Korábban beszámoltunk arról, hogy Koltay Gábor filmet fordatott városunkban. Meg persze nem csak erről, hanem hogy mivégre kereste fel a laktanyában lévő emlékparkot, és romosodó épületeket. Most már bizonyosan lehet tudni, hogy azért, mert egy új filmalkotást készített. A film elkészült, be is mutatták. A díszbemutatóról is adtunk hírt honlapunkon.
     S ha már elkészült, akkor mi sem természetesebb, hogy azokon a helyeken, amelyekhez valamilyen módon kötődik a mozi címadó "főhőse", vászonra is kerüljenek a villogó képkockák. Így történt, hogy február első napjaiban a Városi Művelődési Központ és Könyvtár műsorra tűzte az alkotást.
      Ahogy néhány alkalommal az elmondható, a művelődési központ színházterme zsúfolásig megtelt. Amikor kezdetét vette a vetítés, valóban nem lehetett már beférni sem, minden lehetséges helyre pótszékek kerültek. (Mert hát a rövidnek nem mondható előadás bizony nem nézhető végig állva.) Messzi tájakról is érkeztek látogatók, zarándok csoportok. Furcsa paradoxon - ami egyes rendezvényeknél bizony előfordul - hogy rétságiak kevesebben tisztelték meg jelenlétükkel az eseményt, mint ahányan távolról érkeztek.
      A mozgó képsorok történetét itt részletesen nem ismertetnénk, de pontosan lehet tudni, hogy egy sajátos dokumentumfilm pergett a nézők szeme előtt, amelyben egy fiatalember sorra felkereste azokat a helyszíneket, amelyek Mindszenty bíboros, hercegprímás életéhez bárhogyan is kapcsolódik. Így a felsőpetényi kastély mellett bizony Rétság is helyet kapott a műben. Ha nem is hosszan, hiszen itt valójában 24 órát töltött az mártír egyházi személyiség, amidőn Felsőpetényből kiszabadították, és másnap Budapestre szállították az alakulat tisztjei. Mindenképpen azt mondhatjuk, hogy még az is új ismeretekkel gazdagodott a történelmi, egyházi személyiség életével kapcsolatban, aki alaposan ismerte életútját. Aki pedig csak felszínesen, mindenképpen sok új információhoz juthatott.
     A vetítés után Tóth Ferenc plébános mondott köszönetet a szervezőknek és a résztvevőknek.
     Valóban elísmerés illeti az intézményt, hogy kezdeményezte a helyi bemutatót, ami olyan körülmények között, hogy a házban már pár éve nincs rendszeres mozielőadás, bizony még nagyobb izgalommal vállalt program.
     Sajnos egy szomorú hírünk is van, amit nem ünneprontásként meg kell osztani a tisztelt Olvasóval. Több látogató csoport szerette volna megkoszorúzni a laktanyában lévő emlékművet, de nem tudták ezt megtenni. A kapun ki van írva, hogy építési terület, oda szigorúan tilos bemenni, csak és kizárólag polgármesteri engedéllyel lehetséges. Önmagában vicc, de a távolról jöttek nem tudtak ilyen engedélyt beszerezni. Volt egy kiírt telefonszám, hogy az kinél csörgött nem tudni, de nem vették fel. Vagy a régi építőbrigád száma, vagy a laktanyai őrség telefonja, akik ha a Járóbeteg épületében vannak, nincs térerő tehát remélni sem lehet, hogy valaki a kapu megnyitásában segítségére lehet példának okáért éppen a kegyeletüket leróni szándékozóknak. Bizony egy korrektebb tájékoztatás nem ártott volna, mert magam is egyik séta alkalmával találkoztam a kapuk előtt, a hatalmas fényképes tábla alatt, autóból kiszálló tanácstalan idős emberekkel, akik valamelyik szomszéd faluból jöttek az orvosi ügyeletre. Mert úgy tudták... Hát nem jól tudták, de sajnos érdemleges tájékoztatás Rétságon nem divat. Tény, hogy ez a momentum csak a koszorúzás meghiúsulása miatt került itt szóba. Mert a rendezvény más tekintetben lélekemelőnek, sikeresnek, és példaértékűnek mondható.