|
Könyvbemutató Drégely váráról -  Ismét
egy könyvbemutatóval ünnepel a környék helytörténetet és irodalmat kedvelő
közönsége. A könyvtár meghitt hangulatú olvasóterme kiváló környezetet
teremtett egy ilyen alkalomhoz. Végh József kötetét mutatta be az olvasóknak,
amelyet Drégelypalánkról, Szondiról, az akkori korról egybegyűjtött anyagokból
állított össze.
A rövid köszöntő szavak után Csábi István és Végh Gyula énekes zenés közreműködésével nem csak a hangulat teremtődött meg, hanem a kor és a hely szelleme lengte be a termet. Előadásukban ugyanis a kötet témájához kapcsolódó verseket hallottunk megzenésítve, énekelve. Többek között Jobbágy Károly művét, de nem maradhatott ki a sorból a "klasszikus" Arany János-i ballada sem, a "Felhőbe hanyatlik a drégeli rom ..." Az előadóművészek műsorát nagy taps fogadta. Majd Végh József mutatta be a művet. Nem annyira a vele való munkát - lehet úgy gondolta nem az számít, hanem a produktum - hanem a kort, a vár történetét és a kapcsolódó legendákat, Szondit és a körülötte kilakult "szóbeszédet", a csatát, az apródokat, Márton papot, az áruló vargát és így tovább. Teljesen átélhető volt mindaz, ahogyan akkor éltek a várban, környékén az emberek, és megérthető volt ahogyan a hősies mártírhalált választották a gyáva - ki tudja mivel végződő - megadás helyett. Úgy látszik, hogy Szondi hősiessége igen komoly történelmi példa sokaknak. Messze vidékekről zarándokolnak az emlékhelyre, keresik a róla szóló könyveket, emlékeznek, írnak, olvasnak, elneveznek, példaként állítanak. Az érdekes, hogy számunkra, itt a történelem valós helyszineinek szomszédságában mintha nem lenne ennyire elementáris ez az érzés. Olybá tűnik minta az egriek nem lennének eléggé büszkék Dobóra. Igen, Szondi Dobóhoz mérhető történelmi tettet hajtott végre, és példát teremtett. Ha már Szondiról van szó egyértelműen eldőlt egy vita, hogy vajon i-vel, vagy y-nal helyes írni nevét. A kötetben, és annak plakátján is jól látható a kutató által felgyűjtött dokumentumon sajátkezű aláírása, amelyen i-vel írta a nevet. Mi lenne ennél meggyőzőbb érv. Az érdekes bevezető után természetesen mód volt kérdésekre, beszélgetésre, dedikálásra, és a kötet megvásárlására is. Ezzel, és a szerző személyes bejegyzésével többen is éltek, megőrizvén nem csak a mű szövegét, hanem kézírását is a bevezető papírlapon. Miközben Borsi István jóvoltából kis vendéglátás mellett, üdítővel, süteménnyel folyt a beszélgetés, magam is kézbevezzem a kötetet. Igen vaskos alkotás, sok részlettel illusztrációval. Meg is kérdeztem a szerzőt, hányadik kötete ez a mostani. Egyértelmű választ ő sem tudott adni, hiszen olyan sok műben volt szerzőként, szerkesztőként része, és hát sok értékes, ámbár nem könyvnek minősülő honismereti munka is származik tőle. Itt a települséeket bemutató sorozatra gondolok, amelyekről persze tudjuk, hogy a 20-30 oldalba zsúfolt áttekintés mögött mindenütt egész kötetért kiáltó ismeret és dokumetumanyag húzódik meg. Végh József szerkesztette - és jórészt írta a Rétsági Évkönyveket, szerkeszti a Spangár antológiát, és más műveket. Ezekkel együtt már túl van az 50-en azon kötetek száma, amelyet nevével céduláznak szerte a könyvtárakban. De ha szigorú határokat szabunk, és kizárólag az önállóan írt, könyvként kézbevehető köteteket vesszük számba, akkor is több mint 15 darabot tudhat maga mögött. Több ezekből újabb kiadásokat ért meg. És természetesen vannak tervek, felkérések újabb és újabb munkákra. Mondhatni ez önmagában is elegendő lenne egy helytörténészi életműhöz, de jól tudjuk, hogy Végh József ebbéli tevékenységét nem főhivatásként, hanem szabadidejében végzi. Kenyérkereső feledatai olykor sok felesleges figyelmet vonnak el, indokolatlan izgalmakat okozva vesznek el energiát az alkotó munkától. Kár, hiszen egyértelmű Végh József kiváló alkotó a kultúrateremtésben, a művelődésszervezésben és a helytörténeti források feldolgozásában. Az olvasók ezt pontosan tudják, de talán érdemes lenne mindezt felismerve másoknak is inkább hagyni, hogy az alakotó ember alkotó módon cselekedjen. Na igen. Akikről szól a mostani nem is titkolt célzás, ismét nem voltak ott! Majd tele szájjal dumálják testületi ülés és városszerte, hogy a művelődési házban semmi nincs. Mert nekik nincs, és nem tudnak róla, attól még van! Pedig ilyen alkalom azért ritkán adódik, és nem ártana példát venni szomszédos városoktól, falvaktól, ahol egy hasonló igazán kiemelkedő eseményen természetszerűleg képviselteti magát a polgármester, vagy az alpolgármester, de legalább a kultúráért felelős, vagy ellene beszélő néhány képviselő. Mert ha nem tudják milyen gyémántot akarnak naponta szétrobbantani, annak súlyát sem érzik, milyen értékek csillognak a város kezében, és milyen vesztesség érheti - nem Végh Józset, őt nem kell félteni - a közösséget, ha ezek porrá oszlanak. (Másnapi ingyenpezsgőzés, politkai "nyolompuszi" persze nem lehetet nélkülük. Nekik ez - és úgy látszik csak ez - a kultúra! Na bravó!) No a borongás után valami jót is. A kötet megvásárolható a könyvtárban, sőt itt helyben a 2500 forintos ár helyett kedvezménnyel juthatnak hozzá az olvasók, mindössze 1999 Ft-ért. Érdemes kézdebevenni! A szerző még azt is igérte, ha valaki nem tudna személyesen eljönni, szivesen elküldik postán, sőt ha kéri mindezt személyes dedikációjával együtt. A pár kép semmit nem árul el az elhangzottakból, de dokumentálja az eseményeket. GiK
Kiváncsiak
vagyunk véleményére! Itt beírhatja hozzászólását >>>
2009. január 15-én tartandó bemutató plakátja >>> 
 |
