Végh József új könyve
-
Többen tudják hogy a Városi Művelődési
Központ és Könyvtár igazgatója, Végh József ismert helytürténeti kutató.
Számtalan cikke, helytörténeti előadása mellett több könyvet írt már a
környék településeiről. Közöttük jelesül Rétság város kismonográfiáját
is elkészítette. Most új kötete jelent meg. Ebből az alkalomból kaptunk
sajátos recenziót, amelyet itt közreadunk.
GiK
Egy minta metszete
Kisböjt
utolsó napjaiban került ki a Gödöllői Innovációs Központ Kft. gondozásában;
Végh
József: „Szondi György és Drégely vára emlékezete” című könyv. Terjedelme
232 oldal és 50 színes kép. A mai könyvpiaci viszonyokat látva, furcsa,
hogy nincsenek támogatók (szponzorok), hanem csak úgy: „face to face” van;
azaz nyomda és szerző kölcsönös rizikója.
Egy könyvújdonság
beharangozása nem nélkülözheti a szerző bemutatását, bár gyanítom, aki
Girasek Károly honlapját látogatja; tudja, kiről szól a történet. Mégis
- a rend kedvéért – tekintsük át a nyilvánvalót. Végh József 1953-ban született
Diósjenőn, ennek következtében 1956-ban minden irányban ellenséges magatartást
tanúsított; azaz ordított, ha éhes volt. Később ezt egyik szekértábor sem
bocsátotta meg neki. Sokgyermekes családban nőtt fel, Ő volt a legkisebb
– így vannak fogalmai a mélymagyarságról is. Mindenféle iskolákba járt,
diplomát szerzett, néptáncos is volt (nem is akármilyen – a külföld erről
többet tud), a koreográfiát is kitanulta, nyelvvizsgát tett, és bűne, igen
nagy bűne, hogy nem bányásznak ment, hanem oda, amihez értett: (most úgy
mondanánk) a térségi kultúra-fejlesztéshez. Azt a szót, hogy járás (ha
hiszik, ha nem) nem Ő találta ki!
A magánéletben
vannak emberek, akik a borospohár emelgetésében lelik örömüket. Végh József
régi, másoknak felesleges háztartási eszközöket gyűjtögetett és hallomásokat,
amiket igyekezett összevetni a levéltárak szigorú lajstromaival. Amikor
már ajtóig ért az „anyag”: muszáj volt kezdeni vele valamit. Így születtek
kiállítások, tucatnál is több könyv, cikkek garmada és ellenségek, irigyek
hada. Jámbor szerzőnk így érdemelte ki a Magyar Kultúra Lovagja címet és
evezett egyúttal a Rétsági Művelődési Központ és Könyvtár igazgatói székébe.
Bár ne tette volna, ha tudja, hogy…!
Ám a „ha”
– azt mondják – történelmietlen kérdés. Így vagyunk Szondi György hősiességével
(szemben, mellett, mögött) is. Végh József könyve a hely (Drégely vára)
szellemét és a hős (Szondi György) szellemiségét próbálja egy pontba sűríteni.
Mintha sok-sok sugár metszéspontjában egyetlen kristály állna, ahol a kijövő
sugarak talán árnyalatnyit eltérnek, de még sem képződik diszharmónia.
A könyv okos rendbe állított fejezetei a vár történetével kezdődik, majd
Szondi György várkapitány sorsáról szól, már amennyit a történet-tudomány
ránk hagyott. Ezt követően jönnek a nagy fejezetek: irodalom, képzőművészet,
emléktáblák és érmek, zeneművészet és a legendárium. A jelen időtől távolodva,
különféle korok más-más műfajú megközelítései alapján – így együtt olvasva
-; mind árnyaltabbá válik Szondi György, a hős. A hősnek kikiáltott, a
hősnek nevezhető, a másmilyen ember, mint amilyenek (valószínűleg) mi vagyunk.
Itt lép(het) be a történetbe az ezredforduló számolgató, latolgató embere.
„Ha” tudta a túlerőt, akkor miért? Az igazi titok, ha tetszik a feladat
ez: a miért? Ezt a feladványt iskolás tankönyvek a hazaszeretet fogalmával
törlik le a nebulók agyáról. Csakhogy a hazaszeretet nem olyan, mint egy
vekni kenyér, amit leveszek a polcról, hazaviszem, elfogyasztom és aztán
az már „bennem van”! Akkor milyen a hazaszeretet? Talán olyan, ahol Ella
néni nem utál, mert a fiát versenyfutásban legyőztem. Egyszerűen elfogadja.
Tudomásul veszi. Aztán, ha jön a török, akkor segít. Nem a töröknek.
Ha már napjainkhoz
szaladtam, fontos eleme a könyvnek, hogy nem úgy tekint a várra s annak
krónikájára, mint egy kövületre. Szinte napjainkig érően mutatja be azokat
az embereket, akik sokat tettek és tesznek a vár állagmegőrzéséért, sőt
„újjáélesztéséért”. Ezen túlmenően bemutatja a vár kulturális „túlélésének”
ünnepeit és hétköznapjait is.
Biztos lesznek
emberek, akik a munka láttán fanyalogni fognak. (Hogy olvassák-e – az bizonytalan.)
Azt azonban fontosnak tartom kijelenteni, hogy az egybeszerkesztett tudás
(lásd lexikonok): mindig értékkel bírnak. A könyvet minden gondolatforgató
embernek szívesen ajánlom, mert ha egyszer – csak egyszer – az életben
megakadnak a tekintetben, hogy Drégely vára, Szondi György: ebben a könyvben
biztosan rálel a válaszra, mert együtt van minden.
(A könyv
1990 Ft-os áron megvásárolható a szerzőtől, Rétság város Művelődési Központ
és Könyvtárban.)
Tudósítónktól
|