A temetők mindenütt a nyugalom valamiféle szigetei. Csönd honol, alkalmas az elmélyült gondolkodásra. Télen különösen a "szüziesen fehér hóval" borítva még megindítóbb. Sokan szívesen tesznek sétát azok közül is akiknek nincs ott nyugvó hozzátartozójuk. De akinek van, és zaklat a való világ zaja, gyakorta kijár ide. Az elmúlás néma csöndjében keresni egy kis lelki békét. Sajnos nem így áll a helyzet Rétságon. Inkább zaklató, felháborító tapasztalatairól számolt be több arrajáró. Így hát magam is tettem egy körsétát, és szomorú tapasztalatomat itt is megosztom az Olvasóval.
      Belépve a nagykapun azt látom, hogy jobbkézre egy egészen elborzasztó módon "rögzített" villanyoszlop árválkodik az út mellett. Nem valamiféle felhagyott darab. Nem! Tetején a vezeték 230 voltos feszültséget hordoz. Csavar egy darab se a beton tartó és az oszlop között. Valaki azt hitte, hogy a 4 szál ónozott huzal is megteszi. Aztán ha nem majd aki arra jár, rádől legfeljebb a szerencsét hibáztathatja, ha neki nem lesz az oszloppal; gondolják persze azok akik mindezért felelőseknek kellene lenniül. Fortunában reménykedni a lottózóban szoktak, és akár kihúzzák a számokat akár nem az nem jelent veszélyt másokra. Ez itt azonnal ehárítandó kockázati elem. Láthatóan nem nyulak, de nem is őzek, szarvasok rágták meg. Valaki jól nekihajthatott valami termetesebb járművel. Aztán szakszerű "javításként" megdrótozta. 230 volttal a tetején! Persze azt sem mondhatják a város felelős vezetői, hogy nem tudtak róla, mert lakossági panasz alapján magam jelenttem be a polgármesternek és a jegyzőnek is. Pár napja. Hatása semmi, pedig ezt azonnal cserélni, rögzíteni kell. (hozzáteszem egy másik oszlop is hadilábon áll. Közvetlen a kapu mellettit sem a csavarok hanem csak két bilincs tartja a betonhoz. Meg a szentlélek...
      Miért járnak ott méretes járművek? Talán elárulja, hogy egy jó nagy darab rönk fekszik keresztbe az úton. Mivégre jutott oda nem tudható, csak sejteni lehet. Volt a feljáró mellett egy kivágásra ítélt beteg fa. Pár napja arra hívták fel a figyelmemet, hogy valami otromba módon és veszélyesen le lett gallyazva. Ma látható, hogy tőben elvágták. A törzs elindult útjára, de megállt a bejárat előtt. A temetőn mintegy sebzett testből folyik körben a fűrészporból képződött valami. De nem csak a feljárat mellett! Nem ám!
      A bejárattól balra vagy 5-6 fának csak a hűlt helye lelhető fel. Hová lettek nem tudni! Ki vágta ki, milyen alapon nem tudni! Hová lett a város tulajdona? Nem tudni! Az egyértelműen látható, hogy szakszerű gépesített módon lett életük megsemmisítve, tőben vágva az akácot. A gaz, a fűrészpor ott tátong rendetlenül a bejárat közelében.
      Erről muszáj egy újabb bekezdést írni. 
      A temető a város tulajdona, eképpen közterület. Annak minden tartozéka - a megváltott sírhelyeket nem számítva - a város, tehát az önkormányzat tulajdona. A képviselő-testület engedélye nélkül ott egyetlen fát sem szabad kivágni. Persze erre várva hivatkoznak akkor ha tényleg kellene valamit csinálni, mint a villanypóznánál, vagy éppen a feljáró melletti fánál. Arra a testület adott engedélyt, sőt utasítást hogy ki kell vágni, mert veszélyes. De csak arra! Többre nem! Akkor hogyan lehetséges, hogy valakik csak úgy veszik a bátorságot, és meglopják a közt? Igen ez pontosan kimeríti a lopás fogalmát. (Btk 316. § - különös tekintettel a 2 bekezdés f. pontjára!) A temető kapun ki is van függesztve egy tábla, mely felhívja a figyelmet, hogy a temetőben bármilyen munkát csak engedéllyel szabad végezni. Igaz a megadott cím pontatlan, de ki van írva. Akkor ez különösképpen áll a fa kivágására.
      Két dolog lehetséges. Vagy engedély nélkül esett neki valaki a közös tulajdont képező vagyon elorozásához, vagy pedig valaki mégiscsak megengedte. Olyan, akinek nem volt hozzá joga, mert egyedül a képviselő-testület adhat(na) erre engedélyt. Ha lenne oka. De nincs, mert azok a fák ott senkit nem bántottak, senkinek nem ártottak, sőt nyáron lombosan védték a széltől a temetőt, levegőt szűrve, oxigént termelve gondokodtak a friss lélegzetről. Nem voltak sem öregek, sem veszélyesek. Ezt megtudva a felelős vezetőnek mindeképpen feljelentést kell tenni a rendőrségen. Ha nem tudtak volna róla, a cikk után magam fogom jelezni.
    És hová lett a fa? Ez is jó kérdés. Mert ha bármi valós oka lenne annak hogy kivágásra kerül 5-6 fa, és az önkormányzat azt meg is szavazza, a fa maga akkor is a város tulajdona. Ez nem elvihető fűteni, ki tudja mi másra. Bizony milyen jól jönne ilyen faanyag mondjuk a Hunyadi liget kerítésének utcabútor alkalmatosságainak kialakítására. De hasonlóan remek lenne más közösségi célra is. Szép szál egyenes fák lehettek, elég lett volna tavaszig letárolni, aztán felhasználni. Láthatóan ez nem lesz így, a közösség károsodott ismét jónéhány fával. Sajnos ez az eset kisértetiesen ismétlődik évenként, mindenféle figyelmeztetés ellenére a városházán belül cinkosokat találnak a természetkárosítók. Magyarul valaki mégiscsak jogtalanul engedélyezi, hogy a város bekerített területén belül a város fáit aprítsák. Jogtalan és felháborító!
     Azt már kérdezni is felesleges, mi történik a fák ki nem szedett gyökerével? Rétsági szokás szerint ott marad. Az enyészetnek, és emlékeztetőként, hogy itt így szokás ... 
     Mint ahogyan az is, hogy a testületi döntés más tekintetben sem került végrehajtásra. Az ugynevezett "előtető" építkezését a testület leállította. Ott jelenleg semmiféle építkezés nem folyhat és nem is folyik. Csak afféle viccként maradhatott ott a tábla, miszerint az "építési terület" - és mint ilyenre - nem léphet halandó ember. Ennél lényegesen fontosabb, hogy testületi döntés volt két oszlop lebontására. A halottak napja előtti időben valóban csak egynek az eltávolítására volt idő, de a döntést utána végre kellett volna hajtani. Nem így lett. Az egyik oszlop ott áll, ha nem is az út közepén, de olyan mértékben az útban, hogy a csúszós lejtőn könnyen nekicsúszhat egy autó, ha másként nem tud feljutni mondjuk egy mozgásában korlátozott látogató.
      Aztán vannak még más "érdekességek" is. Jobban szemügyre véve azt a villanyvezetéket, azt látszik, hogy szépen beépült volna abba a bizonyos előtetőbe. Nem olyan nagy gond, bizonyára lehet másfelé is vezetni, persze újabb munkával oszlopokkal és - mondani sem kell - újabb nem tervezett költségekkel.
      Miközben az alkalmatlan előtető oszlopai valamiféle mementóként hasítanak emléket a szakszerűtlen előkészítésnek, a meggondolás, program nélküli közpénz elfolyatásnak, egyre jobban láthatóvá válik, hogy a ravatalozó falai több helyen repedtek. Nem, erre nem gondolt az akkori testület, és arra sem, hogy a hatalmas csarnok álom helyett szerényebbel, de az egybeépítéssel a dőlő falakat is felújítva lehetne valamit kezdeni. Akár így, akár úgy, remélhető, hogy ez az épület nem jut a sportkombináton álló önkormányzati vagyon sorsára. Mi lett annak a sorsa? Gazda nélkül hagyták megrepedni, majd a szélnek kikezdeni a tetőt, majd összeomlani. Ha nincs gazdája a városnak, a temetőnek, akkor bizony ez a sors várna az utolsó előtti stáció helyszínére is.
      Fentről aztán mégiscsak valamiféle nyugodalmas hangulatot árasztó látvánnyal fordulhattunk a szép fehér hóval borított temető és a város felé. Csak ne kellene ezt a nyugodalmas érzést elrontani. Nem lehet mindezt a borzalmat kikerülve másutt lejutni? Nem lehet! Még egyszer át kell élni a kegyeletsértés eme speciálisan rétsági módját. Mert kijelenthető, ahogyan a temetőköz állnak az illetékesek, az már kimeríti a kegyeletsértés fogalmát. (Btk 181 §.) "Aki a halott emlékét meggyalázza ..." Mi más ez ha nem gyalázat?
      A képek e különös körsétát dokumentálják. Bemutatva, hogy a fentebb írtak nem csak igazak, de még igazabbak is attól, amit egy elmondás alapján bárki elképzelne.