|
Madarak és fák napja
A rétsági városi művelődési központ és könyvtár immár tízedik éve szervezi meg a Honismereti Akadémia előadássorozatot. Az idei rendezvények témája a Cserhát és Börzsöny élővilága. Az elődadásokat Balog István környezeti nevelő a bánki ÖKO-LAND tábor vezetője tartotta. Az előadássorozat harmadik és egyben utolsó részében a Madarak és Fák Napja alkalmából „Az ég madarai” címmel ismerhettük meg a környékünkön élő és előforduló madarakat. A fa és a madár motívum már a legősibb civilizációkban is fellelhető. Már az akkori emberek tisztelték és nagy jelentőséget tulajdonítottak és ezeknek az élőlényeknek. A XIX. század nagy mocsárlecsapolás és folyószabályozások következtében a madarak életfeltételei romlani kezdtek, pusztultak az erők, mezők. Így az európai államok 1902-ben egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelmének érdekében. 1902-ben Charnel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk szabályozott. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő: Minden évben e napon gyümölcsfákat kell ültetni és meg kell emlékezni a hasznos madarakról. Elrendelte valamennyi iskolában ünnepeljék. Fontosnak tartotta, hogy az ifjúság megismerje, és felismerje a hasznos madarakat védelmének jelentőségét. A kezdeményezés mozgalommá bővült, a XX. század első felében minden májusban sor került erre. Az Állatvédő Egyesület és a Magyar Ornitológiai Központ – Hermann Ottó irányításával jelentősen támogatta e nemes mozgalmat. 1996 óta kormányrendelet alapján minden év május 10-én ünnepli az ország a Madarak és Fák napját. Az előadás családias körben zajlott. Balog István hangsúlyozta, hogy fontos az élővilágunk megismerése, különösen a „nem szeretem állatok”-ról alkotott hamis képek eloszlatása. Célkitűzése,hogy rácsodálkoztassa az embereket az olyan dolgokra, amik fölött egy séta során átlépünk, elsiklunk, vagy ne adj isten rálépünk. Nagy szeretettel beszélt a környékünkön élő énekesmadarak és ragadozó madarak fajainak sokszínűségéről. Olyan madarak fészkelnek a térségben, mint például a gyurgyalag, süvöltő, meggyvágó, cinege. A legnagyobb énekesmadarunk a holló is itt fészkel. Arról pedig sajnálattal szólt, hogy a vetési varjú eltűnőben van, mivel a 70-es években a mezőgazdaság „irtotta őket”, mert nem tartották hasznos állatnak. Pedig a varjú hasznos állat, mivel a ragadozó madaraink többsége nem épít fészket, a varjak fészkeiben költenek. A másik, eltűnőben lévő faj a veréb, amit ugyan csak kártékony állatnak tartottak a mezőgazdaságban. Ezek a madarak is védettek. A ragadozó madarak közül pedig az egerészölyv, amit az egyszerű és tudatlan ember le „sasmadaraz”. Különleges madarunk a szajkó, ami a környezetében hallható hangokat egyszerűen leutánozza. Megszólalhat úgy is mint például egy sziréna, vagy féknyikorgás, bámulatosan sokféle hangot képes utánozni. Az előadó beszélt még a madarászatról, kiemelte, hogy ez egy komoly és nagy odafigyelést igénylő munka. Mesélt a természet közeli élményeiről. Bájos történetet hallhattunk egy bácsi és egy „beszélő” holló egymáshoz való kötődéséről. Ennek kapcsán a jelenlévők is megosztották velünk a hasonló élményeiket, történeteiket. Balog úr mindenkit bíztatott arra, hogy lépjünk be a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületben. A természet kedvelőinek nem is kell ehhez messzire utazniuk, ugyanis vannak helyi csoportok a Nógrád Megyei valamint a Börzsönyi helyi csoport is a közelünkben van. Minden évben programokat szerveznek a Madarak és Fák napja alkalmából. Emellett minden évben megválasztják az „év madarát”. A 2011-es év madara a széncinege. Krizsanyik István
-
|
