Immár 10 esztendős Gobelin körnek nyílt kiállítása a művelődési központban. Mint a megnyitón elhangzott köszöntőből kiderült, ez nem azt jelenti, hogy a 10. tárlatuk ünnepélyes felavatására került volna sor ez alkalommal, hiszen tény: a városi művelődési központ galériájában évente megrendezett bemutatkozás mellett számtalan más helyen is falakra kerültek az alkotások, Tolmácstól Érsekvadkertig.
      Az örömteli évforduló kapcsán egy rendhagyó bevezető gondolattal kezdem ezt a tudósítást. Többen szemére vetik a művelődési központnak, hogy túl sok a kiállítás a házban. Nem mintha ez nem lenne örömteli esemény, hiszen a tárlatok valójában szinte költség nélkül, az alkotók lelkesedéséből és munkájából jönnnek létre, és ezreket vonzzanak egy év folyamán. A hozzáértők nem is azt kifogásolják, hanem hogy lényegesen kevesebb a színházi alkalom és az egyéb rendezvény. Tény, hogy színházat, koncertet fogadni sokkal több pénzbe és szervező munkába kerül, bár éppen ebben a hónapban egy felnőtt és gyermekszínházi produkció is színre kerül, (még egy harmadik szlovák nyelvű is!) nem is beszélve a két táncos nagyrendezvényről az ifjúsági tánctalálkozóról, és a Kereplő őszi gálájáról. De nem ezért kívánkozik ide pár gondolat, hanem azért, mert a kiállítások többsége összefügg a házban folyó - sokak számára nem ismert, nem látványos, - mindennapi tevékenységhez. Bizony az intézményben több mint tíz állandó alkotó közösség tevékenykedik a hét különbőző napjain. A kiállítások egy része ezen közösségek éves, két éves bemutatkozása. A figyelem felhívása arra a tényre, hogy hasznosan jöttek össze rendszeresen a házban, és szakmai vezetéssel fejlesztve tevékenységük egyre gazdagodik. (A kis kézművesektől a szobrászokon át a tüzzománcig, a fotósoktól az éppen most bemutatkozókig) Jól példázza ezt a Gobelin Kör élete is, akik Várszegi István vezetésével találkoznak rendszersen, és a szorgalmas alkotó tevékenység mellett legújabb darabjaikkal készülnek az éves közös kiállításra.
      A mostani alkalom sem múlhatott el zenei közremáködés nélkül. Méghozzá egy peremiernek lehettek hallgató résztvevői a megjelentek. Kozák Katalin egész termet betöltő énekhangját már sokszor megcsodálhattuk, de most tanítványokkal együtt lépett fel. Táncosokból, önálló jelentkezőkből alakult az Ékes Énekegyüttes. Egy kamara változatban már felléptek a Jótékonysági gálaműsorban, de teljes létszámban itt és most mutatkoztak be a nagyközönségnek.
      A tárlatot Végh József nyitotta meg. Ezennel nem részletezte a művészeti ág sajátosságait, hiszen ezekről az előzőekben már bőven volt szó. Inkább a 10 esztendőn keresztül tartó kitartó munkát, a rengeteg öltést, az anyagi áldozatokat is vállaló lelkes képkészítőket méltatta.       A hasonló események szokásrendje szerint a megnyitó szavak után megtekintették a kiállítást, és az érdeklődők, családtakok gratulálhattak a képek megálmodóinak, aprólékos munkával létrehozóinak. Fotóink pedig ugyenerről tudósítanak, pár mű felidézésével. A tárlat november 29-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében.