-
Érdekes kanyargós úton, mégis lakossági fórumot hirdetett az Önkormányzat. Illetve dehogy hirdetett. Csinált valamit, amire rá lehet fogni, hogy megtartotta a számára kötelező rendezvényt. A hirdetés kifejezés teljesen pontatlan, hiszen amit az a szó takar, teljességgel hiányzott az előkészítésből. Sem a Hangadóban nem jelent meg, sem más helyeken - ahogy illett volna legalább - 10 nappal előbb.

    Aztán a lakosság nagy része már nem hisz el semmit. Az utolsó pillanatban kitett néhány plakátocska láttán csak legyintettek. Ezt se tartják meg, mint áprilisit. Ha megtartják semmire nem adnak választ. Akkor meg minek ez az egész.
    A kérdések jogosak, hiszen egy aktív közéletet élő településen, ahol a választókat érdekli, hogy s szavazatukkal odajuttatott emberek élnek, vagy visszaélnek azzal a megbízással, amit kaptak - tehát ott érdekli az embereket, hogy mi történik, mi fejlődött, mi van értük, érdekükben. Itt viszont az évek során úgy látszik az a taktika győzött, hogy - semmitmondással, megszégyenítéssel, nyilvánosság kizárásával, tűzzel, vassal, perrel - senkit ne érdekeljen semmi. A képviselők és a vezetők jól elvannak a város pénzén, olykor-olykor láthatjuk, hogy a tűzhöz közelállók jól járnak - nem akarok itt tűzoltószertár, CBA telek eladásokról dupla áron is befejezetlen játszóterekről beszélni. De a város lakói, akiknek adójából "ezek" jól elvannak, nem tudhassanak semmit. Ez az évek során kialakult "munka eredménye". Kár. Mert így aztán mindent lehet mondani, csak éppen demokráciáról beszélni meddő dolog, mert annak éppen az az alapvető feltétele, hogy a nép az általa küldötteket elszámoltatja a megbízatással. Elszámoltatja, megítéli, és dönt - amikor teheti - arról, hogy továbbra is erre van-e szüksége. Hát itt nemigen volt érezhető ez az elszámoltatási hangulat. Mindenki beletörődött, hogy az egy év alatt befizetett sok százezer, másoknál akár milliót is túllépő adóból nem számolnak el az azok, akik ebből – jól! - élnek, akiknek dolga lenne tenni a köz pénzén a közért. Persze, igaz, az országos politikában is vannak gondok, ez azonban nem adhat felhatalmazást arra, hogy helyben ugyanazok a törvénytelenségek, arcátlanságok essenek meg, ami magasabb szinten. Az is igaz, hogy az adó csak egy része kerül ide. De ami ide kerül, annak jó gazdája kellene, hogy legyen a testület a polgármesterrel az élen.
      Mint ahogyan az ebbéli gazdai minőségben számot is kellene adni. Mire jutott, mennyire gazdagította a közt. Hát nem adtak. Porhintés, szemfényvesztés, láthatóan a semmi ragozása történt érdemi kérdések érintése nélkül. Ezt talán érdemes kicsit konkrétabban is megnézni, hogy ne tűnjenek ezen bevezető szavak üres pufogtatásnak. Belátom kicsit pikírtnek joggal ítélhetik soraimat. Kérem nézzék el. Valahogy nincs kedvem szép szavakkal dicsérni, ha palira akarnak venni.

Milyen volt a megjelenés
     Egyszóval szégyenletes. Akkor amikor a művelődési ház - civilekkel, intézményekkel karöltve - hetente szervez teltházas programokat és mégis csak cseszegetik érte hogy nem csinál semmit - egy évben egyszer megrendezendő kiemelt programnál nem elfogadható, hogy „ennyien” voltak kíváncsiak. No ezért a pár emberért kár volt felborítani a művelődési ház rendjét, kizárni a jógát és a tornát a nagyteremből, ellehetetleníteni a fotoszakkört. Az a kb 10 érdeklődő befért volna a városháza kistermébe is. Akkor mire ez a nagy felhajtás látszata?
     Ha pontosak akarunk lenni, a teremben tényleg tartózkodtak vagy 32-en. Ebbol 11 fő volt a testület jelenlévő tagjai, a jegyző aljegyző. Az már érdekes, hogy a polgármesteri hivatal illetékeseiből alig volt jelen valaki,. aki mondjuk pénzügyi kérdésekben, adóügyben építési ügyekben felvilágosítást adhatna. Ha kérdeznék. Így aztán nem is kérdeztek. Aztán voltak intézményvezetők, akiktől elvárták a jelenlétet. Ha maguk jöttek akkor az dicséretes, de mégiscsak nem a lakosságot képviselték. És voltak jónéhányan a művelődési ház "szineiben" hangosítani, tv-t közvetíteni, mikrofont hurcolászni. No ha mindezeket levonjuk a megnyitó után, a polgármester beszámolójának kezdetén megszámlált 32 főből, marad vagy 10 ember. Közülük is többen láthatóan nem közvetlenül érdeklődtek az elhangzottak, vagy a saját környezetük ügye iránt, hanem csak arra voltak kíváncsiak, kik azok, akik esetleg véleményt formálnak, vagy hozzászólnak. Nem mondom, ez is egy szép hozzáállás, el sem lehet ítélni, bár a valóságos demokrácia működéséhez kevés.

Ülésrend
     Pár szót erről is. A képeket nézve ne higgyék, hogy a színházterem falai a hatalmas tömegtől dőlnek úgy szétfelé. Nem! Az a nagylátószögű objektív optikai csalódása. Mert hát nemigen repesztette a tömeg nem csak a falakat, de még a székeket sem. Erről már szóltunk, de azért van itt más is. Okos akadémikusok foglalkoznak azzal, hogy egy adott térben hogyan helyezkednek el a jelenlévők, és abból milyen következtetést lehet levonni. Ez a proxemika tudománya. De nem kell ahhoz professzornak lenni, hogy nyilvánvaló legyen: még tovább nőtt a távolság a választók és a kiválasztottak között. Már-már nem is távolság, hanem csak hangtechnikával átkiabálható szakadék. Előző alkalommal még csak-csak ültek úgy a 6. 7. sorba. Most csak a lehető legtávolabbi helyekre.
     Aztán mennyire árulkodó az asztalnál helyet foglaló képviselők spontán elhelyezkedése. Ne mondják, hogy véletlen, mert nem az. Nagyon is pontos helyzetkép a máról. A polgármester alpolgármester az egyik széle, elszigetelten a jegyzővel együtt. Közel a pulpitushoz, ahol beszélni lehet (akármit). Középen külön szigetet alkotva – a vezetéstől távol, a többiektől csak egy széknyire, de mégis elszakadva – Hegedűs és Gál képviselő, bizottsági (volt vagy most is nem tudható) fővezérek. Majd leszakadva egy jól meghatározható csoportja a képviselőknek. Nem, nem egy pártállásúak és felfogásúak, de mégiscsak azok, akik valamit összefogva tenni akarnak a városért. Tóth Máriától, Fodor Laci-ig. Ez is eléggé elgondolkodtató.

Egy ilyen fórum a lényeges kérdések színtere
     Joggal hihetné azt bármely állampolgár, hogy a kiválasztottak és megválasztottak valódi partnernek tekintik, és az ilyenféle események éppen arra jók, hogy a közös dolgainkat közös bölcsességgel vihessük előbbre. Hogy partnernek tekintsék azt, akinek a megbízásából ott vannak. Nem vendégnek! Partnernek! Mert az a szó, nem hangzott el, hogy tisztelt választópolgárok, ránk szavazók, minket megbízók és fizetők. A polgármester egyszerűen „levendégezte” a főnökeit, a választó népet.
     A hosszúra húzott kevés mondanivaló nem szólt igazából semmiről. Számokat dobált a levegőbe, amit sem lejegyezni sem meggondolni nem volt módja senkinek. Miért is nem vetítette ki mondjuk egy ppt prezentációban, mint ahogyan az másutt már testületi üléseken is szokás; nem tudni. Mert nem akarta, hogy az emberek lássak. Nagy „eredményekről” adott számot, ezeket és hasonló jelzőket többször elsorolta, de hogy miben is áll ez a nagy eredmény, azt nem tudtuk meg. No persze orrba-szájba ment a duma a járóbeteges központtal való megdicsőülésről, holott pontosan tudjuk, hogy ezt az egészet a kormányzat erőltette a városokra. Őszinte szó azonban arról, hogy mibe is fog ez kerülni, kik fognak itt dolgozni – még kérdésre sem – nem hangzott el.
     Többet erről nemigen érdemes szólni, aki akarja itt alul megnyíló linken végighallgathatja az egész szöveget.
     Az azonban már a pofátlanság netovábbja, ahogyan egy állampolgár kérdésére a polgármester reagált. Azt mondta, nem emleget itt számokat, azok tettenérhetők, bárkinek kikereshetők megnézhetők? Tessék már megmondani, hogy hol? A városi honlapon nem. A Hangadóban nem. A jegyzőnél – kértem, nem kaptam – nem. Akkor hol? Vagy ismét csak hülyének nézzük a választókat és majd egy szép kis jegyzőkönyvbe be lesz írva, hogy megtörtént a tájékoztatás. Így! Így megtörtént, az egyszer biztos.
     Miről is tájékoztatott? Pl. az előző év költekezéseiről? A számok repkedtek, felfogni senki sem tudta. Ők sem, meg a képviselők sem. Már csak azért sem, mert ezek ténylegesen légbőlkapottak. Mert az a város vezetője „elfelejtette” megemlíteni, hogy a városnak nincs elfogadott mérlegbeszámolója, törvénytelenül működik, mert az engedély nélküli költekezést a testület nem „díjazta” elfogadó szavazattal. Akkor meg kinek a, milyen számait kiáltotta bele a nagy rétsági valóságba az első ember? No ezt nem tudja senki, mert ezek szerint teljesen érvénytelen számokat, az egészen biztos.

Miről nem esett szó?
    Az előző bekezdésben hiányoltam a város lakóival (mert velük és értük kellene) való tényleges pátbeszédet. No az elmaradt, de a porhintés az ment. Mert egyetlen szó nem esett arról, milyen törvénytelen helyzet alakult ki a hivatalban és a városban. A testületnek nincs elfogadott mérlegbeszámolója. A bizottságok működésképtelenek, és nem is látszik megoldás. A kötelezően nyilvános adatok sehol meg nem találhatók. A költségvetést és a testületi döntéseket egyesek úgy értelmezik, hogy az csak némely képviselő hóbortja, nem kötelező. Költenek is többet milliókkal, engedély nélkül. Csak a polgármesteri hivatalban 3 millióval az engedély felett. Ezek tehát törvénytelen állapotok, ezekről egy szóval nem adtak tájékoztatást. Az meg csak tény, hogy a hivatal irányítatlan, a dolgozók nagyrésze – a képzettebb, gyakorlattal rendelkezők – úgy szétszéledtek mint pitypang a szélben. Már egy pénzügyi beszámolót – értik? azt, hogy ott bent mire mennyit költöttek – már azt sem tudják, azt is külső szakemberrel kell megcsináltatni? Ahogy azt a legutóbbi ülésen a polgármester elmondta. Arról is mély a hallgatás, hogyan lehet, hogy a hivatalban egyes ügyekre hónapokig semmi válasz, állampolgárok kérelmei sem elintézve, sem megválaszolva nincsenek, egyes ügyek – főként az építésügyön – jóval túlérték a megengedett határidőket, és a többi. Testületi határozatokat nem hogy nem hajtják végre de még nem is emlékeznek rá. Hogy nem veszik fel a telefont, nem lehet sem kérdezni, sem kommunikálni, és hasonlók.
    Aztán azokról az akut problémákról is síri csönd, hogy milyen a kapcsolat az ipari parkkal. Mi történt hét év alatt a 34 hektáros területtel, amelyen a város fejlődhetne, 150 telek lenne kialakítható eladható. Arról sem miért nincs a városnak semmiféle koncepciója semmire. De például, hogy milyen elképzelés kapizsgál egyáltalán valaki fejében arról, mit is kellene csinálni a laktanyával. Mert az elhangzott milyen óriási vagyon az alakuló tér, az 80 milliót ér (Érdekes, amikor az egészet akarta mutyiban átjátszani a polgármester Papp nevezetű úriembernek, akkor másként beszélt, és az 50 milliót az egészre is soknak tartotta.) No mindegy, változnak az idők, változnak a megítélések. Azt is homály fedi, milyen elképzelés van a birtokba adott sportkombináttal és a telephellyel. Ja igen olyan van hogy haveroknak szarért-húgyért bérbeadni. (Bocsánat a Rétságon eléggé egyértelmű szakkifejezésért) De azon túl. Még arra sem egy mondat, mi lesz a kártérítési igénnyel, ami jogosan hozhatna a városnak akár tízmilliókat a per és annak elhúzódása okán. Egy szó nem esett arról, hogy milyen tényleges elképzelés van az intézmények működtetésére. Mi a helyzet a sporttal – szétverték a csapatot, amelyiket támogatják arról sem tudnak. Hogy is áll a helyzet a városközponti szereppel? Lassan a falvak leelőznek bennünket egy csomó dologban. Mi történt az engedély nélkül kivágott fás úttal? Semmi, azóta is járhatatlan.
     De igen arról esett szó, milyen hatalmas pályázati tervek vannak. Csakhogy azokat megfelelően el kell készíteni és meg is nyerni. Mint ahogy arról volt dicsekedő tájékoztatás, hogy milyen sokat nyertek. 10 pályázatból 5-öt. Nemigen tudtam összeszámolni mi is az az öt, de amit nem nyertek, azok fontosak lettek volna. Mert tény, nyertek a hivatal akadálymentesítésére. Képviselők átverve, mert az eredeti költségvetéshez képest még pár milliót a festésre ki kellett fizetni, meg aztán kiderült, hogy az ÁFA-t is helyben. Erről annak idején nem volt szó. (Képviselői kérdésre is letagadták) Úgy jó 6-7 millióval került többe, mint amit eredetileg terveztek. Jogosan látják úgy többen, hogy ennyi pénzből pályázat nélkül is szépen rendbe lehetett volna hozni a hivatalt. Igaz, nem lett volna benne lift. Az meg amúgy is csak dísz. Nyomkodhatja a gombot aki akarja akármeddig, ez így nem sokat ér. Annak sem, aki rászorulna. No igen a második pályázat, hogy az önrészből is nyertek 900 ezret vissza. Ez ugyanaz. A kormányzat és az EU erőlteti ezt a dolgot, mindenütt a környéken akadálymentesítenek. Akár tetszik akár nem. Ezt ráeröltetik az önkormányzatokra. Elég szétnézni a környéken. Ez tehát nem helyi kiváló munka eredménye. A harmadik, hogy nyertek a tűzoltószertárra. Tény. Nem nagy összeget, de abból át lehetett helyezni. Nyertek egy gyalogátjáróra, ami kiderült, hogy mégsem nyertek. Mert a pénzt meg nem kapják meg. No ez eddig négy. Aztán az útfelújításokból semmi, a városközpontból semmi. Tudni lehetett, hogy ezek rossz pályázatok, nem a kiírásnak megfelelőek, de ugyanúgy ugyanarra az utakra újra be akarják adni. Ez is elhangzott.

Kérdések
    Hát igen volt is három kérdés, de egyértelmű és kielégítő válasz azokra sem. Már a bevezető is furcsa. Minden kérdező mondja meg a nevét, mert azt felírják, hogy ki kérdezett, mit kérdezett. Mííí vaaan? Egy itteni lakos, csupán érdeklődésből fel sem teheti közérdekű kérdését? Javaslatot meg nem is kértek, csak kérdést vártak. Mert ők mindent nagyon jól tudnak.
     Érdemi felvetések hangzottak el az újonnan épült játszóterekkel kapcsolatban. Ezek ugyan a mai napig nincsenek befejezve, hivatalosan bevizsgálva, átadava. Azt lehet tudni, hogy 16 millióba kerültek, de azt nem, ezen felül még mit kell majd fizetni. Jogos lakossági észrevételek hangzottak el többek részéről. Legfőképpen arról, hogy a kerítés kellene, másféle játékok kellenének, és hogy vigyázzunk a közös értékekre, ne tegyék tönkre vandálok. Ez egyébként teljesen igaz, de nem elég meghallgatni egy lakossági fórumon, aztán nem tenni benne semmit.

Játszótérről pár szót
     Ha már többen ezzel foglalkoztak. Ugye a fő probléma ott kezdődött, hogy volt egy mutyiban lezavart közbeszerzésnek nevezett eljárás, amiben – maga Hegedűs szólta el magát – már borítékbontás előtt tutira tudta, ki fogja kb. 150 %-os áron megkapni a munkát. Mindenki tudja, hogy darabonként 3 millióért nagyon szép, befejezett játszótereket lehet építeni. Itt befejezetlenül is 16 mila, de még ősszel sem lesz vége a befejezésnek. Vitz! Egy év nem elég Rétságon még erre sem? De ne kanyarodjunk el a főiránytól. Mert két dolog lett volna normális ügymenetben a kötelező. Ad egy: Megkérdezni a lakosságot, hova és milyen játszóteret akar, melyikeket szeretné – a 3000 ember adójából – felújítani. Ez nem történt meg. A PÜT biz elnöke eldöntötte egyszemélyileg, hogy hol lesz játszótér és punktum. Semmi véleménykérés, egyeztetés. Mert akkor bizonyára előre elmondják az emberek, amit így utólag mondtak.
     Egyrészt ugye volt egy közbeszerzés. Ott kezdődött az első hiba. Ugyanis azt nem úgy kell lefolytatni, ahogyan itt szokás, hogy valakire rábízzák, hogy a város 3000 lakójának adójából csináljon valamit. Eleve le kellett volna írni, pontosan, méterre, betűre, hogy mit is kell építeni. A terveket előtte közszemlére tenni. Ezen túl pedig bele kellett volna írni, hogy legyen kerítés, és milyen egyéb védelmi és biztonsági tartozékai vannak egy játszótérnek. Ez ugyanis kötelező előírása egy ilyen létesítménynek. Kerítés nélkül tehát nem épülhet. Akkor nehogy kitalálja valaki, hogy az nem volt része a közbeszerzésnek. Miért is nem volt? Arra akkor újabb milliók kellenek? Megint azt játsszák, mint eddig az akadálymentesítésnél, az óvodafelújításnál, és másutt. No és ha a testület – a jelenlegi összetétel mellett az sem lenne csoda – úgy szavazna, hogy már nincs 4-5 milliója 3 játszótér bekerítésére, miért nem csinálta meg az Ipoly Erdő a 16-ból. No akkor a játszóterek nem adhatók át használatra! No ezen túl tartalmaznia kellett volna a határidőket, meg azt, hogy ha nem kész, mennyit tart vissza a város. Most állítólag a füvesítés miatt várnának őszig, hogy készen legyen. Emberek! Éppen egy erdészetnek kell mondani, hogy létezik gyeptégla? Na neeee! Hát ezekkel mind nagyvonalúak voltak, így hát lett ez az ellentmondásos helyzet. Sokak örülnek, mások meg izgulnak a gyermekekért, és sajnálnák ha megrongálnák a drága játékeszközöket.
     A bekerítés nem véletlen elemi előírás. Hinta nem kötelező egy játszótérre (ez nem vicc), de kerítés az igen! Többféle célt szolgál. Nem szaladhat ki a gyerek, nem mehet be jármű, még bicikli sem, de az is fontos, hogy a kutyák ne tekintsék illemhelyük terepének a homokozót és azt a gyepet, ahol a gyerekek ténykednek. És az sem elhanyagolható szempont, hogy bekerítve este el lehet járni azokkal akik nem rendeltetésszerűen használnák.
     Mindezzel együtt a játszóterek többször elmondott sikertörténetként lettek itt beállítva, mint a testület utóbbi két esztendejének dicsősége. No azért ez már túlzás! Mert persze ürülünk, hogy elkészült néhány, de ezért semmiféle külön köszönet nem jár. Miért is? Elsőként azért, mert nem maguktól tették. Ez a dolguk! Ugyanis 5 éve előírás, hogy a szabványnak nem megfelelő játszótereket kötelező átalakítani. Ami nem felel meg a szabványnak le kell bontani. Utolsó határidő 2008. december 31. Ez a törvény! Ehhez képest mi is a helyzet? Van a városnak vagy 5-6 játszótere. Annak a kötelességnek a testület eleget tett? Nem kéremszépen, nem tett eleget! December 31-ig egyáltalán nem lett sem átalakítva sem lebontva egyetlen játszótér sem. A mostaniak sem felelnek meg a szabványnak a kerítés hiánya miatt, és egyéb gondok miatt még nem történt meg a TÜV átadás. Tehát még nem szabványos, és nem lenne használható. Akkor miről is beszélünk? Legközelebb a polgármester arról fog dicshimnuszt zengeni, hogy kötelességük lenne 5 napon keresztül dolgozni a városért, de ebből már három napon csináltak valamit. Nem azt ugyan ami elő van írva, de valamit. No ennek örüljünk olyan nagyon, hogy fetrengjünk jókedvünkben? Hát nem! A kötelességüket teljesítik a város lakói felé, nem ajándékot adnak. Nem dicsekedni kellene, hanem elnézést kérni, amiért csak most és csak ennyit. Mert ugyanis magam is tudok két játszóteret, ami életveszélyes, és sem lebontva nincs, sem felújítva, de még csak lezárva sem. Mindkettő az iskola mellett sok kisgyermekes család közelében. Ezekről miért nem esik szó?

A többi kérdés?
     Elhangzott felvetés az megpályázott zebráról, ami kb 2 millió forint. A válasz: nyertünk, de nem kaptuk meg a pénzt, és így nem lesz. Ugyan már milyen gyenge magyarázat? Ha az a gyalogátkelő indokolt, akkor már csak meg tudná valósítani a város saját erőből. És talán 2 millióba sem kerülne. (Pláne ha a terv körültekintő volt, és a kijelölés helyét szakemberek már meg is tervezték) A levitézlett jegyző indokolatlan jutalmából bőven kijött volna. Úgyhogy ez gyenge kifogás, de gyalogátkelő az nem lesz. Csak magyarázat volt.
    Kérdés hangzott el az égetésekkel kapcsolatban. Tapasztaltam, vezetőink azt sem tudják, mi van a hatályos helyi rendeletben, és ami abban van annak hogyan lehet érvényt szerezni.
    Felvetették a fakivágások ötletszerűségét. Érdemi válasz, megoldás semmi. De indok se, hogyan kérhette valaki olyan fák kivágását, amihez semmi köze.

Más nem volt?
     De igen. Csak válasz nem. Both József kérdezett néhány nagyon egyszerű dolgot. Mi a helyzet a bizottságokkal? Válasz semmi, mintha nem is kérdezett volna a „vendég”. Hányan fognak dolgozni a Járóbeteg-ellátóban? Válasz semmi. Van-e az építkezéshez hálóterv? Válasz semmi. És még néhány hasonló. Ezek, és a hosszan tartó mellébeszélés, az ezzel palástolt válaszok helyett mind meghallgathatók a hangfelvételen. Az jó kérdés, hogy miért fogadta el a választ a kérdező. Semmi értelmét nem látta a süketek párbeszédének. Ha nem fogadja el, akkor se kap mást. Ez van ezzel legyen tele. Jelentem, tele van. Mindenkinek a t… Tele van az ilyen „nyitottsággal”, mindenre „őszinte választ adunk” dumára.

A hangnem valamit változott
     Kétségtelen, hogy el kell ismerni, valami változott a hangnemben. Halkabb hangvétel, kevésbé ostorozó fogalmazás, már a helyi média sem kerékkötő, fék szerepét se tölti be senki, nincsenek ellenzékként hibáztatható emberek. (Maguktól fékeződtek le ennyire) Nem volt ugyan a testület meg együttműködésének dicsőítése, nem igért összefogást. Ezt nem is tehette. Sőt a polgármester bűnbánó ábrázattal elismerte, hogy hibázott is, és ezért elnézést kér. Elnézni sokmindent lehet, bár ezzel nincsenek a dolgok befejezve. Mert elnézni az eddigieket csak akkor lehetne, ha mostantól aztán lényeges változások történnének, a tanulságok levonva, a felelősök felelősségre vonva, a felelőtlenül elköltött pénzek befizetve. Akkor lehetne elnézést kérni és elfogadni. Így azonban, hogy látszatra minden marad a régiben, mit nézzünk el. Azt hogy még a hátralévő másfél évben ugyanezek fognak bekövetkezni? Ezt sem elnézni, sem tűrni nem szabad. 

Összességében
     Azt lehet mondani, hogy semmitmondó tájékoztató volt, a semmiről. Azt, hogy fórum, maguk sem gondolták komolyan. Mert akkor alaposabban kellett volna készülni, és ténylegesen bevonni a közös ügyekbe a lakosságot. Számomra olybá tűnik, hogy eleve arra játszanak, hogy legyen egy kiábrándultság, és az embereknek – 10-nek se – ne legyen kedve kérdezni, mert választ úgyse kap. Ne legyen kedve fórumra jönni, mert teljesen felesleges. Egyet azért le kell szögezni. Adót fizetni nem felesleges? Ha abból így gazdálkodnak a választottak, akkor a felvetés teljesen jogos. Csakhogy az adót behajtják, a vele való elszámolást már nem? Ezért óriási bűn az emberekből kiölni a közélet tisztaságába, a demokrácia tisztességébe és törvényességébe vetett hitet. Igenis szót kell emelni mindenkinek, aki – morogva vagy dalolva – százezrekkel, vagy akár milliókkal járul hozzá – adó formájában – azokhoz a pénzekhez, amiből aztán nem történik érdemi előrelépés. De még tisztességes beszámolás vagy elszámolás sem. Ezt nem lenne szabad hagyni. Ebbe nem lehet beletörődésből belemenni. No az is a demokrácia, hogy ki-ki döntse el, mennyire partner a saját félrevezetésében.
     Az azért már erős túlzás, hogy az alpolgármester azzal zárta az ülést, hogy legyünk büszkék az eredményeinkre. No ezt remélem nem gondolta komolyan. Mert ezekre az „eredményekre” inkább ne legyen büszke a város. Mondani is kár.