-
Eleinte úgy tűnt, hogy a szombaton 14 órára hirdetett játszátéravató elúszik. Fenn az égben úgy gondolták, jobb dézsából önteni a vizet, mint apránként csorgatni. A szó szoros értelmében olyan felhőszakadás vette kezdetét, hogy aki ahová tudott, oda menekült. A játszótér területének egy része pillanatok alatt uszodára kezdett hasonlítani. Igaz a fákat, a gyepet tiszta zöldre varázsolta a mezőgazdaságnak jótékony áldást jelentő csapadék, az átadóra érkező néhány ember - átadó és átvevő - nagy tanácstalansággal várakozott. Hátha lesz kicsit jobb idő...
     Persze voltak a gyerekek között mindent kiróbálni akarók, akiknek az enyhülő, de mégis csak égből jövő esőcseppekkel áztatott ugrálóvár még izgalmasnak is bizonyult. Rétságon még vizes csúszda úgysem volt soha, most hát nem volt akadálya próbát tenni, milyen élmény a vizes ruhában vizes csúszdán lecsúszni, és az ugrálóvár többi részén kalandozni.
     Jó másfél óráig kellett várakozni, amire reményteljesebbre fodult az időjárás. Ha a nap nem is sütött ezer ágra, de legalább már az eső lába nem lógott a fejünkre. A környékről lassan érkeztek gyermekek és szülők. Érdekes módon nem a játszótéri játékokat igyekeztek kipróbálni, hanem az ugrálóvárat kezdték ostromolni. Túl nagy harc nem kellett, mindenki odafért, mászhatott, csúszhatott, bújhatott és a többi, amit a légből - ha nem is kapott - fújt vár biztosított. Előkerült egy hatalmas ernyő, amely alatt asztalokon üdítőt, ropograrnivalót kínáltaltak a gyerekeknek. Az idő javulásával olyanok is akadtak, akik vállalkoztak az arcfestésre. Ezennel Fábiánné Székely Szilvi "alakította át" a gyermekek arcát.
     Mezőfi Zoltán polgármester kérte az addigra közel 50 főre szaporodó gyermeksereget, szülőket, ovónőket, hogy a jelképesen kihúzott avatószalag körül gyülekezzenek. Pár szavas köszöntőjében elmondta, hogy ezen a napon adják át a játszóteret - és egyben a másik kettőt - a nagyközönségnek, a gyereknek. Kifejezte reményét, hogy sok boldog pillanatot fog jelenteni a kicsiknek a sok új játékeszköz, ami - ahogyan mondta - nem volt olcsó. Egyben kérte, hogy mindenki - gyermek és felnőtt - vigyázzon a felállított eszközökre és az rendeltetésének megfelelően használják, hogy sokáig szolgálhassa a kicsik játékkedvét. Majd egy kislányt szólított, aki éppen a mai napon ünnepelte 11. születésnapját. Őt tüntette ki a lehetőséggel, hogy átvágva a nemzetiszínű szalagot a többiek nevében átvegye a grundot. Így a létesítménynek is most volt a 0. születésnapja. A szalag szeleteire ráírták az eseményt és a dátumot. Aki kért belőle, emlékként magával vihetett egy darabot.
     A program kicsit jobb időben a megnyitó előtti módon folyt tovább. A gyermekek elsősorban az ugrálóvárat élvezték, bár néhányan vállalkoztak rá, hogy kipróbálják a csúszdát, a hintát. A polgármesteri köszöntőben elhangzott, hogy a nap költségeit, és benne az felfújt játékvár díját a civil kezdeményezésként szervezett húsvéti bál bevételéből fedezték.
     Ha az időjárás kegyes, egyfajta kisebb gyermeknap is lehetett volna ez a június végi szombat. Erről pedig az jutott eszembe, hogy miért nem lehetett mindezt az avatást a "rendes", májusvégi gyermeknappal együtt, az akkori programokkal, ugrálóvárral kiegészítve, a kreszpark teljes területén megtartani? Állítólag nem volt kész a játszótér. Ünneprontás lenne ennek elemzése, nem is itt, hanem másutt teszem meg. De tény, hogy most sincs kész. (Csak mellékesen megemlítem, hiszen tudósítottunk is róla, hogy közben, csinnadratta, átadási ünnepség, milliós bekerülés nélkül alig két hét alatt elkészült az alsótagozatos iskola udvarán egy ugyancsak EU szabványoknak megfelelő remek játszótér, és az befejezetten szolgálja már most is a nebulók játékkedvét.)  Sokminden kell még a teljes befejezéshez, az előírásszerű működéshez. Ami pedig most látható, azok már a gyermeknapon is rendelkezésre álltak. Az igaz, közben kikerült pár "kutyával behajtani tilos" táblácska, több helyi polgár kérésnek megfelelően padok is épültek a játékok mellé, és néhány szemétgyüjtő edény is felújításra került, vagy épültek újak. Hát bizony ezeket vagy előre lehetett volna hozni, vagy ettől eltekintve lehetett volna ide megszervezni a gyermeknapot. No hát ez csak egy gondolat, mert a történelem nem ismeri a "mi lett volna ha" fogalomrendszerét. Amúgy, ha az eső nem tesz keresztbe, nem baj, ha a szünidőben éppen itthonlévő, nem táborozó, nem nagymamához utazó, nem szülőkkel üdülő gyerekeknek még egy alkalom adódik a közös játék örömét megélni.
     Képeink előbb az esős hangulatról adnak jelentést, majd az avatás pillanatait örökítik meg.