|
- A város szokásos augusztus 20-i rendezvényére került sor a négynapos munkaszüneti időszak első napján. Szerte a környező településeken mindenütt jeles napokat tartanak. Városunkban a néhány éve kialakult hagyományok szerint zajlottak a nap eseményei. Délelőtt a Tempomkertben szabadtéri Istentisztelet szólt azoknak, akik lelkükben az egyház tanításai és szertartása szerint akartak Szent Istvánra emlékezni. Délután a Nagyparkolóban először csak térzene figyelmeztetve hivogatta a nagyérdemű közönséget, hogy mire az érdemleges programok elkezdődnek, már ott legyenek. 18 órától, szinte percre pontosan a tervezettek szerint alakult a program. Elsőként a rétsági Kereplő, és a nagyoroszi Börzsöny Táncegyüttesek arattak sok tapsot, a színpad előtt, de ekkor még inkább a hűvösbe húzodva figyelő tömegek körében. Majd operettösszeállítást hallgattunk Kálmán Imre és Schönléber Apollónia előadásában. A Dancer Shadows Tánciskola rétsági és váci csoportjának bemutatója következett, remek táncműsorral hívták fel a figyelmet egy másféle zenére és mozgásra épülő művészeti ágra, a modern táncra. Majd igazi meglepetés, a szomszéd falu művészeti együttese lépett színpadra. Tolmácsiak eddig nem szerepeltek Rétságon, most - több sűrű program közepette - bemutatták dalaikat, táncaikat. Havasréti Pál - az együttes szervezője, vezetője, a Téka népzenei együttes tagja - tekerőn kisérte a Kodály Zoltán által Tolmácson gyüjtött anyagból is összeállított dalcsokrot. Mezőfi Zoltán polgármester rövid üdvözlését követően Szandi lépett a színpadra. Igaz, ez - látszatra - egy egyszemélyes műsor volt, de igazán jó hangulatot teremtve szórakoztatta a helybelieket, akik ekkorra már úgy megtöltötték a a Nagyparkolót, hogy aki már csak a slágerek dallamaira akarta megközelíteni a színpadot, bizony be kellett érnie valahol az OTP kerítése körüli hellyel. Egyszerűen jó volt, bár a bulvármédia szóhasználatával nyugodtan írhatnánk fergeteges előadást is. A közönség tetszése mindenesetre magáért beszélt. Jó választás volt. Rövid átszerelést követően az utcabál kezdődött, majd tűzjátékot láthatott a közönség. Ebben az évben tényleg láthatta is, mert most a Nagyparkoló szomszédságából, a 2-es út túloldaláról lőtték majd 5 percen keresztül megállíthatatlanul a pompázatos rakétákat. A tömeg még szórakozhatott éjfélig, majd elcsendesedett a tér, nyugovóra tértek az emberek, és mindenki készült a hosszú hétvége további alkalmaira. Ünnep volt, vagy nem volt? Figyelmes olvasó észrevehette, hogy eddig rendezvényről tudósítottam, és sehol nem említettem az ünnep szót. Miért is nem érezte úgy az ország lakossága, és nevesen itt Rétság népessége, hogy valami lélekemelő, magasztos eseménysornak lehet a részese. Miért nem érezhette annak a különös pillanatnak az emlékét és történelmi erejét, amellyel István király államot alapítván az addig várdorlással létező magyarokat letelepítve hazát, történelmet, vallást adott a népnek, akiknek utódai magyarként lakják a Kárpátmedence ezen kissé összezsugorodott területét. Nem éreztük, mert senki nem mondta, és semmi nem utalt arra, hogy valami emelkedett nap következne a megszokott hétköznapok és gyakori ünnepi rendezvények között. Mert azt már tudjuk, hogy augusztius 20-a nem azért a magyarság legnagyobb napja, mert új Alkotmánya van az országnak (1949-től) Mert ki foglalkozik manapság az Alkotmánnyal? Akinek dolga lenne az sem... Aztán vége az aratásnak, a búza tárolókba került, már az új gabonából őrölt lisztből készülnek a kenyerek, de most ezt sem ünnepelhetjük. (Valaki azt mondta nem, mert ezt Rákosi elvtárs-pajtás találta ki.) Igaz a Szent István Bazilika előtti ténylegesen ünnepélyes szertartáson Erdő Péter Bíboros asztalán ott díszelgett a nemzetiszínű szalaggal átkötött új kenyér. A városi lakosság színpadán ezennel sem szalmakoszorú, sem új kenyér nem volt. Nem baj, volt vattacukor, meg kürtőskalács. Meg volt Európa zászló! Hogy az itt minek, nem tudhatom. Régen a magyar mellé mindig vöröset raktak, csak hogy szimetrikus legyen a színpad, most meg csillagos kéket. Akkor is ha szigorúan állami ünnepról lenne szó. (Igen a naptár szerint is ez "állami ünnep", a többi - márc 15, okt 23 - "nemzeti". Így van a törvényekben és a naptárban is.) Aztán ez az ünnep nem érdemelte meg, hogy nyakkendős vasaltnadrágos - ha nem is öltönyös - formában tiszteljék meg vezetőink. Azt sem érdemelte meg a város lakossága, hogy a polgármester pár percre többet mondjon a szokásos "szépjóesetét kívánok mindenkinek, tapsoljuk meg ezt, meg azt, és jó szórakozást" mindig "nagy tetszést arató" beszédénél. Ja igen azt is mondta, hogy Szandi művésznő megihatja a kávét, mert ugyan még lett volna a beszédre 5 perc, de azt inkább elhagyta. Hát igen. Ebben az értékválságos világban nehéz is lenne valami eredeti gondolattal előrukkolni, de azért István királyról csak-csak lehetett volna érvényes gondolatokat idézni. Megemlíteni - nem közhelyekkel - történelmi nagyságát, és néhány szép szót szólni a jelenlévőkhöz. Nem aktuálpolitizálni. Nem azt én sem szerettem volna. De más nincs? Nincs. Előző évben alapos kritika érte egyes képviselőket, hogy a színpadi műsort mellőzve sportos tarka trikóban a Rompos cukrázda teraszán nevetgélve ellendrukkerkedtek. Most ezt nem lehet elmondani. Nem azért mert nem trikóban jöttek, hanem mert el sem jöttek! Ha a város ünnepel, hol is lehetne egy képviselő? Hát ott, ahol a választók vannak oda nem mennek. Miért? Kérdeznének valami ünneprontót az emberek? Ugyan már? És még ha ez megesik, mert amúgy csak a tv-ben látjuk őket ritka a tényleges találkozás, akkor is mi van? Mindenesetre akárhogy figyeltem, feltünk az a tüntető távollét, ahogyan nem voltak ott. Rövid időre Majnik Lacit láttam, de - a polgármnesteren kívül, aki ezennel délutántól estéig valóban ott töltötte idejét - senki más! Na szóval rendezvénynek jó volt, szervezett tisztes műsorral, a korábbi programok sorában egy újabb alkalom, amikor az emberek fesztelenebbül szórakozhatnak. Lehet, hogy valóban az a baj - bár ez nem jelent meg érdeklődés elmaradásában - hogy Rétságon sok nagyrendezvény van. Más településeken évente egyetlent tartanak, de az nagy, beleadva apait, anyait. Legfőképp így augusztus 20-án, a magyar ünnepen. Kár felsorolni, a kistérségben szinte mindenütt falunapok, fesztiválok adnak programot nem is egy napra. Itt meg két hete sincs, hogy volt a falunap, bocsánat a Ságok Találkozója, a város ünnepe. Lehet, hogy érdemes lett volna a kettőt összevonva egyet, de a forrásokat jobban felhasználva gazdagabb - akár kétnapos - eseményt szervezni. Ezt majd az illetékesek eldöntik. Tény, hogy nálunk gyakorta vannak ilyen napok. Szépek, jók. Örvendetesek hogy vannak, mert élményt jelent. Csak hát hol marad a lélekemelő ünnep ...? Kedves Olvasó!
GiK
Kiváncsiak
vagyunk véleményére. Hozzászólását ide beírhatja >>>
A rendezvény plakátja itt megnyitható >>> Tudósítás a 2008 évi ünnepségről >>> 
|
