába különféle
anyagok, többnyire textildarabok kerülnek beépítésre, ragasztóval formálva,
utólag szinezve. A számtalan rongyhulladék igy kel új életre, különleges
felületet kölcsönözve a faltról a térbe kilépő alakoknak. Ugyanígy készült
a szobrok röbbsége.
A megnyitó beszéd után újabb fuvolajáték, majd virágokkal köszöntötték
a kiiállító alkotót. És ahogyan lenni szokott elhangzottak köszönetek a
szervezők a közreműködők felé. Angéla megkért, hogy a nagy izgalmak közepette
megfeledkezett egy fontos segítőről, a cikkben említsem meg a nevét. Szívesen
teszek eleget eme kérésnek. „Külön köszönöm kedves kolléganőmnek, Pribelszkiné
Mónikának, hogy segített a kiállítás megszervezésében, biztatott
és bízott bennem! Nélküle ez nem jött volna létre!!”
Valóban így van, hiszen arról, hogy Rétságon egy jeles galéria működik,
ahol be lehet mutatkozni, Mónika tudatta és segített felvenni a kapcsolatot.
A megnyitó szokás szerint kötetlen beszélgetéssel, gtarulációval, az alkotás
egyes titkainak megbeszélésével folytatódott. Szokásunk szerint pár képet,
tárgyat is kiemeltünk kicsiben, kedvcsinálónak. A tárlat május 22-ig tekinthető
meg a művelődési központ nyitvatartási idejében.
Képeink a megnyitó emlékezetes pillatait örökítik meg.
GiK
.
|
