Végh József új könyve
-
Többen tudják hogy a Városi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, Végh József ismert helytürténeti kutató. Számtalan cikke, helytörténeti előadása mellett több könyvet írt már a környék településeiről. Közöttük jelesül Rétság város kismonográfiáját is elkészítette. Most új kötete jelent meg. Ebből az alkalomból kaptunk sajátos recenziót, amelyet itt közreadunk.
GiK 


Egy minta metszete

Kisböjt utolsó napjaiban került ki a Gödöllői Innovációs Központ Kft. gondozásában; Végh József: „Szondi György és Drégely vára emlékezete” című könyv. Terjedelme 232 oldal és 50 színes kép. A mai könyvpiaci viszonyokat látva, furcsa, hogy nincsenek támogatók (szponzorok), hanem csak úgy: „face to face” van; azaz nyomda és szerző kölcsönös rizikója.
     Egy könyvújdonság beharangozása nem nélkülözheti a szerző bemutatását, bár gyanítom, aki Girasek Károly honlapját látogatja; tudja, kiről szól a történet. Mégis - a rend kedvéért – tekintsük át a nyilvánvalót. Végh József 1953-ban született Diósjenőn, ennek következtében 1956-ban minden irányban ellenséges magatartást tanúsított; azaz ordított, ha éhes volt. Később ezt egyik szekértábor sem bocsátotta meg neki. Sokgyermekes családban nőtt fel, Ő volt a legkisebb – így vannak fogalmai a mélymagyarságról is. Mindenféle iskolákba járt, diplomát szerzett, néptáncos is volt (nem is akármilyen – a külföld erről többet tud), a koreográfiát is kitanulta, nyelvvizsgát tett, és bűne, igen nagy bűne, hogy nem bányásznak ment, hanem oda, amihez értett: (most úgy mondanánk) a térségi kultúra-fejlesztéshez. Azt a szót, hogy járás (ha hiszik, ha nem) nem Ő találta ki!
    A magánéletben vannak emberek, akik a borospohár emelgetésében lelik örömüket. Végh József régi, másoknak felesleges háztartási eszközöket gyűjtögetett és hallomásokat, amiket igyekezett összevetni a levéltárak szigorú lajstromaival. Amikor már ajtóig ért az „anyag”: muszáj volt kezdeni vele valamit. Így születtek kiállítások, tucatnál is több könyv, cikkek garmada és ellenségek, irigyek hada. Jámbor szerzőnk így érdemelte ki a Magyar Kultúra Lovagja címet és evezett egyúttal a Rétsági Művelődési Központ és Könyvtár igazgatói székébe. Bár ne tette volna, ha tudja, hogy…!
     Ám a „ha” – azt mondják – történelmietlen kérdés. Így vagyunk Szondi György hősiességével (szemben, mellett, mögött) is. Végh József könyve a hely (Drégely vára) szellemét és a hős (Szondi György) szellemiségét próbálja egy pontba sűríteni. Mintha sok-sok sugár metszéspontjában egyetlen kristály állna, ahol a kijövő sugarak talán árnyalatnyit eltérnek, de még sem képződik diszharmónia. A könyv okos rendbe állított fejezetei a vár történetével kezdődik, majd Szondi György várkapitány sorsáról szól, már amennyit a történet-tudomány ránk hagyott. Ezt követően jönnek a nagy fejezetek: irodalom, képzőművészet, emléktáblák és érmek, zeneművészet és a legendárium. A jelen időtől távolodva, különféle korok más-más műfajú megközelítései alapján – így együtt olvasva -; mind árnyaltabbá válik Szondi György, a hős. A hősnek kikiáltott, a hősnek nevezhető, a másmilyen ember, mint amilyenek (valószínűleg) mi vagyunk. Itt lép(het) be a történetbe az ezredforduló számolgató, latolgató embere. „Ha” tudta a túlerőt, akkor miért? Az igazi titok, ha tetszik a feladat ez: a miért? Ezt a feladványt iskolás tankönyvek a hazaszeretet fogalmával törlik le a nebulók agyáról. Csakhogy a hazaszeretet nem olyan, mint egy vekni kenyér, amit leveszek a polcról, hazaviszem, elfogyasztom és aztán az már „bennem van”! Akkor milyen a hazaszeretet? Talán olyan, ahol Ella néni nem utál, mert a fiát versenyfutásban legyőztem. Egyszerűen elfogadja. Tudomásul veszi. Aztán, ha jön a török, akkor segít. Nem a töröknek.
     Ha már napjainkhoz szaladtam, fontos eleme a könyvnek, hogy nem úgy tekint a várra s annak krónikájára, mint egy kövületre. Szinte napjainkig érően mutatja be azokat az embereket, akik sokat tettek és tesznek a vár állagmegőrzéséért, sőt „újjáélesztéséért”. Ezen túlmenően bemutatja a vár kulturális „túlélésének” ünnepeit és hétköznapjait is. 
     Biztos lesznek emberek, akik a munka láttán fanyalogni fognak. (Hogy olvassák-e – az bizonytalan.) Azt azonban fontosnak tartom kijelenteni, hogy az egybeszerkesztett tudás (lásd lexikonok): mindig értékkel bírnak. A könyvet minden gondolatforgató embernek szívesen ajánlom, mert ha egyszer – csak egyszer – az életben megakadnak a tekintetben, hogy Drégely vára, Szondi György: ebben a könyvben biztosan rálel a válaszra, mert együtt van minden.
     (A könyv 1990 Ft-os áron megvásárolható a szerzőtől, Rétság város Művelődési Központ és Könyvtárban.)

Tudósítónktól  
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-